A mayerlingi titok
A felvidéki magyar író, Keller Imre 1923-ban eredt nyomába a mayerlingi titoknak. Aki történelmi dokumentumot keres ebben a regényben, az csalódni fog, aki viszont egy szép, könnyes szerelmes történetet szeretne olvasni Rudolf koronahercegrõl és Vetsera Mária bárókisasszonyról, az megtalálja a számítását ennek a regénynek a lapjain.
A mûben nyomon követhetjük Rudolf életének utolsó fellobbanását Máriával való megismerkedésüktõl kezdve tragikus öngyilkosságukig.
1888-at mutatott a naptár, amikor a trónörökös megismerkedett a mindössze tizenhét éves Vetsera Máriával. Rudolf ekkor a harmincas évei elején jár: egy szigorú apa és egy féltékeny feleség kötelékében él, miközben mázsás súlyként nehezedik vállára a rá váró jövõ: a birodalom kormányzása.
Kicsapongó életmódjáról az egész udvar tud nõk és morfium nélkül egy napot sem bír ki éppen ezért senki sem veszi komolyan legújabb hódítását, a kis bárókisasszonyt. Larisch grófnõ, aki a fiatalok találkozásait segíti elõ (önös érdekbõl persze), az elsõ, aki megsejt valamit a szeme elõtt kibontakozó szerelem mélységébõl. A grófnõ szánta és irigyelte Maryt. Szánta, mert tudta, hogy Mary ebben a szerelemben elpusztul, megsemmisül, és irigyelte, mert úgy érezte, az igaz szerelemért érdemes elpusztulni és megsemmisülni.
Rudolfnak önmaga számára is megdöbbenõ a szerelem, amely szinte riasztó erõvel tör rá, még a feleségétõl is külön akar válni Mária miatt, ugyanúgy, ahogy a lány visszautasítja gazdag võlegényét, Savigny Alfonzot.
Titkos találkozások a Práterben és a Burgban, botrányos jelenetek az operában és a bálban, szerelmi eskü és valódi vérszerzõdés a megismerkedésüket követõen gyorsan peregnek az események.
Amikor már az egész császári és Vetsera család a szerelmesek ellen fordul, nincs más hátra, mint a közösen vállalt halál. Rudolf a mayerlingi vadászkastélyba utazik kedvesével, hogy együtt hagyják el ezt a számukra már élhetetlen világot. Némely ember a vallásért hal meg, más a hazájáért, hírnévért vagy tudomisén miért. Én a szerelemért halok meg, mondja Rudolf életének utolsó óráján.
Bár tudjuk, hogy a valóságban korántsem volt ilyen lángoló ez a szerelem és a koronaherceg halálának körülményei is tisztázatlanok, kellemes, romantikus olvasmány ez a regény.
Szóval a véleményem a könyvrõl röviden annyi, hogy egy nagyon is olvasható könyv, ha nem várunk tõle semmit, csak átadjuk magunkat a nagyon is fordulatos és érzelmes írás adta élvezeteknek.
A magam részérõl azt kaptam amire számítottam, nem történelmi titkokat eláruló dokumentumregényt, csak egy könyvet, ami egy kicsit megingatott abban hogy teljesen elvessem a
a szerelem lehetõségét ebbõl a kapcsolatból. Mary részérõl egy kamaszkori végletes és végzetes érzelemrõl volt szó, hiszen mindnyájan átéltük ezt az idõszakot, tudjuk mirõl is van szó.
Rudolf meg talán, ráébredt, hogy milyen csodás is ez az érzés és hogy már nincs lehetõség számára
hogy éljen is ezzel és a lánnyal, a hiszem ennek a veszteségnek az érzése, fellobbanthatta õt is még egyszer és utoljára ,sajnos.
Még az sem vont le számomra sokat, hogy egy két nagy tárgyi tévedés is van benne , ugyan ez csak számunkra olyan fájó akik nem ismerik a történelmi tényeket szerencsére semmit nem tud levonni az olvasás okozta élményekbõl.
Azt írja a szerzõ egy helyen, hogy Lajos felbontotta Zsófiával apám húgával az eljegyzését.
vagy máshol, Rudolf Laxemburgban született 1855- augusztus 27-én, illetve Rudolf is írt búcsúleveleket anyjának, apjának és lányának.
Szóval csak ajánlani tudom ezt a szerelmi történetet mindenkinek, azoknak is akik komolyabban is érdeklõdnek a téma iránt, nem fog nagy megrázkódtatást okozni az õ számukra sem a tévedésekkel együtt sem.
Szerkesztette: Jtoti - 2011.04.26. 18:08
