Ha ez a könyv egyszer magyarul is megjelenik, alapjaiban döngeti majd meg az eddigi ismereteinket, legalábbis egy ilyen bevezetõ után, én ezt várnám. Na de addig, míg a polcunkra nem kerül, íme az ismertetés:

Aki azt hiszi, hogy már minden könyvet elolvasott a Habsburg családról, és mindent tud Erzsébet és az anyósa közti furcsa kapcsolatról az téved. Ez a könyv eddig ismeretlen magánleveleket tartalmaz, és az eddig ismert tényeket új megvilágításba helyezi. Az eddig gonosznak beállított nõt Erzsébet valójában nagyon szerette és tisztelte. Zsófia pedig végtelenül büszke volt a csodálatosan szép menyére. Gyakran összehasonlította õt más vonzó hölgyekkel, és mindig arra a következtetésre jutott, hogy Erzsébetnél nemigen akad jobb. Zsófia anyja helyett az anyja volt, mindig Erzsébet mellet állt a nehéz pillanatokban, és a császárné is mindig bizalommal volt iránta. A levelek egy új szemszögbõl mutatják be a császári családot, melynek tagjai a magánéletben közel sem voltak olyan merevek és ünnepélyesek, hanem nagyon is egyszerûek voltak õk is, mint az alattvalóik. A levelek meglepõen sajátos bécsi vidám hangon és sajátos humorral íródtak. A több száz eddig ismeretlen levél között van humoros hangvételû, szomorú és megható családi történeteket bemutató is. Az egész könyv egyik legszebb mozzanat az, ami Zsófia és Erzsébet békés és harmonikus kapcsolatát írja le (ellentétben a filmmel), valamint, hogy a császári pár házassága is sokkal harmonikusabb és szerelmesebb volt, mint ahogy azt eddig hitték. A császári gyermekek is nagyon vidám és egyedi személyiségek voltak. Ezzel ellentétben Rudolfot itt is egy érzékeny, és sokat szenvedõ gyermeknek mutatja be, aki egyben nagyon bátor is volt és nagyon tudott szeretni.