TÖRÖK Imre
KEDVES LOVAKRÓL, FURCSA EMBEREKRÕL
Az ajánlás tanúsága szerint Kellér Andor sokszor buzdította a szerzõt könyvének megírására. Az ezernyi színes történetet olvasva megértjük a biztatást, hiszen Török Imre bizonyára roppant színesen, izgalmasan anekdotázik fehér asztal mellett régi idõk tûnt árnyairól. Azonban más a fehér asztal és más a fehér papír. A papír, illetve az olvasó nehezen viseli a csapongást, terhesnek érzi az egy-egy szó, alak, színhely apropóján szerteszét indázó sztoritömeget.
A kötet írásai négy tematikus ciklusba soroltan követik egymást. A kötet címével megegyezõ elsõ rész hõsei között találjuk a lókedvelõ Eötvös Lorándot, Miss Rose-t, az istállótulajdonossá, futtatóvá avanzsált fõúri kurtizánt, dr. Rosenberg Gyulát, a "keménykezû jogtanácsost". Körülöttük ezernyi lóidomár, zsoké, fennhéjázó nagyúr és letört egzisztencia. Valamennyi - legalábbis az író szerint - furcsa, bogaras, megszállott vagy éppen dörzsölt figura, etikus embert nehéz közöttük felfedezni. Az Urak - "díszmagyar" nélkül cím alatt csupa-csupa "leleplezõ" portrét találunk. Megtudjuk Festetics Tasziló hercegrõl, hogy õ volt az "utolsó feudális fõúr", aztán számos anekdotát olvashatunk a Csekonicsokról, Batthyány Elemérrõl, Horthy Miklósról. Cifra históriákat tudunk meg Bécs, a császárváros és a környezõ üdülõhelyek prominens urairól is. A "legcifrább" a "mayerlingi tragédia" új változata: Rudolf trónörökös nem lett öngyilkos, hanem agyonverték. Az utolsó részben - Pest-budai körséták 1914 elõtt - régi pesti kávéházakba kukkantunk be, s a régi fõváros számos közismert fõuráról, írójáról, mûvészérõl, pincérérõl olvashatunk különös történeteket. Az olvasmányos pletykagyûjtemény bizonyára érdekelni fogja a monarchianosztalgiára érzékeny olvasókat.
A szerzõrõl:
Török Imre egy letûnt, alapjait vesztett, túlhaladott életforma utolsó tanúinak egyike. A hirtelen világvárossá serdült Budapest, a Millenniumot ünneplõ Magyarország napjait füstös kávéházakban, hangulatos tabáni kiskocsmákban, a kocsikorzón, a Monarchia nagy lóversenyterein és híres fürdõhelyein vagy éppen vidéki garnizonjaiban , példásan vezetett vagy a " bankok felé indult " birtokain töltõ úri és kevésbé elõkelõ társasága életét látta, figyelte meg közelrõl. Tanúja volt az elsõ világháború utáni éveknek is, történelmi vonatkozású elbeszéléseket hallgatott a háború után a bécsi fiákeresek társaságában, s megfordult a " lószakmában valakinek számító " monarchiabeli nevezetességek otthonaiba is. A 80. évén jóval túl járó szerzõ-több sikeres, a lóval, lóversenyzéssel kapcsolatos mû egyedüli és társszerzõje-egy szemfüles riporter fél évszázad alatt szerzett tapasztalatait írja le élvezetes, szemléletes stílusban. Hõsei gyakran rangjuknál, vagyonuknál fogva ismert személyiségek,máskor hírnevüket kiváló tulajdonságaikkal kivívó írók, mûvészek, közéleti egyéniségek és az elõbbiek regényalakjai, valóságos személyek, akikrõl a legtöbbet Krúdy mûveiben olvashatunk,ismét máskor kétes hírû , inkább hírhedt kalandorok, szerencselovagok, nagy gavallérok és dúsgazdag kurtizánok, akiknek emlékét mind a mai napig legendák, szállóigék, tárgyak, épületek õrzik !
