Õfelsége Erzsébet, Ausztria császárnéja, Magyarország apostoli királynéja és számos cím és rang birtokosa 1898. szeptember 10-én merénylet áldozata lett Genfben. A merényletet Luigi Lucheni, olasz anarchista követte el, aki egy élesre fent reszelõvel szíven szúrta Erzsébetet. Sissit ekkor is egy magyar társalkodónõ kísérte, Sztáray Irma. Az õ visszaemlékezéseként mutatják be az alkotók ennek a tragikus eseménynek a történéseit. 1898. szeptember 10-én fél kettõkor az egyik genfi szállodából két feketeruhás hölgy lépett ki. Hirtelen egy fiatalember nagy lendülettel neki szaladt az inkognitóban utazó Erzsébetnek, aki az ütközés következtében el is esett. A járókelõk felsegítették a hölgyet, aki három nyelven is köszönetet mondott. Az incidens után sietõsen elindultak a hajóállomás felé és felszálltak a hajóra, ahol a hölgy elájult. A társalkodónõ bevitte a kabinba, levetette a fûzõjét és akkor látta, hogy bal mellébõl vér szivárog. Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné meggyilkolása nagy nemzetközi szenzációnak számított, az emberek nem értették, miért kellett meghalnia a politikába nem avatkozó, amúgy is tragikus sorsú szépséges királynénak. "Valami misteriósus dicsfény födi az õ alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony õrködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az õ szívébõl, melyet most átvert a gyilkos tõre, fakadtak ki elsõbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel." (Mikszáth Kálmán: A királyné meghalt. Országos Hírlap, 1898. szeptember 11.)
