A Bécs XIII. kerületében, a Lainzi vadaspark közepén található Hermész-villa nem örvend olyan népszerûségnek, mint császárvárosi "társai": a Hofburg vagy az "osztrák Versailles", Schönbrunn. Kétségkívül nem is hasonlítható ezekhez, hiszen sokkal szerényebb kivitelezésû, de nem is a reprezentálás szándékával építtette Ferenc József ezt a villát felesége számára. Éppen ellenkezõleg. Azt szerette volna, ha van Bécsnek legalább egy olyan helye, ahol Erzsébet otthonosan érzi magát, miután ezt sem a Hofburg, sem Schönbrunn, sem pedig Laxenburg nem tudta biztosítani. Az az elõnye valóban megvolt, hogy itt Erzsébet teljesen függetlenül élhetett az udvartól, de hogy igazi otthonná soha nem vált, ezt jelzi az a tény is, hogy évente mindössze néhány napot töltött az egyébként méregdrágán épült villában. Peter Haiko írásából azt is megtudhatjuk, hogy a klasszicista stílusú villát Hasenauer tervezte a 80-as években, aki a Ringstrasse építõje is volt. "A ház elõtt Erzsébet kedvenc istenének, Hermésznek a szobra áll (ezért is hívják a villát Hermes-villának), a fedett teraszon kedvenc költõjének, Heinrich Heinének a mellszobra, a lépcsõházban a haldokló Akhilleusz szobra. A hálószoba falait és mennyezetét freskók díszítik kedvenc drámájának, a Szentivánéji álomnak a jeleneteibõl, melyeket Makart rajzai nyomán az ifjú, akkor még ismeretlen Gustav Klimt készített."[12] Amikor 1887 májusában a császári család elõször töltötte kint Lainzban az éjszakát, Mária Valéria valóságos honvágyat érzett Ischl után: "Szomorúan feküdtem le a fehér ágyamba, ami egy barátságtalan benyílóban áll, és a mennyezetrõl egy meglehetõsen affektált, pufók angyalka néz le a kék égbõl a felhõk közül."[13] Valéria a Hermes-villát "voltaképpen barátságtalanul szépnek és modernnek" találta, "de egyáltalán nem hasonlít ránk és ahhoz, amihez eddig hozzá voltunk szokva".[14] "Ferenc József megint gyámoltalanul reagált, mint máskor is, ha a felesége kigondolt valamit: "folyton félni fogok, hogy a házban mindent elrontok majd!"[15] Ezek ismeretében nem csodálható, hogy Erzsébet látogatásai a villában csupán alkalmi jellegûek voltak. Egy ilyen alkalommal, 1888-ban, a következõ szavak kíséretében adott hangot deprimáltságának: "Ezt nevezik otthonnak? De hiszen az otthon az, ahol a természet szépsége és vidámság veszi körül az embert."[16] Ez mindenesetre meglepõ megjegyzés, miután Brigitte Hamannál a következõket olvashatjuk: "A lainzi villában, "Titánia elvarázsolt kastélyában", ahogy nevezni szokta, Erzsébet azt szerette a legjobban, hogy érintetlen, ****vasokban gazdag, erdõs vidék közepén élhetett teljes magányban. A lainzi vadaskertet fal vette körül, a kapukban õrök álltak, így Erzsébet korában senki illetéktelen még csak meg sem pillanthatta a villát. Órákig sétálgathatott, figyelhette az állatokat (a vaddisznók elriasztására mindig volt nála egy-egy kereplõ), vagy írhatta költeményeit." (Pallagi Mária : Sirály a Burgban)
[img]http://gallery.site.hu/d/4325528-2/Becs_066.jpg[/img] is not a valid Image.
