/Gyilkos összeesküvés, merényletek és végzetes szerelem kíséri Erzsébet királynénak, a magyarok imádott Sisijének forgószélként kavargó életét. Ez a regény - szerzõje híres sebész professzor- a királynét érzõ, szenvedõ, valódi nõnek ábrázolja, aki elnyomott helyzetébõl képes volt öntudatra ébredni, és szabadságát minden akadály és gyûlölet ellenére kivívni. Példája bátorítást adhat elsõsorban azoknak, akik a mindennapok eseménytelennek tûnõ csapdájában vergõdnek. Azoknak, akik még nem találták meg az igai önmagukat, de álmaikban már béklyóikat ledobva szárnyalnak egy boldogabb és szabadabb élet felé./

Aki kézbe veszi egy nagyon igényes kemény borítójú könyvnek hiszi, de amint belelapoz csalódni fog. Az teljesen mellékes, hogy hézagos, de egy csomó üres lap is van benne, talán jegyzetelésre szánta az író, s bizony egy Erzsébet rajongónak lenne is mit írnia. A stílusa sem tiszta, hol nagyon költõi, hol nagyon modern, a történetrõl már ne is essen szó, még regénynek is gyenge. A /legjobb/ részek egyike mikor Zsófia lassan ható méreggel akarja Sisit eltenni láb alól Gondrecour segítségével, és ez még csak a kezdet.
Az /óvakodj tõle!/ kategóriába sorolnám. Ingelheim, Dániel, Zsigray elõtt ajánlanám, ha ajánlanám, de nem teszem. Kezdõ Sisi rajongók ne is olvassák! Ha értékelni kellene 10-bõl 3 pont: 1 a borító, 1 a bevezetõ és 1 a képek miatt, amik legalább nem fekete fehér plecsnik. Az már szinte normális, hogy Erzsébet néha császárnõ, Larisch meg csak szimpla udvarhölgy, de a /legjobbak/ akkor is a kis pajzán jelenetek, amiben Sisi olyan, mint egy kiéhezett k...a.
A vége felé már kezd egy kicsit összeszedettebb lenni a könyv. Vannak benne érdekes adatok, pl.: hogy Andrássynak Kossuth, Petõfinek Széchenyi volt az apja, Vetsera Máriának meg Marie Larisch az anyja, /ezeket biztos nem tudtad/. Rudolfnál a Nemere-féle teóriát vallja, többé kevésbé. Anna Nahowski helyett Machowskát írt, valamint Ida és Sisi légyottja is okoz némi /kellemes percet/ az olvasónak. A végén vártam volna vmi jó kis elemzést, mivel hogy az író orvos, de ez sajnos elmaradt.
Mindent egybevetve a könyvet megpróbálhatjuk úgy olvasni, mint egy fiktív történetet vagy mesét, mert végül is az. Doktor úr pedig a továbbiakban maradjon inkább a receptírásnál!

Flautner Lajos: Erzsébet Titok és szenvedély (regény), i.a.t. Kiadó, 2011.