A szépséges és tragikus sorsú Erzsébet (Elizabeth von Wittelsbach), Ausztria császárnéja és Magyarország királynéja a kortársak számára az erény modellje volt. A bécsi Burgban uralkodó szellemnél sokkal liberálisabb neveltetésben részesült, magyarul is megtanult. Sokat tett az 1867-es kiegyezés meggyorsítása érdekében. Fia, Rudolf trónörökös rejtélyes öngyilkossága, valamint az, hogy 1898-ban egy olasz anarchista meggyilkolta, legendává emelte alakját. Több festményen megörökítették, mindig akadémikus stílusban, mint ezen a képen is.
Erzsébet halála után Ferenc József öt portrét rendelt meg magyar mûvészektõl, ajándékul a királyné mellett korábban udvari szolgálatot teljesítõ hölgyeknek.
Benczúr Gyula Ferenczy Idának, a királynét több mint harminc éven át szolgáló bizalmasnak és Sztáray Irmának, a királynét utolsó éveiben, így halálakor is kísérõ udvarhölgynek festette meg Erzsébet királyné arcképét. Az elõbbi képet ma a Magyar Nemzeti Múzeum õrzi, az utóbbi valahol lappang, valószínûleg Benczúr által festett másolata a regensburgi Thurn und Taxis Gyûjteményben található.
Ferenc József kedvelte Benczúr mûvészetét. Az 1890-es Téli Tárlaton a festõ Mályvák között címû képét vásárolta meg felesége számára. A késõbbiekben a mûvésznél tett látogatásai alkalmával is mindig elismeréssel nyilatkozott a készülõ alkotásokról – ezt nem csak a sajtóhírek, de magánlevelei is tanúsítják. Több alkalommal személyesen ült modellt Benczúrnak egy-egy készülõ hivatalos portréjához, sõt, több megbízást is adott a festõnek.
(A további három Erzsébet-portrét Horovitz Lipót és Koppay József festette. Horovitz özvegy Andrássy Aladárnénak, a királyné magyarországi fõudvarmesternõjének és Harrach Mária Terézia grófnénak, a királyné fõudvarmesternõjének festette meg Erzsébet arcképét. Ezek egyike ma a bécsi Piaristenkeller gyûjteményében található. Koppay Festetics Mária grófnõnek, a királyné udvarhölgyének festette meg a királynét, amely jelenleg a Nemzeti Múzeum tulajdona).
A képek mindegyike az „idõs" Erzsébetet ábrázolja. A ruhák szabása, fekete színe, a hajviselet a királyné által a '90-es években hordottakhoz igazodik. A mûvészek képeik megfestéséhez Erzsébet egy-egy ruháját is megkapták. Az arcok korábbi fotók mérsékelten idõsebbé alakított verziói, hasonlóan a császárnéról a '90-es években Bécsben kiadott retusált fényképekhez.
A Ferenczy Idának festett arckép a királynét nappali ruhában ábrázolja. Kezében legyezõt tart, nyugodt, zárt sziluettû alakja mögött a képsíkkal párhuzamosan aranybrokáttal bevont fal húzódik. A festmény így bizonyos szakrális képzettársításoktól sem mentes. Azt, hogy ez a kép is inkább felel meg a világ legszebb asszonya mítoszának, mint Erzsébet valódi idõskori arcának, a király véleménye is jelzi, aki barátnõjének, Katharina Schratt-nak így írt a készülõ festményrõl: „Gyönyörû a kép, az alak remek, a fiatalabb korban elképzelt arc hasonlít rá és nagyon kellemes a kifejezése". Paradoxnak tûnik, hogy ezeket, a tulajdonképpen fiktív Erzsébet-képet közvetítõ portrékat olyan személyek kapták, akik pontosan ismerték a királynét öregségében. Megállapíthatatlan, hogy a portrékon ábrázoltakban mennyi szerepe volt a valódi arc nem-ismeretének és mennyi a szándékolt idealizálásnak. Mindenesetre ezen ábrázolások – fõleg a Magyarországon különösen népszerûvé vált háromnegyed alakos Benczúr-kép – is nagyban hozzájárultak a sosem öregedõ királyné mítoszának továbbéléséhez.
A festmény elõbb Ferenczy Ida bécsi szalonjának falát díszítette – ezt egy nemrég elõkerült fotó is tanúsítja –, majd a Ferenczy Ida tevékeny közremûködésével megszervezett budapesti Erzsébet Királyné Emlékmúzeum gyûjteményét gazdagította. A II. világháborúban megsérült múzeum megmaradt tárgyait a Nemzeti Múzeum munkatársai mentették meg 1946-ban. Így a Benczúr-portré ma a Nemzeti Múzeum Képcsarnokának egyik kiemelkedõ darabja.
Benczúr a késõbbiekben több alkalommal is megfestette az idõs királynét: ott volt látható a Millenniumi hódolat 1909-ben befejezett csoportképén és azon a különleges, egész alakos profilportrén, melyet a festõ ugyancsak 1909-ben készített a Nemzeti Casino számára. Sajnos mindkét mû elpusztult.
