Magyar Zoltán könyve a Habsburg-ház azon XVIII-XX. századi tagjaival foglalkozik, akik a nemzeti hõsökhöz hasonlóan emblematikus alakjaivá váltak a magyar történelemnek - függetlenül attól, hogy formálói, meghatározói, illetve csak mellékszereplõi voltak-e annak a történelmi kornak, amelyben éltek. A szerzõ más korábbi munkáihoz hasonlóan a történelmi szereplõket mikrotörténelmi kontextusban láttatja, betekintést engedve a népi kultúra, a folklór világába. A kötet külön-külön fejezetekben foglalja össze, mutatja be Mária Terézia, II. József, Ferenc József, Erzsébet királyné, Rudolf trónörökös és IV. Károly népi hagyománykörét, a személyükhöz társult monda- és anekdotaköröket, azt a kulturális örökséget, amely sokszínûsége és interetnikus jellege miatt sok tekintetben egyedülálló a Kárpát-medencében.
Mindig szerettem az anekdotákat!
A magam véleménye alapján e könyvet, rendkívül olvasmányosnak tartom, abból a szempontból, hogy az adott
személyrõl, még ha csak a mendemonda szintjén is, de sok izgalmas történetet olvasható.
Ferenc Józsefrõl elhangzanak jó és rossz király történetek, és el lehet mondani, hogy az idõ haladtával egyre elnézõbbek a megítélések. Végül is az alakja egy "Boldog békeidõnek" nevezett jó kort is fémjelez az elsõ világháború kitöréséig.
Erzsébet királyné megítélése a magyar néphagyományban egyértelmûen pozitív élete végéig, bár azért összehozza a szájhagyomány Andrássyval a szép akasztottal, és 2 gyermekét is neki tulajdonítják, mégis inkább a jótevõnk marad a halálig, amit még egyesek Ferenc Józsefnek is tulajdonítanak, illetve azt mondják, hogy azok tették akik nem nézték jó szemmel, hogy Rudolfot pártfogolta!.
Erzsébet a magyarok számára és történelmünkben egyértelmûen a legkedvesebb királynõvé magasztosult.
Ennek több oka is van, a nemzetünk párhuzamot vont az Õ szomorú és drámákkal övezett élete és halála között.
Már életében nagy volt kultusza de halála után minden vele történt esemény angyallá és jótevõnkké emelte az amúgy is szeretetnek örvendõ boldogtalan királynénkat.
Fiúk Rudolf fõherceg dicsekedhet a legtöbb történettel. Különösen a tragikus halálát követõen, egy egész mondakör született és Õ egy mondahõssé is vált a hármuk közül, de mindenesetre népszerûsége a magyaroknál vetekszik Erzsébetével. A magyarságban erõteljes vágyak éltek a nemzeti függetlenség és egy magyarabb király iránt.
És õt magyar tudása és az alkotmányunkban való jártassága, a fõurakkal való vadászbarátsága egyes írókkal való kapcsolata alkalmassá tette ilyetén remények táplálására.
Rudolf halálának rejtélyes körülményei és az udvar titkolódzása már elsõ pillanattól kezdve, könyvtárnyi irodalmat hozott részre ami a halála körülményibõl arra következtetett, hogy az nem is következett be hanem él valahol inkognitóban.
Ez a Rudolf-mondakõr-egyre erõsödött az elsõ világháborúig de eltartott még a másodikig is, csak innen kezdet eltûnni a köztudatból.
Ezt erõsítették a temérdek regények, és cikkek ami egyes szerzõk tucat számra írtak a közönségnek, így különösen életbe tartva a szájhagyományt .Sokat beszéltek sorsáról, konfliktusairól, szerelmi életérõl és haláláról is. Az utóbbi azon kívül, hogy mikor és hol következett be, a hogyan szempontjából megszámlálhatatlan variációt mutat.
És ezután a bujdosó és visszavárt királyfiról szóló írások száma is igen tetemes és nagyon érdekes.
Sok van ami önálló könyvként is megjelent és nagyon hihetõen hangzik.
A könyvet szívbõl ajánlom mindenkinek, akiket érdekel a szereplõk élete, mert legalább olyan izgalmas élettörténetük "utóélete is!"Szerkesztette: Jtoti - 2011.09.19. 10:12
