Neoklasszicista stílusú palota a görögországi Korfu szigetén, melyet Erzsébet magyar királyné építtetett 1889-1891 között. Az épület a sziget fõvárosától, Kérkirától mintegy 7 km-re délre található.

1889-91 között épült Erzsébet magyar királyné jóvoltából. Erzsébet elõször 1861-ben járt Korfu szigetén Sir Henry Storks vendégeként. Már az elsõ találkozása a sziget természeti szépségeivel és a Ion-tengerrel nagy hatással volt Sisi-re, ugyanis az ezt követõ években még többször megfordult Korfun, egyre jobban megismerve Görögországot és mítikus történetét. A császári udvar ellenszenvén kívül újabb csapásokat is el kellett viselnie: fia, Rudolf, édesapja és nõvére halálát is. Ezután döntött úgy, hogy elhagyja Ausztriát, és valahol messzebb telepszik le. Választása Korfura esett, amiben nem csak a sziget természeti szépségeinek, hanem valamelyest a görög temperamentumak is szerepe lehetett. Így 1889-ben megvásárolta a korában ugyanazon a helyen álló Vrailasz villát, és azonnal hozzákezdett lebontásához, majd az Ahílio megépítéséhez. Az építkezés 1891-ben ért véget, a díszítésrõl és bebútorozásról pedig maga Erzsébet gondoskodott. A görög mitológia iránti szeretetét tükrözi a palota elnevezése is, amely a trójai háború legvitézebb hõsének, Akhilleusznak a nevét viseli. A palota köré ültetett kertet is szebbnél szebb szobrokkal ékesítette, melyek közül a legértékesebb a "Haldokló Akhilleusz". Sisi azonban nem sokáig élvezhette a palota kényelmét és szépségeit, ugyanis 1898-ban bekövetkezett tragikus halála Genfben. A másik híres személyiség, akinek neve egybeforrt az Ahílio történetével, II. Vilmos német császár volt, vagyis a Kaiser, ahogy Görögországban nevezték. Korfui látogatása során a görög királyi család látta vendégül, akik felajánlották neki megvételre az Ahíliót, ami hosszas tárgyalások után be is következett. A császárnak, aki éppen akkor robbantotta ki az I. világháborút, s számûzetésben végezte Dániában, a történelem számkivetettjeként -, nem tetszett, hogy egy oly gyõzedelmes hõst, mint Akhilleusz, halála pillanatában ábrázolnak.

Így elkészíttette a palota legnagyobb alkotását, a 11,5 m magas, a gyõzelmes Akhilleuszt ábrázoló bronzszobrot, mely ekkor átvette az Erzsébet által olyannyira kedvelt, a haldokló Akhilleuszt ábrázoló kõszobor helyét. II. Vilmos továbbá kibõvíttette a kertet is, de mint elõdjének, neki sem engedte meg a történelem, hogy sokáig élvezhesse az Ahíliót. A világháború kitörésével II. Vilmos elhagyta a palotát, de az akkor semleges Korfut elfoglaló szerb és francia csapatok megszállták, majd kórházzá alakították. Ez jelentõs károkat okozott a palota állapotában, és az csak súlyosbította a helyzetet, hogy a II. világháborúban német és olasz csapatok használták kórházként és fõhadiszállásként. A világháború után iskolaként, fõiskolaként és óvodaként is használták. 1962-ben végül egy német cég - melynek elnöke báró von Richthoffen volt-, vette bérbe húsz évre az Ahíliót, és gyûjtötte össze a palotából eltávolított bútorok nagy részét, valamint a kertet eredeti állapotába visszaállíttatta. A felújítás után játékkaszinót rendeztek be a palotában. A bérleti idõ lejártával görög állami gondozásba került, ahova ma is tartozik.