Maria von Vetsera bárónõ, Maria Alexandrine Freiin von Vetsera (Bécs, 1871. március 19. - Mayerling, 1889. január 30.), osztrák bárókisasszony, Rudolf koronahercegnek, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének szeretõje. A korabeli magyar sajtóban Vetsera Mária néven is szerepel.
Mary legidõsebb fivére, Ladislaus von Vetsera 1881. december 8-án vesztette életét a bécsi Ring színházban (Ringtheater) kitört katasztrofális tûzvészben, amely több száz áldozatot követelt. Helene von Vetsera testvéreinek, Mary nagybátyjainak nagyhírû istállójuk volt, saját lovaikkal szerepeltek nemzetközi lóversenyeken, jó lovasok voltak, a Vetsera és a Baltazzi családok tagjai a Monarchia és a nemzetközi politikai, üzleti és társasági élet ismert alakjai voltak, otthonosan mozogtak Európa arisztokrata köreiben. 1877-ben, amikor Mary még csak hatéves volt, anyja, Helene báróné szerelmi viszonyba keveredett a nála tíz évvel fiatalabb, akkor mindössze 19 éves trónörökössel, Rudolf koronaherceggel, és õ lett a trónörökös elsõ szeretõje.
Maria (Mary) von Vetsera bárókisasszony 1888. április 12-én, a bécsi Praterben, a freudenaui lóversenypályán találkozott elõször Rudolf koronaherceggel, a trónörökössel . Rudolf udvarolni kezdett az akkor 17 éves leánynak, kísérgette Prater-beli sétáin, kisebb ajándékokkal kedveskedett neki.
Mary, mint abban az idõben a legtöbb ifjú leány szerelmes rajongással tekintett a koronahercegre. Szenvedélyes leveleket írogatott neki, és Rudolf válaszolt is neki ezekre. 1888 õszén már viszonyuk volt. Találkáikat Marie von Larisch grófnõ (1856-1940), Erzsébet császárné és királyné legidõsebb fivérének, Lajos Vilmos bajor hercegnek leánya, Erzsébet unokahúga, Rudolf trónörökös unokatestvére szervezte, aki diszkréten biztosítani tudta Mary Vetsera bejutását a Hofburgba, Rudolf lakosztályába. Larisch grófnõ el volt kötelezve unokafivérének, Rudolfnak, mivel a trónörökös kifizette a grófnõ tetemes tartozásait, ennek fejében a grófnõ partnereket közvetített, afféle kerítõnõi szolgálatokat végzett Rudolfnak. Marie von Larisch grófnõ jó barátságban volt Mary von Vetserával, a leányt õ mutatta be Rudolfnak, találkozóikat õ szervezte. Egyes források szerint Marie von Larisch grófnõ arra használta fel Maryt, hogy a leány közvetítse Larisch grófnõ kéréseit a trónörökös felé, újabb és újabb pénzösszegek kifizetése iránt.
Bár Rudolf trónörökös nõs ember volt, ebben az idõben már megromlott viszonya feleségével, Stefánia belga királyi hercegnõvel (1864-1945). A két házasfél ellentétes vérmérsékletén, egymáshoz nem illõ személyiségén túl az elhidegülés fõ oka az volt, hogy az állhatatlan Rudolf trónörökös más nõkkel, köztük több prostituálttal tartott rendszeres kapcsolatot, és nemibetegséggel fertõzte meg feleségét, ami az asszony meddõségét okozta.
Maria von Vetsera 1889 januárjában a trónörökös házasságon kívüli viszonya a Maryvel már nagyon szenvedélyessé vált, és már elég sokan tudtak is róla. Még maga I. Ferenc József császár és király (1830-1916) is értesült az ügyrõl. Január végén egy alkalommal Rudolf hevesen összeszólalkozott császári apjával, a veszekedés valószínûleg a Rudolf trónörökös és az ifjú baronesz, Mary von Vetsera viszonya miatt robbant ki.
A túlérzékeny lelkû, egzaltált Rudolf erre az idõre már régen eldöntötte, hogy véget vet életének, de ehhez egy társat keresett magának, aki elkísérné õt a halálba. Több alkalmi partnere, köztük Mizzi Kaspar is visszautasították Rudolfnak ezt a kívánságát. A fülig szerelmes, mértéktelenül rajongó Mary Vetsera éppen kapóra jött a halálra készülõ Rudolfnak. Rudolf leveleiben forró szerelmérõl biztosította a fiatal, rajongó Maryt. Amikor Larisch grófnõ, a fenyegetõ botrányt megsejtve visszavonult, és nem akart számukra további találkákat szervezni, akkor Bratfischnek, Rudolf személyes fiákerhajtójának és a Hofburg egyik kapusának leányán, Agnes Jahodán keresztül szervezték a légyottokat.
1889. január 28-án Rudolf fõherceg arra kérte Larisch grófnõt, hogy hozza el a Hofburgba Mary von Vetserát, azzal az ürüggyel, hogy még egyszer utoljára látni szeretné õt. Rudolf addigra már visszaszerezte és elégette a saját maga által Marynek írt, szerelmet mutató (vagy tettetõ), behízelgõ leveleit, ugyanakkor a Mary és a grófné által írott leveleket kikészítette, hogy a tervezett közös öngyilkosság végrehajtása után azokat könnyen megtalálhassák, és családja kézenfekvõ bûnbakot találhasson Marie von Larisch grófné személyében. A találkára érkezõ Mary a Hofburgból. A pánikba esett Larisch grófné megpróbálta a rendõrhatóság segítségét kérni, de sikertelenül.
Mary Vetsera bárónõt Bratfisch kocsis elõbb Breitenfurtba vitte, itt várták be Rudolfot, aki beszállt a hintóba, és együtt hajtattak a mayerlingi vadászkastélyba. Másnap reggel mindkettõjüket holtan találták. Mind a mai napig tisztázatlan, hogy Maryt Rudolf trónörökös lõtte-e agyon azon az éjszakán, vagy mindkettõjüket valaki más gyilkolta-e meg. Az eset részleteit az uralkodó család eltitkolta, rendõri vizsgálat nem folyt. Nincsenek döntõ bizonyítékok, de nagyon valószínû, hogy Rudolf elõbb Maryt lõtte agyon, azután maga is öngyilkos lett.
Közvetlenül a haláleset felfedezése után Rudolf vadásztársa, Hoyos gróf a szörnyû hírrel Bécsbe sietett, de õ még úgy adta elõ, hogy Rudolfot Mary mérgezte meg. Rudolf trónörökös halálhírét senki sem merte elmondani a császárnak. Végül Nopcsa báró Erzsébet császárnénak (1837-1898) jelentette, hogy meghalt a fia. Erzsébet azonnal intézkedett. Saját lakosztályában fogadta Ferenc Józsefet, és zárt ajtók mögött beszélt vele. Senki sem tudja, mit mondott el férjének a császárné, és mi történt közöttük ekkor. Röviddel e beszélgetés után Erzsébet Katharina Schrattot (1853-1940) hívatta, akit a császárhoz küldött, hogy vigasztalja õt. Ezután leányáért, Mária Valéria fõhercegnõért küldetett. Amikor Valéria megtudta bátyja halálának hírét, elsõ kérdése ez volt: "Ugye, öngyilkos lett" Erzsébet késõbb felháborodottan tagadta mindezt. Úgy tûnik, a családtagoknak is elõször azt az elviselhetõbb verziót mondtak el, hogy Rudolfot Mary Vetsera mérgezte meg, majd a leány maga is mérget vett be. A császár csak 24 óra múlva tudta meg a megdöbbentõ igazságot, hogy fia önkezével vetett véget életének. A mélyen katolikus Ferenc József császárt megrázta ez a számára elfogadhatatlan történés. Rudolf koronaherceg halálhírét úgy jelentették be, hogy a trónörökös halálát szívroham okozta. A római katolikus egyház számára, amely az öngyilkosoktól mindmáig megtagadja az egyházi temetést külön hivatalos boncolási jelentés készült, amely szerint Rudolf pillanatnyi elmezavarában követte el tettét. Az elhunyt Rudolfot így teljes császári pompával kísérhették a kapucinus templom császári kriptájába.
Mary Vetsara bárónõ halálát szigorúan elkülönítették Rudolf trónörökös halálhírétõl. Még annak puszta tényét is, hogy õ is ott lett volna Rudolffal együtt a mayerlingi kastélyban a trónörökös halálának éjszakáján, el kellett titkolni. Csupán a trónörökös halálának ténye került nyilvánosságra, a bárónõrõl hivatalosan sehol nem eshetett szó. A leány holttestét azonnal, a legnagyobb titokban eltávolították Rudolf mellõl, kicsempészték a mayerlingi kastélyból, és titokban a közeli heiligenkreuzi cisztercita apátságba vitték, ott az öngyilkosok kriptájába helyezték. Temetésérõl még családját is kizárták, csupán nagybátyja, Alexander Baltazzi és gyámja, Stockau gróf vehettek részt (Mary édesanyja már nem). Rajtuk kívül csak kolostorbéli szerzetesek, és Bécs rendõrfõnöke volt jelen, embereivel.
Az a tény, hogy Rudolffal együtt valaki más is meghalt Mayerlingben, sokáig teljes titokban maradt, a Vetsera családot is teljes hallgatásra kötelezték. Mary von Vetsera bárónõ holttestét a család csak jóval késõbb helyezhette át rendes sírhelyre, a heiligenkreuzi temetõbe, mai helyére. Az addig megbecsült Vetsera családot gyakorlatilag kiközösítette a császári család, és az arisztokrata társaság is kerülte õket, köszönésüket sem fogadták. A császári család a 18 éves Mary Vetserát tartotta bûnösnek a 31 éves, évek óta kicsapongó életet élõ, prostituáltakat látogató trónörökös elcsábításában, és õt okolták Rudolf halála miatt is. Ezt a látszatot egészen a Monarchia bukásáig fenntartották. A cenzúra évtizedeken keresztül semmilyen ettõl eltérõ értesülést, önigazoló kísérletet sem engedett megjelenni. Mary édesanyjának, Helene von Vetserának el is kellett hagynia Ausztriát. Ugyanerre a sorsra jutott az erkölcstelen kerítéssel megvádolt Marie von Larisch-Wallersee grófnõ is, akinek hallgatását a császár pénzzel vásárolta meg.
Az uralkodó család érdekében a kettõs haláleset pontos körülményeinek felderítése elmaradt, az ügyet ma is homály fedi. Az évtizedek folyamán megjelent sajtócikkekben és könyvekben az összes elképzelhetõ változatot megszellõztették. Leírták már, hogy a leányt a trónörökös ölte meg, aki aztán öngyilkosságot követett el. Azt is, hogy mindketten öngyilkosok lettek. Azt is, hogy egymást ölték meg, és azt is, hogy valaki más ölte meg mindkettõjüket. Leírták, hogy a halál idõpontjában a leány terhes volt, és azt is, hogy nem volt az.
A holttestek elsõ, korabeli helyszíni vizsgálata alapján hamar kitûnt, hogy Mary több órával korábban halt meg, mint Rudolf. Ebbõl arra is lehet következtetni, hogy Rudolf ölte meg a leányt, és a halott mellett üldögélt, míg végül maga ellen fordította fegyverét. Egy másik elmélet szerint a halálára készülõ Rudolf közös öngyilkosságot javasolt szeretõjének, és a fiatal Mary, aki bolondulásig szerelmes volt a férfibe, minden áldozatra kész volt szerelméért. Más elemzések azt sugallják, hogy Mary terhes volt a koronahercegtõl, és a kastélyban magzatelhajtást (abortuszt) végeztek rajta, a leány belehalt a tiltott mûtétbe, és Rudolfot annyira összetörte a halála miatt érzett önvád, hogy öngyilkos lett. Van olyan jelentés, amely szerint a helyszínen csak egyetlen revolvergolyó került elõ. Voltak szemtanúk is, akik a leány fején golyóütötte lyukat láttak. A holttestek megtalálásakor kialakult zûrzavarban sokan tettek egymásnak ellentmondó észleléseket és tanúvallomásokat.
Mary von Vetsera sírfelirata Sírjának megbolygatása 1945-ben
A második világháború végén, 1945 késõ tavaszán az Alsó-Ausztriába benyomuló szovjet Vörös Hadsereg nehéztüzérsége tûz alá vette a heiligenkreuzi cisztercita apátságot. A harcok során a mûemlék épületben és a településen súlyos károk keletkeztek. A temetõben egy nagy ûrméretû lövedék robbanása elmozdította helyérõl a Mary Vetsera sírját fedõ gránitlapot. A helyreállítás elõtt egy helybeli fiatal orvost, dr. Gerd Hollert megbízták, végezzen hatósági szemlét Mary földi maradványain, és tanúskodjék az újratemetésnél. Dr. Holler megvizsgálta Mary koponyáját és más csontjait. Jelentése szerint nem talált lövéstõl származó sérülést a csontvázon. 1980-ban könyvet is írt tapasztalatairól. 1959-ben a Baltazzi család egyik tagja kijavíttatta, rendbetette a háborúban megsérült sírhelyet.
Sírjának kirablása 1992-ben
Mary Vetsera személye ismét a közfigyelem középpontjába került, amikor 1992 decemberében újsághírek jelentek meg egy sírgyalázásról, amely a heiligenkreuzi temetõben történt. Hivatalos vizsgálatot rendeltek el, ennek keretében felnyitották a Mary Vetsera kriptáját, azt üresen találták, a holttest eltûnt.
A nyomozás megtalálta a tettest, Helmut Flatzelsteinert, egy (akkor) 52 éves linzi vállalkozót, aki saját vallomásában önmagát a Mayerling-mítosz megszállott kutatójának írta le. Õ tulajdonította el a csontokat és egyéb maradványokat azzal a szándékkal, hogy azokat részletes törvényszéki orvostani vizsgálatoknak vesse alá. A boncolás és a holttest részletes vizsgálata, Flatzelsteiner szervezésében meg is történt, de ennek eredményeit soha nem hozták nyilvánosságra. Az eredmények megvannak, de nem teljes körûek, és nincsenek tudományosan rendezve, feldolgozva.
A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy Mary Vetsera koponyáján lövéstõl származó sérülés látszik. Nem sikerült azonban kellõen tisztázni, hogy a megvizsgált holttest, amelyet abból a sírból loptak el, valóban Mary Vetserával azonos, mivel a DNS-vizsgálatra nem adtak engedélyt. Csak az tekinthetõ teljesen bizonyosnak, hogy a sírban egy kb. 18 éves nõ holtteste feküdt, akit 1890 körül temettek el, ruházatának darabjai az adott korszakból valók, és attól a bécsi kereskedõtõl, akinek Vetsera bárónõ egykor rendszeres vásárlója volt.
1993. október 28-án Mary Vetsera földi maradványait a nyilvánosság teljes kizárásával ismét sírjába helyezték, kriptáját földdel töltötték fel, hogy elejét vegyék esetleges újabb sírgyalázási kísérleteknek.
Mivel Flatzensteiner mindent gondosan lefényképeztetett, e fotókat késõbb újra és újra ki lehetett értékelni. Eszerint a fejen található sérülést lõfegyverbõl, valószínûleg 9 mm-es revolverbõl származó lövés okozta, a golyó a fej bal oldalán hatolt be. A hajmaradványokon, amelyeket Flatzensteiner szintén megõrzött, tipikus kén- és ólomnyomok láthatók. Mivel Mary Vetsera jobbkezes volt, az öngyilkosság lehetõsége gyakorlatilag kizárható, és biztosra vehetõ, hogy a leány gyilkosság áldozata lett.
