Hozzászólások
Sisi Fórum » :: Sisi - Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia :: » Udvarhölgyek, bizalmasok
 Téma nyomtatása
Festetics Mária grófnõ a bizalmas élete
Jtoti
Tolnai Festetics Mária grófnõ (Tolna, 1839. október 20. Söjtör, 1923. április 17.) csillagkeresztes hölgy, Erzsébet királyné udvarhölgye, a bajor királyi Terézia-rend tiszteletbeli hölgye.

Festetics Sándor (1805 - 1877) és Josephine von Boxberg (1811-1892) ötödik gyermekeként született. Elõször Klotild fõhercegnõ mellett vállalt munkát, hogy anyagi gondjait enyhíthesse. Így ismerkedett meg Erzsébet királynéval, aki szívesen látta volna udvarhölgyei közt. Eleinte vonakodott elvállalni, mert egyrészt jól érezte magát Alcsúton, másrészt pedig hallotta, hogy a bécsi udvarban nem szeretik a magyarokat;[1] végül Andrássy és Deák meggyõzték. 1871 decemberétõl a királyné haláláig vele volt.[2] Számos házassági ajánlatot utasított el, hogy a királyné mellett maradhasson. A millenniumi ünnepségek során végig a királyné kíséretében volt. 1898-ban kitüntették az I. osztályú Erzsébet-renddel.

www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Sojtor/pages/images/018_a_kastelylakok_clip_image018.jpg

http://www.suline...age018.jpg



http://hu.wikiped...M%C3%A1ria


http://hu.wikiped...6jt%C3%B6r

Elszármazottak találkozója
http://zaol.hu/hi...on-1644941

http://www.suline...ylakok.htm

A Festeticsek, s különösen Mari grófnõ, esetében vannak jelei annak, hogy az uraság figyelme kiterjed a maga embereinek a családjára, esetenként a falu közösségét is támogatják. Festetics Sándor (1876-1944, e néven a második Söjtörön) temetõbõvítésre ad földet s szegényháznak telket. Mari grófnõ pénzt hagy örökül a szegényház felépítésére, s taníttatja nem egy emberének gyermekét. Mikolics Ferencnek, gazdájának fiát például, akibõl az õ támogatásával lett állatorvos.

Az urak többnyire szerényen éltek, legfeljebb a vadászatok napjaiban volt olykor nagyobb dínom-dánom. S egy-egy bál, ha férjhez adandó leány volt éppen valamelyik családban. Vagy férjhez kívánkozó. Mint Fábián Ilona kisasszony például, aki sokáig azt remélte, elveszi feleségül a Farkas fiú, a Tibor. Ezért bõven szervezett estélyeket, pazar uzsonnákat a korábbi Prácsovics-házban, az akkor Fábián Ilona-féle kastélyban. De õ is inkább sétálgatott a szép napsütésben, esetleg a szintén pártában maradt Pajthy Emíliával, a pap húgával, Marthon Rózával, Patay Róza unokájával kart karba öltve vagy közös hintón kikocsikázva. Fehér kesztyûben, fehér napernyõvel.

Kurucz Tildának még a dédapja jött Söjtörre, a Deák-birtokot igazgatni. A fia Mari grófnõnél lett béresgazda. Az õ fia – Kurucz Tilda édesapja – igen szeretett faragni már gyermekként is. Egyszer hívatják a kastélyba, a grófnõ elõmutat egy madarakkal faragott szép széket: te csináltad? " szól a történet.

Apám nagyon megijedt – meséli aztán a további részleteket Tilda néni –, mert a fát a grófi erdõben vágta. De nem volt baj, éppenhogy nagyon tetszett, amit csinált. S a grófnõ beíratta Iglóra szobrászatot tanulni. Ki is tanulta az uraság költségén, de végül maradt bútorasztalos. Szebbre, jobbra nem volt vevõ. Csak a családnak maradt egy-két darab. S mutatja Tilda néni a díszes-gyönyörû tükörkeretet, a fából faragott, áttört mintájú kézimunkakosarat.

Festetics Sándor gyakran végigguríttatta kerekes székét a falu középsõ traktusán, s meg-megállt a nadrágos emberekkel néhány szóra. Néha uzsonnára is meghívták a jegyzõt, a plébánost, a rangosabbakat. Hárman éltek a kastélyban: Fáni, a cseh komorna, a magyarul csak néhány mondatnyi tudománnyal dicsekedhetõ grófné, Rittler Hilda, és Sándor gróf. (Németek, csehek és a Festeticsek korábbi, itt élõ generációinak emlékét idézik fel. Az elsõ Festetics Sándor gróf ( 1805-1877 ) felesége, Josefin Boxberg osztrák volt, s talán – a geneológia ellentmondásos adatai nem teszik bizonyossá a feltételezést , apjának sógornõje, Matauschek Emánuela az a cseh születésû söjtöri grófné – sírja õrzi ittéltének emlékét az alsó temetõben , aki szülõhazája kedvenc szentje, Nepomuki János olajképét festette meg a templom számára valamikor az 1860-as években.)

Barátságos, udvarias emberek voltak a Festeticsek mindvégig. Eötvös Károly meséli el az anekdotikus történetet az elsõ söjtöri Festetics, János már felnõtt fiáról, Sándorról, akihez gyakran járt át vendégségbe Oszterhuber József és sógora, Deák Ferenc Szentlászlóról. A Söjtörre kiránduló urakat igen boszantotta, hogy ha a faluban futnak össze a kastély urával, soha nem tudják megelõzni a köszönéssel. Egy ízben már az épület közvetlen közelébe, a falu közepén álló kõkereszthez jutottak, s megnyugodva nevettek egymásra: no, most már biztos, hogy mi köszönünk be... De csak eddig jutottak: kiugrott a Krisztus mögül a gróf, mély kalapemeléssel üdvözölve kedves vendégeit.

Sándor gróf leánya, Festetics Mária (1839-1923) az egész falu kétségtelenül s szó szerint is nagyasszonya. Karrierje, amely személyét Erzsébet királynéhez kapcsolja, már életében a dicsõség aurájával ékesítette. Azt ugyan a történeti legendák körébe kell utalnunk, hogy neki magának bármi köze lenne az 1867. évi kiegyezés kikovácsolásához, de hogy gyakorlatának kialakításában lehetett szerepe, az bizonyosnak látszik. És ez sem kevés, sõt, országosan és históriailag fontosnak mondható körülmény.

Az 1870-es évektõl lett Ferenc József sajátos sorsú és jellemû feleségének egyik magyar udvarhölgye (egyébként Andrássy Gyula és Deák Ferenc ajánlására). Az 1870-es, 80-as években, amikor még szülei, illetve édesanyja éltek (és élt Erzsébet királyné is), csak a kilenchetes évenkénti szabadságok idején vendége Söjtörnek. Haza jön ide, szenvedélyes szeretettel rögzíti naplójában szülõfaluja iránt érzett szerelmét, szeretetét. Aztán, nyugalomba vonulása után, éli a helybéli földbirtokos jól körülírt szerepét. Szülei halottak már a kilencvenes években. Vixerl is, ahogy imádott öccsét, Viktort, a fiatalon elhalt huszárkapitányt becézte. Egyedül él az emeleti szobákban, hallgatja a fülemüleszót, gyönyörködik a park faóriásaiban, s kijár minden nap a temetõbe, imádkozni szeretteiért. Közben szívósan gyarapítja a birtokot, végül is majd' háromszáz holddal, amely végül unokaöccsére, Sándorra marad. Élete végsõ órája 1923. április 16-án, hajnali fél háromkor érkezik el a gyertyákkal fényesen kivilágított, a halál körüli szolgálat lázától felbolydult kastélyban.

Jó húsz évvel késõbb, egy másik, akkor téli éjszakában, 1944-ben ugyanígy ragyogott-fénylett a kastély, újra gyászhírt üzenve a falunak. Mari grófnõ unokaöccse, az utolsó söjtöri Festetics, Sándor haldokolt akkor, aki az elsõ világháborúban szerzett sérülése miatt lett hadirokkant, s kerekesszékhez kötött nyomorék. Légiriadó volt, bombázók jöttek, fenyegetve a falut és határát, de a kastélyban nem lehetett eloltani a világot: ki kellett szolgálni a haldoklót, a halottat. Pár nap múlva két német katonai teherautóra pakolta fel Boxberg Josefin ami fölfért, s indult haza, Innsbruckba. Elmenekült a faluból az utolsó Festetics.
www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Sojtor/pages/images/018_a_kastelylakok_clip_image022.jpg


Az urak társadalmi különállása általában semmiféle különösebb indulatot nem váltott ki az emberekbõl. Vagy ha ki is váltott, az nem jelenik meg az áthagyományozott közvélekedésben és különösen nem feljegyezhetõ eseményekben. A falu földbirtokosai szerényen éltek. (Mari grófnõ naplójegyzeteibõl kiderül, családjának mindennaposak az anyagi gondjai, a háztartás igencsak rászorul az udvari szolgálat jövedelmére.) Thassyék együtt ebédeltek, ha kilátogattak a majorba, a belsõ embereikkel. Festeticsék , a harmincas-negyvenes évekrõl van szó - reggel nyolckor keltek, a reggeli tej, tea, vaj, pirított kalács. A gróf sokszor volt ideges, rabja az állapotának, ilyenkor tört-zúzott, amit ért, kiabált. Reggeli után az intézõ följött a grófnéhez beszámolni, s ezután sokszor ki is ment velük a birtokra. A gróf csak üldögélt, többnyire a balkon alatt, ha a komorna épp nem tologatta a faluban. Németes ebéd volt , ahogy az egykori szakácsnõ minõsíti , utána lepihentek. Négy óra felé kimentek sétálni. A grófnak egy mulatsága volt: a telepes rádió. Hidegvacsora nyolc körül. Kilenckor vége a napnak.

Egy udvarhölgy Söjtörön
http://gocsejimuz...-sojtorrol

A kastély Söjtörön

www.kastelyok.com/images/908/908_1.jpg

A Festetics család birtokolta a községben található fõkastélyt. Híres tulajdonosai gróf Festetics Sándor (1805?1877), majd lánya,Festetics Mária grófnõ (1839?1923), Erzsébet királyné kedvenc udvarhölgye voltak. A kastélyba gyakran voltak vendégségben zalai nemesek, és a lakói között található volt pl: Séllyei Elek, Sümeghy Ferenc, boldogfai Farkas Tibor, boldogfai Farkas Dénes, Thassy Kristóf (1887 - 1963)[3], nemesnépi Marton Róza, Fábián Ilona, Pajthy Emília és Tarányi Ferenc fõispán. Utolsó tulajdonosa a kastélynak gróf Festetics Sándor (1876?1944), Mária grófnõ unokaöccse (testvérének, Festetics Viktornak a fia). Forrás: Festetich-kastély
Szerkesztette: Jtoti - 2015.06.07. 09:20
 
Ugrás a fórumra: