2011. május 11-én Snim (és önfeláldozó férje ;)) Körmenden járt, ahol megnézték a rekonstruált ruhákat és nem csekély számú eredeti Erzsébethez köthetõ tárgyat.
Ez alakalomból Snim számos, remek fotóval lepett meg minket, amelyeket (élve az engedélyével) az eredeti kísérõszövegek bemásolt változataival kísérve most közzéteszek.
Mivel több szem többet lát, ezért a rendelkezésemre álló egyéb fotókat is hozzáteszem, hogy jobban megcsodálhassuk Czédly Mónika munkáját, elhivatottságát és hozzáértését.
Bevezetõül had idézzem ide F. Dózsa Katalin írását, mely a kiállításon is olvasható
Erzsébet királyné és a divat
A 19. század közepén a két európai nagyhatalom uralkodónéját, a francia Eugéniát és a az osztrák Erzsébetet tartották a világ legszebb asszonyainak. III.Napóleon Császár hitvese igazi divatkirálynõ volt, amit õ hordott az volt az Ún."dernier crie" (utolsó kilátás), azaz a legfrissebb módi.
Erzsébet választékos ízléssel rendelkezett, de nem kívánt divatirányító lenni. A divatot örök, szinte változatlan szépségének hangsúlyozására használta. Minden általa viselt ruhadarab finom anyagból, díszítéssel és kiváló szabással készült.
Különösen érdekes és jellemzõ életének egy-egy korszakában ruhái színének kiválasztása, pedig a 19. században uralkodó öltözködési elõírások szigorúan megszabták az egyes életkorokban viselendõ színeket.
Az elsõ meghatározó szín életében a fehér. '850 és 1880 között készült portréin gyakran láthatjuk õt fehér ruhában, esetleg arany, ezüst, vagy fekete kiegészítéssel. Ez a koronázási ruhánál a szembeszökõbb, hiszen a fekete-fehér színösszeállítás inkább a magyar gyászra jellemzõ, a koronázás alkalmához egy vörös, esetleg zöld, vagy kék bársony jobban illett volna, mint ahogy az udvarhölgyek is színes ruhákban pompáztak mellette.
Az 1860-as évek közepén, végén jelenik meg a következõ szín, a lila, ezután a szürke jön, amely a költészetét is megihleti.
Életének utolsó korszakában a fekete dominál, mert haláláig gyászolja fiát, Rudolfot.
Ahogy öregedik, gondosan ügyel arra, hogy ne maradjon utána korát eláruló, elõnytelen fénykép, festmény, és arra is, hogy ruhája fülig érõ gallérja és laza csipkefodor takarja a kellemetlen ráncokat, és az élesedõ állvonalat.
Idõsebb korában már véglegesen kialakult, jellegzetes ízlése szerint készítteti ruháit. Elsõ pillanatban ezek az öltözékek majdnem egyformák, pedig mindig a legutolsó módit követik, de szabásuk, díszítésük visszafogott, a napi divatnál egyszerûbb. Néhány állandó formai megoldás utal a királyné egyéni ízlésére: szereti a fekete gyöngyöt, és zsett-et, a dús csipke, vagy muszlin mellzsabót, a redõzött mellrészt, vagy álboleró szerû megoldást, a vállát szélesítõ buggyos ujjat vagy vállfodrot, és nem utolsó sorban a széles, redõzött selyemöveket, amelyek hihetetlenül vékony, két kézzel átfogható derekát kiemelik.
F. Dózsa Katalin
A 15 éves Erzsébet 1852-ben
Alois Löcherer felvétele
(Eredeti: magántulajdon)
Az alig 15 éves Sisirõl Alois Löcherer müncheni fényképész készítette az elsõ fényképet. A fotón egy feszengõ kislányt látunk, egyszerû hajviseletben, kis fehér csipkegalléros blúzzal, és az 1850-es években nagyon divatos kockás taft ruhában, melyet a kor szokásának megfelelõen valószínûleg a mama választott. "Sisi csinos, mert nagyon fiatal, máskülönben nincs egyetlen igazán szép vonása sem" - írta róla 1853 tavaszán édesanyja.
A képen viselt ruha rekonstrukciója
Erzsébet lóháton a possenhofeni kastély elõtt, 1853
Andreas Fleischmann, Carl Theodor Piloty festménye után készült színezett acélmetszete
(Eredeti: Budapesti Történeti Múzeum)
Erzsébet szenvedélyes lovas volt, nem csoda, hogy a híres müncheni festõ Piloty is lóháton ábrázolta.
A már menyasszony bajor hercegnõ a képen hagyományos lovagló kosztümöt visel, csipkedísszel, kis férfinyakkendõvel, krinolin nélkül, hiszen az acélpántokból összeállított abroncsszoknyával nem lehetne felülni a lóra. Az 1935-ben készült képeslapon Erzsébet kifejezetten magyaros szabású kabátkát visel.
Id.Franz Russ olajfestménye
(Eredeti: Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok)
Az udvari díszruha fogalmát a 17. században a francia "Napkirály", XIV. Lajos vezette be a kifejezetten nagy udvari ünnepségek viseleteként.
A 18. század elejétõl a Habsburg udvarban is kötelezõvé vált. Napóleon 1804-ben, császárrá koronázása alkalmával, kora két legkiválóbb festõjével, Jules Daviddal és Jean Auguste Dominique Ingres-vel terveztette meg a hölgyek öltözékeit, és ezek lettek a 19. században a nõi díszruha alaptípusai.
A képen az 1850-es évek második felére jellemzõ, blonde csipkefodros, mélyen kivágott báliruhát láthatunk, amelyet a derékhoz külön kapcsolható, arannyal hímzett vörös bársony uszály tesz udvarivá. Ez utóbbi megoldás jellemzõ volt a 19. században; egy hölgy ruhatárában általában egy arannyal vagy ezüsttel hímzett, hosszú, udvari uszály volt, amit különbözõ, divatos szabású alkalmi öltözékekhez lehetett kapcsolni.
Ismeretlen mester olajfestménye
(Eredeti: Móra Ferenc Múzeum, Szeged)
Az ifjú császárné ruháit eleinte az anyós, Zsófia fõhercegné választotta ki. Erzsébet az esküvõ alkalmával magyar díszruhát is kapott, rózsaszín szoknyával, csipkedíszítésû, fûzött, fekete bársonyderékkal és csipkeköténnyel, amelyet elõször a magyar küldöttség tisztelgése alkalmával viselt. Hogy jól állt neki, azt épp Zsófia naplójából tudjuk: "Erzsébet és a huszáregyenruhát viselõ császár valóban szép és kecses pár volt."
Elsõnek a bécsi miniatúra- és portréfestõ, Eduard Kaiser rajzolta le ebben a díszruhában, s a litográfiaként terjesztett képrõl készülhetett az olajfestmény.
Szinte bizonyos, hogy ez a ruha megegyezik a forrásokban leírt öltözékkel.
Az elmúlt századokban kialakuló, de egyszersmind a napi nõi divat vonalait is követõ magyar ruha minden udvari eseményen helyettesíthette az udvari díszruhát. A fûzött derékból, habos ingvállból, bõ szoknyából és köténybõl álló viselet keveset módosult, és ceremoniális öltözékként nem is kellett változtatni, vagy újabb modellre lecserélni. Erzsébet egészen a koronázásig viselte ezt a díszruhát, valahányszor magyar vonatkozású ünnepségen, fogadáson vett részt. Valószínûleg ez volt rajta 1866-ban is, amikor megismerkedett Andrássy Gyulával, aki a magyar küldöttség vezetõje volt.
Ludwig Angerer fényképfelvétele
(Eredeti: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)
Erzsébetrõl 1860-tól kezdve rendszeresen készülnek fényképek Bécs legjobb fényképészeinél.
A viszonylag gyakori mûterem-látogatásokon Erzsébet különféle ruhákat visel, többnyire nappali alkalomra megfelelõt. Ezt a típusú, finom fehér hímzett batisztból készült úgynevezett svájci blúzt és a berninek hívott övtípust különösen kedvelhette. A Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyûjteményében két fehér tüllbõl készült keskeny fekete bársonyszalaggal és csipkével díszített finom kivitelû ruhaujj, valamint három, elõl csúcsosan kiszélesedõ fekete bársonyöv található, amelyek csodálatos karcsúságának bizonyítékai.
1863-ban alkalmazza a Hoftheater fodrásznõjét, Franziska Röslert, aki késõbb férjhez megy egy Feifalik nevû úrhoz, és az õ nevével válik híres-hírhedt hajmûvészévé. (Maya megjegyzése: ismert még Fanny Angerer néven is, férjezettként pedig õ Fanny Feifalik)
Õ találja ki a képen is megcsodálható, világdivattá vált fonatos frizurát, amely érvényre juttatja Erzsébet gyönyörû, hosszú haját.
Franz Xaver Winterhalter olajfestménye után készült másolat
(Eredeti: Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok)
Franz Xaver Winterhalter kora egyik legelismertebb portréfestõje volt, aki szinte minden jelentõs uralkodót és uralkodónõt megörökített. Az osztrák udvarba 1864-ben érkezett, azzal a megbízással, hogy fesse meg Ferenc Józsefet és Erzsébetet. Ez alkalommal Erzsébetrõl 3 képet alkotott. Kettõ leeresztett hajjal, fésülködõ köpenyben ábrázolja az uralkodónét, a harmadikon, amely talán a mester leghíresebb alkotásává vált, Erzsébet csillagokkal díszített fehér selyem és tüll ruhát visel, fonatokkal díszített hajában pedig az Alexander Emanuel Kochert udvari ékszerész által alkotott híres gyémántcsillagok ragyognak.
Erzsébet az 1860-as években volt a legszebb, amit Winterhalter tökéletesen közvetít.
A szépségének erejét érzékelõ, öntudatára ébredõ Erzsébet mindig követi a legutolsó divatot, de csak azt választja ki belõle, ami saját ízlésének megfelel. Kedveli a fehér színt, és sokszor választ fehér-ezüst és fehér-arany szín-összeállítású báli öltözéket. Egyes történészek szerint ezt a ruhát is a híres párizsi szabó, Charles Frederick Worth készítette, azonban a források ezt nem támasztják alá. Azt viszont tudjuk, hogy 1864-ben, Drezdában, az udvari bálon nagy sikert aratott benne.
Emil Rabeding felvétele
(Eredeti: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)
Erzsébet császárné 1865-66,Giovanni Horvath felvétele Rabeding után
(Eredeti: Magántulajdon)
Erzsébet 1865-66-ban Emil Rabedingnél fényképezteti le magát, Housegarde nevû ír farkaskutyájával. Fekete, zsinórdíszes bársonyruhája a fehér csipkeszalagcsokros nyakdísszel ékes példája annak, hogyan képes a legfrissebb divatformákkal egyéninek maradni. A felsõrész csuklónál szûkebb ujja, markánsabb vállmegoldása, és nem utolsó sorban a csípõnél már keskenyebb, harang helyett lefelé tölcsér formában bõvülõ szoknya, az 1865-ben megjelenõ új divatvonalat követi. Ugyanakkor már feltûnnek a késõbb rá jellemzõ apróságok: csipkegallér vagy zsabó a nyaknál, karcsúságának hangsúlyozása egy szép övvel és övcsattal, és a fekete szín. Az utóbbit már lánykorában is kedvelte, és életének második felében egyre többször választotta.
Ismeretlen mester acélmetszete a Vasárnapi Ujságban
A legenda szerint Erzsébet elsõ, 1857-es magyarországi látogatásán úgy nyeri meg a magyarok szívét, hogy nemzeti színekben jelenik meg: fehér ruhában, zöld smaragdokkal és vörös rubinokkal. Az önkényuralom alatt a nemzeti színek rejtett viselete ugyanis a hazaszeretet jele, nem csoda, ha az osztrák császárné megdobogtatja a honfiak szívét! Következõ, 1866-os látogatásakor, február 5-én a pesti polgárbálon is nemzeti színeket visel: a Vasárnapi Ujság leírása szerint fehér ruháját apró piros rózsák és zöld levelek díszítik. A képes hetilap rajzot is közöl a nevezetes bálról, amelyen sajnos a ruhát csak sematikusan ábrázolják.
(Köszönet a képért Erzsikének és Jtotinak)
Emil Rabeding felvétele
(Eredeti: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)
Erzsébet királyné mellképe, 1866?
Emil Rabeding felvétele
(Eredeti: Gödöllõi Királyi Kastély Múzeum)
Erzsébet életének csúcspontja magyar királynévá való koronázása 1867. június 8-án. A leírások szerint ezüstfonallal, virágmintákkal gazdagon hímzett fehér selyemszoknyát visel, fekete bársonyderekat, amelynek hófehér csipkebetétjét igazgyöngyfûzés díszíti, fehér csipkeujjakat, fátylat és kötényt. Minden az õsi magyar hagyományokat követi, pedig az öltözék a leghíresebb párizsi szabó, Charles Frederick Worth alkotása. Számtalan festmény és fénykép ábrázolja ebbõl az alkalomból, mindegyiken azonos a ruha dereka: fekete bársony, fehér csipkefodorral. És mindegyiken más a szoknya. Ez utóbbit annak is betudhatjuk, hogy az alkotók nem voltak személyesen jelen a koronázáson, és fényképek alapján dolgoztak. A hivatalosan is terjesztett fényképsorozat Emil Rabeding mûtermében készült, Bécsben, és ezen Erzsébet fehér uszályos szoknyát visel tüllcsipke fodrokkal és rátétekkel. A legújabb kutatások szerint jó fél évvel a valódi koronázás elõtt születhettek a felvételek,és feltehetõen már a koronázás elõtt terjeszthették õket, mert Rabeding 1867-ben mûtermet változtatott, de a képek hátoldalán még az 1866-ig használt cím látható. A rekonstrukciókhoz ezt a képet használta Czédly Mónika, mert a ruha ebben a formában biztos létezett.
A koronázási ruha rekonstrukciójához ékszerek és kesztyûk is dukáltak.
Erzsébet császárné és királyné egész alakos posztumusz képe, 1898 után
Fénykép Koppay József a bécsi Jockey Klub számára készített, elveszett festményérõl
(Eredeti: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)
Erzsébet tragikus halála után nagyszámú kép készült emlékének megörökítése céljából. A képek túlnyomó része régi fényképek után készült, arányosan "megöregítve" Erzsébet arcát, de mégis megõrizve fiatalságát. Ez a kép az 1865-66-os Rabedingnél készült fekete bársonyruhás fénykép változata, egy 1898-as divatot követõ, mélyen kivágott mintás damaszt estélyi ruhával.
Benczúr Gyula olajfestménye
(Eredeti: Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok)
Ferenc József Erzsébet halála után négy mûvészt kért fel, hogy "imádott angyalát" megörökítsék a hozzá legközelebb álló hölgyek részére. Benczúr Gyula képe Ferenczy Ida számára készült, és a felolvasónõ ajándékozta az 1908-ban megnyíló Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak. Ez is a fekete bársonyruhás képet "öregíti" meg, de a mester megkapta Erzsébet egyik 1896-97-ben viselt fekete selyem ruháját, amit 1945-ig szintén az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumban õriztek. Az azóta elveszett eredeti ruhán, amely részleteiben követi a napi divatot, minden, ízlésére jellemzõ jegyet megtalálunk, a bodros nyakfodortól a széles övig.
Ferenc József nagy figyelemmel kísérte a portré elkészültét, és így ír róla Schratt Katalinnak: "....két órakor Benczúr festõhöz mentem, hogy megnézzem drága megdicsõültünk portréját, amit Ferenczy Ida számára az én felkérésemre készít. Nagyon jól sikerült, minden esetre a legjobb portré, amit a császárnérõl (így írva!) festettek. Az alak kitûnõ, és a megfiatalított arc nagyon hasonlít"
Végezetül pedig még néhány "csoportkép" Snimtõl és a tárolókban elhelyezett tárgyak fotói
Több kép található még a ruhákról és kiegészítõkrõl az alábbi képtárakban:
lizi Bizi Galériája a Picasán:
https://picasaweb.google.com/10190634...thKleider#
Mythos Sisi - kiállítás a Bajorországi Aichach-ban
http://www.myheimat.de/aichach/freize...41298.html
További remek fényképfelvételek és egy nagyon alapos cikk a Körmendi tárlatról a Vasnépe.hu-n
Sisi és a divat: Erzsébet királyné ruháinak reprodukciói Körmenden
Szerzõ: Bajdó Bettina, fotók: Benkõ Sándor
http://www.vasnepe.hu/kultura_oktatas...t_erzsebet
http://vasnepe.hu/image.aspx?id=eb411...c038e76e5b
http://vasnepe.hu/image.aspx?id=81765...c237e5688a
http://vasnepe.hu/image.aspx?id=7a356...c038e76e5b
http://vasnepe.hu/image.aspx?id=cda8e...c038e76e5b
http://vasnepe.hu/image.aspx?id=93eea...c038e76e5b
