Az ekkor Párizsban élõ Zichy nem volt jelen Deák temetésén, de hogy hiteles képet tudjon készíteni, Budapestre utazott. Találkozott a királynéval, akirõl vázlatot készített és megtekintette az általa az eseményen viselt gyászruhát, a temetkezési társaság pedig újra felépítette a ravatalt az eredeti helyszínen. A mûvész azt a pillanatot ragadta meg a festményen, amint a királyné elhelyezi koszorúját a ravatalon. Egy év múlva elkészült a mû, Zichy hazaküldte Párizsból, de mégsem mutatták be a nagyközönségnek. A mûvész ugyanis ráfestette a képre azt a cipruságat, amit állítólag Kossuth Lajos küldött Deák sírjára, és ez elfogadhatatlan volt a királyi udvar számára. Zichynek át kellett festenie a képet. Ennek következtében csak 1877 nyarán helyezték el az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál címû olajfestményt a Nemzeti Múzeum 6. képtári termében, az, úgynevezett Habsburg-teremben, a kiegyezés folytonosságának jelképeként. A képet egy ideig a Magyar Tudományos Akadémián állították ki, majd eltûnt a nyilvánosság elõl. A legutóbbi idõkig a Magyar Nemzeti Galéria raktárában õrizték, rossz állapotban, hengerre tekerve. Története számos olyan történelmi, mûvészettörténeti információval szolgál, olyan eszméket közvetít, amiknek átadását a Gödöllõi Királyi Kastély múzeuma küldetésének tekinti.
