Erzsébet királyné írásaiból
Erzsébet a költõnõ, aki hozzánk szólt!
Aki így lehetett szabad, hogy verseibe fogalmazta bele vágyait és gondolatait!
Bár sok emberre érvényes a mondás hogy az élete egy kész regény: Erzsébet királynéról
tényleg sok regényes életrajz született, vannak amik dokumentumokon alapulnak,
de nagy képzelet és lelkének megismerése is kell ahhoz hogy puzzle módszerrel kialakuljon
egy olyan történet belõle ami megközelítheti a valóságot
Még ez a történet, így is nagyon sokszínû, mert mindnyájunknak az érzése errõl más és más! Leginkább versein keresztül juthatunk el a legközelebb hozzá, amiket naplószerûen írt! Még családjához írt levelei is segíthetnek, hogy így tanulmányozva az életét, körvonalazódhat ki igazán az a karakter ami talán a legközelebb állhat a valósághoz!
1837 karácsony estén jött a világra a család müncheni palotájában. A születésekor már két foga volt, ami a néphit szerint nagy szerencsét jelent. És a vasárnap szülötteit is a szerencse gyermekeinek tartják. Így ír késõbb errõl egyik versben:
Vasárnap-gyermek vagyok, Nap szülötte;
Trónom arany sugárból kötötte,
Koronám tündökletbõl fonta össze,
S van fénye száz-szám, laknám mind közötte.
Verseit persze nem magyarul írta, kedvenc költõje Heine felszabadító hatása érlelte valódi költõvé, az írás majdnem élete végéig menedéke marad! Ha boldog vagy boldogtalan volt egyaránt fejezte ki magát versekkel.
A család tulajdonában van ma is az a könyvecske,
amelybe a szerelmes verseket írta 1852-1853 telén. Versei a gyászról szólnak.
Legkedvesebb játszótársa Paumgartten Dávid meghal, szomorú és verset ír!
Oly fiatalon haltál meg
Olyan tisztán tértél pihenõre
Bár haltam volna veled
S lennék az égben mint te
Ha leírhatta gondolatait érzéseit ez jelentette majd a szabadságot számára! 15-16 éves kori titokban írt versei mély érzelmekrõl tanúskodnak. Fájdalmat és szerelmi vágyat kifejezõ írásait kis verses könyvébe írja amit mindig magánál hord, hogy rögzíthesse pillanatnyi hangulatát, és úgy vigyáz rá mint valami szentségre. Gyakran piros tintával ír és rajzokkal díszíti.
De nyughatatlan lelke sohasem élhetett meg valamilyen önkifejezés nélkül. Korán és jól rajzol,
édesapjával muzsikáltak táncolnak,
15 évesen szerelme esik, de a fiatalembert eltávolítják az udvarból és nemsokára meg is hal. A kiáltások megint bele kerülnek a könyvbe " Ó Richard nincs többé" ,az elvesztett szerelmet siratja.
Feltûnik azonban R.F. gróf és a titkos könyvecske lapjain újra egy kék szemrõl mesélnek a sorok, amik rabul ejtették a szívét.
Közben levelezget Károly Tivadarral, illetve válaszol annak szerelmi próbálkozásaira, megköszöni ajándékait.
1853 fordulópont az életében, Bad Ischl be viszi Ludovika Nenével együtt, hogy Ferenc Józseffel összeboronálják a két fiatalt, a hogy nõvérét eljegyezze a császár! Azonban mindenki észrevette Károly Tivadar is hogy Franci szeme a kis unokahúgon akadt meg. Szerelem volt elsõ látásra mondják! Mármint Ferenc József részérõl , Sisi lett a kiválasztott! Erzsébetnek gyors volt és váratlan és nagy ez a változás!
Így ír errõl a menyasszony:
Csöndes termek, isten áldjon,
Régi kastély, ég veled
S mind, elsõ szerelmi álom,
Lakd nyugodt tómélyedet.
Kopár fák, áldás tinektek,
S bokrok, kicsik és nagyok.
Mire ismét kirügyeztek,
Távol vagyok tõletek.
Az esküvõt követõ idõben Laxemburga a mézeshetek alatt honvágya van mert a császárnak be kell járni a Hofburgba dolgozni s felesége sokat van egyedül, így ír:
A tavasz új erõre támad,
Zölddel borítja már a fát,
Új dalt tanít minden madárnak,
Szavára nyílik száz virág…
De mit nekem most ébredése,
Hogy messze innen otthonom?
Hol, vagy, hazámnak napsütése?
Isar völgyérõl álmodom,
Hol int a zöld folyó a parkban
Sötétlõ sátras fákon át,
S elalváskor fülembe halkan
Susogja, hogy: jó éjszakát!
Fiatalasszonyként már rabnak érzi magát, a császárnõi kötelezettségek boldogtalanná teszik :
Felébredtem a bódulatból,
Melyben lelkem volt dõre rab;
Átkom: hiába! - Akkor, akkor:
Szabadság! eljátszottalak.
A házasság elsõ éveiben azonban a fiatal házasok nagyon jól megvoltak egymással. Ferenc József nagyon szerelmes volt és Sisi is boldog volt vele. Késõbb amikor a magányos Titánia a költészetben Keres menedéket, így emlékszik vissza erre az idõre!
Mikor egyek voltunk te és én:
Ó, ne említs ily órakört!
Oda már az, s üdvünk a végén,
És Édenünk is rombadõlt,
De emlékétõl sose válunk,
Míg nyugovót nem hoz halálunk.
Feledjük-e bármikor már,
Hogy néked adtam lelkemet,
S holtig- mert mindenem te voltál!
Hûséget esküdtem neked?
Láttam, szerelem és szemedben,
Ajkad könnyed mosolya lebben.
Mikor álltunk, s hozzád simultam,
Mély s meghitt volt tekinteted,
S ott jártam Paradicsomomban!
S éreztél heves, gyors szívet
Csókolóztunk világ,feledve,
Mintha lelkünk cseréje lenne!
Láttam, lehull fekete pillád,
Födvén szemed tündökletét,
Mintha magad így visszavonnád,
Lehessen üdvöd csak tiéd;
Én meg csak arra törekedtem,
Öleljelek mind édesebben
Kérded, mely idõ volt az eltûnt,
mely minket így egyesített,
Melyet már soha nem felejthetünk,
Tûnjék most bármi messzinek...
A 60-as évektõl egészségi állapota nagyon megrendült. Az orvosok Madeirát javasolták neki, végül is
fél év után Triesztbe találkozott férjével újra. Bécsbe visszaérve azonban hamarosan köhögési
rohamai támadtak, tüdõbajt diagnosztizáltak nála, újabb kúra Korfu szigetén. Majd ezek így
ismétlõdtek, csak már vízkór, vérszegénység stb. lett a diagnózis. Az akkor kedvelt fürdõhelyek lettek
a gyógyulása színhelyei. A császár kastélyokat építettett imádott Sisijének , nem csak Korfun hanem
Bécsben is hogy a közelében lehessen.
De hiába minden szebbnél szebb kastélyok menedékével próbálta a császár maradásra bírni asszonyát, Erzsébet válasza az építõmesternek:
Kastélyt építsek Észak
Vad tengere felett?
Aranyló kupolákat,
Cirádás díszeket?
Igaz, beléd szerettem,
Szilaj, hatalmas ár:
Tajtékos tombolásod
Álmomba visszajár;
De addig él a vágy, míg
Kötetlenül lebeg:
Jegygyûrû volna nékem,
Ha kastélyt építek.
Csak had szeretlek úgy, mint
Szabad sirályaid,
Cikázva és csapongva:
Ne várjon fészek itt
Az évek szállnak felettük,4 gyermeket szült és 2 gyereket temetett.
A várva várt trónörököst is megadva úgy érezte megtette
amit elvártak tõle! Negyedik gyermekét Magyarországon hozta
világra abban a reményben, hogy királyt adhat az magyaroknak!
A gondolatai és versei milyen alkalomból születtek azt még lánya
Valéria sem tudhatta, aki olvasta õket!
Talán Ferenczy Ida sejthette aki bizalmasa volt, de õ hallgatni is tudott!
Ferenc József egy ízben panaszkodott e különcködés miatt Erzsébet versben
válaszolt. Jó ösztönnel megérezte, hogy a rímek lefegyverzik azt aki csak prózában
tud felelni.
Hagyj végre már, hagyj végre már,
Ez a legjobb most nékem;
Ami volt, annak vége, kár;
Így alig érzek érzem.
Túlságosan szerettelek,
Ugyan miért is mutattam!
S holtra váltottad kedvemet;
Zokszó nélkül fogadtam.
Hízelegtél megannyiszor,
Ha volt valami célod;
Aztán; mehettem, amikor
Nem volt reám elég ok!
Megyek- komolyan gondolom.
S ha vissza sose térek?
Majd, hogy bántottál, s mily nagyon,
Dalaimból megérted.
A lassan öntudatra ébredõ Erzsébetet, rájön hogy a szépsége hatalom , nem kerüli annyira a társaságot, bár a bécsi bálok és császárnõ kötelezettségek továbbra is untatják, Európa szerte vadászatokon vesz részt. Azt mondják a testmozgásairól, mert minden nap tornázott vívott, gyalogolt, és úgy lovagolt mint egy mûlovarnõ, a falkavadászatokon, meg majdnem mindig õ ért célba elsõnek, ma, olimpiai bajnok lehetne. Az érzelmek ezeken az utakon is megtalálják de a romantikus ábrándozásokon nem mentek túl ezek a kalandok de a kis könyvecske gyakran elõkerült, hogy érzelmeit megörökítse.
Töviskés úton, nagysokára
Találkoztunk csak, Te meg én,
Ragadtatván külön csapásra
AZ évek sodró kerekén.
Késõn fogtam föl - mit se várva -
Hõ, mágneses tekinteted;
Bármily tüzes volt villanása,
Jegem már föl nem engedett.
...
Észak ringó tengerén
Szálltunk szótlan, kéz a kézben -
S szállnék így örökre én,
Csak Te légy, Te légy vezérem!
Tajtékozva felcsapott
Olykor egy-egy hab taréja,
S hogy ne essem vízbe ott,
Kulcsolt két karod karéja.
Erzsébet a 80-as évektõl szakítva a vadászatokkal, távoli tájakra utazva elhagyja a bécsi udvart és a
férjét. Ferenc József csak a kötelességének él rezignált és magányos.
Elhagyottan
Irdatlan nagy magányomat
Kicsiny dalokba fojtom.
Roskad szívem a bú alatt
S lelkem lehúzza folyton.
Hogy lüktetett vérem, velõm,
Kedv és remény vezérlett!
Hittem : minden legyõz erõm,
S egész világ enyém lett!
Szerettem, éltem, vágy ragadt,
Kanyargott vándorutam:
De el nem értem célomat.
Csaltam, csaltál, csalódtam.
Erzsébet korán szimpatizált a magyarokkal! Talán temperamentumuk és szabadságvágyuk fogta meg a királynét. Már 1857-ben kapcsolatba került a történész Majláth gróffal. s annak történetei megfogták.
Madeirán is vele volt Hunyady Lili udvarhölgyként és õ és annak bátyja Imre tanították meg az elsõ szavakra! Az köztudott azonban hogy hivatalosan 1863-ban kezdte el a magyar nyelv tanulását!
A nagy haladást e téren a szolgálatába álló magyar Ferenczy Ida segítségével érte el, akivel csak magyarul beszéltek a bécsi udvar nagy megrökönyödésére. A kezdet is rejtélyes ahogyan a neve felkerült az ajánlott magyar arisztokrata hölgyek listájának a végére, más kézírással mint a többi.
De különösen az a barátság, ami csakhamar kialakult közöttük és ami 34 éven át tartott, Erzsébet haláláig! Egész életükben leveleztek is, sõt Andrássy is Idán keresztül tartotta a kapcsolatot a magyarokkal szimpatizáló királynéval. És még a fokozni lehet e történet különlegességét. a Levelek amik a háború viszontagságait túlvészelték a család birtokának a padlásáról kerültek elõ, illetve ami ebbõl megmaradt az a II. vh.-ban semmisült meg néhány kivétellel mert Ida a királynõ leveleinek nagy részét annak utasítására elégette!
Ami megmaradt az Kedves Idám! címmel jelent meg.
"Édes Idám!...Sokszor gondoltam rád és nagyon is hiánysz nekem!"
"Idám, ne menj férjhez ezen idõ alatt, sem Kálmánodhoz, sem másikhoz, hanem maradj hû legjobb
barátnédhoz!"
Ida lelkes Deák-párti volt és ezt a rajongás Erzsébetre is átragadt, aminek következménye lett, hogy mindent befolyását latba vetette az 1867-es kiegyezés érdekében ! Június 8-án helyezték a koronát a királyi párra Mátyás templomban a magyarokért akik hálásabbak már nem is lehettek volna, a Gödöllõi Királyi kastélyt is felajánlották a királyi párnak koronázási ajándékként hogy minél több idõt tölthessenek itt, ami összeadva 7 évet tett ki Erzsébet életében!
Andrássy és Erzsébet 1866-n találkozott elõször . A magyarok fesztelensége, eleganciája, vonzó
bája személyében testesült meg. Õt is elvarázsolta a 28 éves gyönyörû királyné aki hibátlanul
beszélt magyarul. Azonban a hétköznapi értelembe vett kaland ki volt zárva közöttük.
Levelezésüket Idán keresztül bonyolították, Nõvérem és Barátom megszólítással!
Azért az érzelmekrõl sejtésünk lehet egy versébõl kiderülhet számunka is, amit Triesztbe
kézbesítettek Andrássynak aki Ferenc József kíséretében tartózkodott ott. Egy éjszakai kalandról
hoztak hírt ami a gróffal megesett.
Apropos- egy szócska gróf Andrássyról
Éjjel sétál Jérikóban, szálegyedül, fesztelen,
Reggel tér meg sátorában – s lába szára meztelen!
kalpag és attila nélkül mily pikáns és csodaszép!
Fenszterlizve rajtakapták? Grandiózus csatakép!
Persze a gróf szellemes és frappáns válasza sem késett erre, ami cáfolatként küldött Idán keresztül !
Ezen, dátum nélküli, évõdõ, flörtölõ hangú versváltás is bizonyítja, hogy a pletykaéhes udvar miért is fecsegett errõl a kapcsolatról . Andrássy megingathatatlan belpolitikai pozíciója bizonyítja, hogy Ferenc József bízott felesége hûségében!
Erzsébet véleményét már nem fejti ki, nem politizált. Nézeteit azonban leveleiben is tetten érhetjük, a véleményt hogy :
"A köztársaság a legjobb államforma!" ezt persze verseiben is olvashatjuk!
Álom
Császár voltam az éjjel
Álmomban persze csak,
Méghozzá nagy-bölcs ésszel;
Ilyen kevés akad.
...
A ha döntenek imigyen:
Legyen köztársaság...
Örömmel teljesítem
Szívüknek óhaját
Szólok! Gyermekeim, hát
Én visszavonulok.
És ha nem vagytok marhák,
Ez nektek nem nagy dolog!"
Senki emberfiának
Nem mondtam álmomat!
Még Brünfeldbe záranak
Hogy ottan óvjanak!
Bár a bécsi udvarral sosem értett egyet, gyengéd kézzel emelte ki férjét bár õt is bírálva néha de tisztelte és sajnálta. Soha nem vette egy kalap alá õt a Habsburg rokonságával és az udvaroncokkal! Szemében és verseiben is a császár mindig feddhetetlen és jóhiszemû, kötelességtudó uralkodó, de és nem is mondott mást, pedig õ úgy ismerhette mint senki más!
A nagy szenvedélye az utazások korszaka amikor hajóra szállt, hogy végkép megszabadulva minden lehetõségtõl, hogy elérhetõ legyen bárki számára rengeteg csodás versre ihlette.
Én teliholdas éjeken
Kitárom ablakom,
S szent varázs-szót, hogy "legyen",
Háromszor hallatom
Egy perc - és már sirály vagyok!
Már hét határon át
Csapongva, szállva elhagyok
Erdõt, folyót, tanyát ...
Ha abból hörpint borvizet
Vasárnap, éjfelen,
Két foggal született gyermek
Így mondták énnekem
Szárnya nõ majd, s égre kel,
A kristálytiszta, kék
Mennyboltra hág, hol Nap delel,
Arany fényt hintve szét -
A tenger dalaiból
Bár volna annyi versem,
Mint hullám víz felett,
Hogy szûz papírra vessem
S áldozzam mind Neked!
Száz titkom, szenvedélyem
Öledbe rejtem el,
Õrizd a tiszta mélyben,
Kristályos szekreter!
Ó, szemem fénye, Tenger!
Ó, boldog alkalom!
Ébresztõm vagy Te reggel,
És éjente altatóm.
Talán a legjobban a menekülésvágyát ezek közül a versek közül az alábbi fejezi ki:
Ez a vers azt fejezi ki hogy a menekülés eszköze nem csak a hajó lehet hanem a költõk szárnyas
paripája, ami olyan magasságokba repítette az üresfejû áskálódó udvartól, hova már nem érhettek
fel!
Liberty
Új hajóm lesz drága kincsem!
Oly kecses, hogy párja nincsen
Szerteszét a tengeren!
"Szabadság" az árboc ormán,
"Szabadság" az orrvitorlán -
Szabad szárnyon száll velem!
"Szabadság", Te színarany szó,
Lengj, akármilyen viharzó
Széllel küzd is a hajó!
Szabadságtól gyúl ki orcám
Szabadságot zeng az orkán -
Már nem álom: színvaló
Itt nem ér el posta végre,
Nem rendelhet ünnepélyre...
Börtönöm a Burg nekem!
Ködbe bár vagy napsugárba -
Leshettek már a sirályra!
Hurrá vár a végtelen!
Ujjhegyemmel, csókot intek,
Gyötrõim, ti drága lelkek,
Nem csaphattok már le rám!
Búcsu-áldás mindeneknek!
Kár keresni, úgyse leltek
Vár a szabad Óceán!
Az utazások hossza és ideje akkor vált már állandóvá amikor 1889-ben meghalt fia Rudolf trónörökös!
Ettõl az idõtõl kezdve gyötrõ lélekkel spriritizmusba is menekül.
A hálál vágyában öngyilkos gondolatoknak ad hangot!
Kísértés
Ne feddjetek meg érte, emberek:
Kétségek közt megtorpanok, letörve,
Hûs tófenékre bízom testemet,
S lelkem jövõnknek titkán csüng örökre.
HA meg-megállok majd a tó felett,
Nem lent a mélyben lelhettek meg engemet;
A mennyel nézzetek farkasszemet
S füleljetek: nem onnan szól-e lelkem?
Sokáig néztem, hogy hab habra hull
A zöld vízen, mormolva és igézve,
S kísértett ellenállhatatlanul
Tündérleányok bûvös zenéje.
A tó susogta halkan, a habok
Szavával: „Jöjj, pihenj meg zöld ölemben!
A megfáradt test jó ágyat kap ott,
S lelked csapong majd tófenéken, kötetlen!”
Ugy tetszett, még a nap is hízeleg:
„Ha mélybe szállsz félelmek súlya nélkül,
Zöld habsírodra arany fényt vetek,
S lelked vakító lángom kapja ékül!”
De a kísértõ perc elszállt felettem,
S int gyáva eb, megint vackomra mentem.
Az évek hosszú során sokan sokféleképpen közelítettek hozzá! Volt a hivatalos a protokolláris ismeret, és ebbõl nõttek ki a sztereotípiáktól sem mentes Erzsébet képek, amivel Õ maga sem értett volna egyet .
Volt az udvar a közvetlen környezete, akiket két csoportra kell osztani, kik szívbõl szerették ezt a bonyolult lelket és azok akik nem is próbálták megismerni és megérteni!
Hogy nem értette meg a környezete, vagy csak nem úgy sikerült alakítani a sorsát ahogyan azt õ szerette volna?
Azt szokták mondani hogy a királyné sok tekintetben megelõzte kora asszonyát! Igen, nem lehet egyetlen egy dolgot sem említeni Vele kapcsolatban ami beleilleszthetõ a kor nõideáljának képébe!
Hát nem ekkora akaratot, másként gondolkodást, sportos külsõt, ami egy teljesen idegen életmódot
takart. Õ úgy volt nõ ahogyan õ képzelte a nõt, nem törõdve azzal hogy más volt az ideál!
Környezete férfijai megéreztek valamit ebbõl a különleges nõbõl, az õket is megszégyenítõ kitartó
fizikai erõpróbát igénylõ képességei miatt is és akik olvasták és ismerték verseit is azok különösen
csodálták a gondolkodását, amiben tombol a hétköznapokból kitörni vágyó szabadságvágy!
Mindennek ellenére szerintem egyetlen ember aki minden körülmények között megpróbálta
megérteni, akit nem rettentett felesége érzelmi kitörései , furcsa viselkedése hangulatai,
elvágyódása, az férje Ferenc József volt, akit szeretett és tisztelt élete végéig !
Utolsó levelének címzése és utolsó sora is így szól asszonyához: Schönbrunnból 1898 szeptember 10
és a mit Erzsébet már nem tud elolvasni , mert halott volt.
"Édes szeretett lelkem" és az aláírás "Isten veled szeretett Angyalom, Teljes szívembõl ölellek, a te K(Kicsid)"
Erzsébet így ír 1998 szeptember 3-án:
Fagy
Hát nem dermeszt a fagyos burok,
mely körülvesz engemet?
Szívemet bolondul hajszolod,
csak mert egykor szeretett.
(f: Sári Júlia)
Kora politikájáról lesújtó véleményébõl kiderül komor jóslatai mind beváltak!
Azonban elmondható hogy a kultusza éppen ezért töretlen!
Mert a tegnap és a jelen világába nem illet bele a jövõ asszonya, aki volt!
½Azt kívánnám, hogy lelkem, szívem egy kis nyílásán röppenne az ég felé.½
Lucheni az utolsó férfi az életében megtette még ezt az utolsó szívességet a királynénak, amikor szíven szúrta Õt Genfben.
Titánia e világot ne járja;
Emberek közt nem érti senki sem,
Százezer bámészkodó körülállja,
Suttogják: "A bolond nõ itt megyen."
Irigy rosszindulat leskel utána,
És kiforgatják, bármit is tegyen;
Térjen hát vissza ama régiókba,
Hol széplelkek megannyi társ-lakója.
Verseit, "mestere" Heine stílusába írta és bizalmasára bízva vaskazettába zárta a jövõ emberének
szánva ezzel a címmel Kedves Jövendõ Lélekhez és Titánia aláírással, azzal az utasítással:
"Ezt a kazettát csak 1890 után 60 évvel szabad felnyitni!"
Szerkesztette: Jtoti - 2012.08.29. 21:31
