3 részes cikk a következõ címekkel:
Már gyerekkorában elszigetelõdött
Egyre inkább romantikus-konzervatív eszméket vallott
Bajorország adóssága kétszer annyi lett, mint évi jövedelme
YouTube Videó
YouTube Videó
YouTube Videó
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/cd/Ludwig_II_Bavarya-GHP-447796.jpg/200px-Ludwig_II_Bavarya-GHP-447796.jpg[/img] is not a valid Image.
Unokatestvérével, Zsófia Sarolta bajor hercegnõvel, járt egy ideig jegyben. Mindketten idealista és romantikus lelkek voltak, rajongtak Wagner zenéjéért. Lajos furcsa ember volt, jegyesét például nem valódi keresztnevén, hanem Wagner operahõseinek nevén szólította. A hercegnõt Elzának vagy Erzsébetnek nevezte, és saját leveleit is Siegfried, vagy Heinrich néven írta alá.
Hivatalos eljegyzésüket 1867. január 22-én hirdették ki, de az esküvõ napját többször is elhalasztották, mert a homoszexualitásra erõsen hajló Lajos nem tudta magát rászánni a házasságra. Zsófia apja, Miksa József herceg ezt a helyzetet leánya számára megalázónak ítélte, és levelet írt Lajosnak, amelyben döntésre szólította fel: vagy vegye el Zsófia hercegnõt, vagy bontsák fel eljegyzésüket. Lajos 1867 októberében, pár nappal a kitûzött dátum elõtt, végleg lemondta az esküvõt. Titokban elárulta, hogy inkább egy alpesi tóba ölné magát a házasság helyett.[3]
Lajos és Kainz
Lajos késõbb sem nõsült meg, és inkább a férfiak társaságát kereste. 1869-tõl naplót vezetett, amiben feljegyezte legbelsõbb gondolatait, szexuális vágyai elfojtására tett kísérleteit, és a vívódást, hogy mindemellett hogyan maradhat hithû katolikus. Az eredeti naplók elpusztultak a II. világháború alatt, de fennmaradtak másolatok. Ezekbõl egyértelmûen kitûnik, hogy Lajos életét végigkísérte homoszexualitása. Fõlovászmesterével, Richard Horniggel húsz éven át tartott fent viszonyt, de kapcsolatban volt a magyar színésszel, Kainz Józseffel (Josef Kainz) valamint egyik udvaroncával, Alfons Weberrel is.
Lajos nem szerette, ha fiatal hölgyek fizikailag közeledtek hozzá. Ezt azonban nem tudta Jozefine Scheffzky énekesnõ, amikor Lajossal (aki ezüstpáncéljában volt) és Wagnerrel hajókázott, és végigsimította a király hajfürtjeit. Lajos erre hirtelen mozdulattal válaszolt, és a hattyú formájú csónak felborult. Lajos nem sokat törõdött a sekély vízbe esett hölgy megmentésével. Ezt inkább Wagnerre hagyta, és megindult a part felé, miközben a primadonna rendkívül illetlen dolgokat kiáltozott.
Gyerekkori jóbarátja volt unokahúga, Erzsébet bajor hercegnõ, a késõbbi osztrák császárné és magyar királyné. Közel álltak egymáshoz, összekötötte õket különcségük, a természet és a költészet iránt érzett szeretetük. Egymást csak Sirálynak és Sasnak nevezték; Lajos volt a Sas, Erzsébet a Sirály.
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a5/De_20_jarige_Ludwig_II_in_kroningsmantel_door_Ferdinand_von_Piloty_1865.jpg/160px-De_20_jarige_Ludwig_II_in_kroningsmantel_door_Ferdinand_von_Piloty_1865.jpg[/img] is not a valid Image.
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/thumb/3/38/Verlobung_Ludwig_Sophie_Zs%C3%B3fia_bajor_hercegn%C5%91.jpg/200px-Verlobung_Ludwig_Sophie_Zs%C3%B3fia_bajor_hercegn%C5%91.jpg[/img] is not a valid Image.
Apja korai halála után 19 évesen került a trónra. Megnyerõ külseje miatt a bajor nép hamar megszerette. A trónralépésekor kialakuló Schleswig-Holstein konfliktusban VIII. Augustenburgi Frigyest és rajta keresztül Poroszországot támogatta, ám katonailag nem állt melléjük.
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/2c/KonigLudwigIIundKainzPhotographie.jpg/200px-KonigLudwigIIundKainzPhotographie.jpg[/img] is not a valid Image.
Az Ausztria és Poroszország között zajló héthetes háborúba (1866) Ausztria oldalán lépett be, majd miután az osztrákok vereséget szenvedtek, 1867-ben Poroszországgal kötött egyezséget. III. Napóleon ajánlatát, miszerint hozzanak létre egy francia-osztrák-bajor szövetséget, visszautasította, és amikor kitört az 1870-1871-es porosz-francia háború, habozás nélkül Poroszország oldalára állt. Ekkor ismerte fel, hogy a bajor hadügyi reform is elodázhatatlan, így miniszterelnöke, Hohenlohe és Prauckh hadügyminiszter segítségével komolyan modernizálták a bajor hadsereget. 1870 decemberében Otto von Bismarck javaslatára levélben hívta fel a német hercegeket egy új Német Birodalom megalakítására. Meghívta a trónra I. Vilmos porosz királyt és felajánlotta, hogy a két uralkodó felváltva vezesse az országot.
Lajos nem sokkal trónrajutása után
1871-ben a többi dél-német királysághoz (Württenberg, Szászország és a vezetõ Poroszország) hasonlóan az újonnan megalakult Német Császársághoz csatolta birtokait, így Bajorország, mint független királyság megszûnt. A felváltva viselt korona elképzelése nem teljesült, mint ahogy a Bajor Királyságnak ígért területeket sem kapta meg. Mindezek miatt, valamint azért, mert belefáradt minisztereivel vívott harcába, hogy megerõsíthesse az egyház hatalmát (ellenezték Lajos Vatikánhoz való közeledési törekvéseit), egyre inkább visszavonult a politikai és a társasági élettõl. Az 1880-as években szinte teljesen visszavonult a közélettõl és csak szenvedélyeinek élt, a zenének és az építkezéseknek. Ebbõl kifolyólag egyre népszerûtlenebb lett az országban.
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/85/LudwigII-JAlbert.jpg/180px-LudwigII-JAlbert.jpg[/img] is not a valid Image.
II. Lajos miniszterei idõvel megelégelték a király véget nem érõ költekezéseit. A német egység létrejötte után a korlátozott mozgástérrel bíró Bajorország vezetõi, ha nem is egykönnyen, de az uralkodó eltávolítása mellett döntöttek. Bár Lajos öccsén, Ottón szintén az elmebaj jelei mutatkoztak, mégis õt akarták a trónra ültetni, miközben a tényleges hatalmat Luitpold herceg, az elhunyt II. Miksa király öccse gyakorolta volna. Ürügyként a királyt õrültté, azaz kormányzásra alkalmatlannak nyilváníttatták. A kínos kötelességet, Bernhard von Gudden elmegyógyász vállalta, aki a szolgák vallomásai alapján állította ki szakvéleményét a király elmezavaráról, miszerint paranoid skizofréniában szenved. Valójában Lajost sohasem vizsgálta meg.[1] Gudden a szolgáktól megtudta, hogy a király gyakran támadt rájuk. Elmondták, hogy a legkisebb vétségért elzáratta, vagy akár meg is verette õket. Egyikõjüket megpróbálta megfojtani, mert nem tudta megfogni a kalitkából kirepült madarát. Azt is beszélték, hogy egyik kocsisa a verésbe halt bele. Sok tudós szerint Lajos elmebetegsége és a felhozott vádak megkérdõjelezhetõek, és csupán politikai ármánykodásnak lett áldozata. Bismarck a következõket mondta, amikor megmutatták neki Gudden szakvéleményét: „Mihaszna turkálás a király papírkosarában és szekrényében.”[2]
Von Crailsheim báró vezetésével június 9-én küldöttség érkezett Hohenschwangauba, hogy letartóztassák Lajost. Itt elmondták nekik, hogy a király a szomszédos Neuschwansteinban tartózkodik, ezért az éjszakát a várban töltötték. Másnap a követek, mihelyst megtudták, hogy egy kocsis az éjszaka során kiszökött, hajnali háromkor, a szakadó esõben indultak el, hogy elfogják Lajost. A szolgák azonban még idõben tájékoztatták a királyt, aki megerõsítette a kapu õrzését. Ennek, és a közelbõl érkezõ, királyukhoz hû parasztok csoportjának láttára a küldöttség visszamenekült Hohenschwangauba. Itt azonban õket tartóztatták le, és gyalogszerrel kellett visszamenniük Neuschwanstein kastélyába. Lajos halálra ítélte a küldötteket, majd dühe elmúltával még aznap szabadon engedte õket, így azok gyorsan visszatértek Münchenbe. Lajos a történtek hatására mérget, majd a torony kulcsát kérte, hogy öngyilkosságot követhessen el. Végül a szolgálók konyakot és pezsgõt adtak neki, amivel leitta magát. Június 12-én von Gudden vezetésével a müncheni elmegyógyintézet ápolói lefogták a palota lépcsõjén a királyt, és a Starnbergi-tó mellett lévõ Berg kastélyba vitték. Lajosnak tudomásul kellett vennie, hogy az eseményeket immár nem õ irányítja.
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/dd/Ludwigcross.JPG/200px-Ludwigcross.JPG[/img] is not a valid Image.
Megérkezése másnapján, 1886. június 13-án, virágvasárnap Lajos és Gudden két férfi ápoló kíséretében sétálni indult a tóparton. Úgy döntöttek, este hatkor újra sétálnak egyet. Ekkor Gudden közölte az ápolókkal, hogy õk most már maradhatnak, este nyolcra visszatérnek a sétáról. Mikor nem értek vissza, dr. Müller, Gudden asszisztense embereket küldött a keresésükre. Már fél 11 volt, amikor megtalálták a király kalapját, kabátját és esernyõjét a tóparton, majd nem sokkal késõbb rábukkantak a király és Gudden holttestére is a sekély vízben, úgy 20-25 méterre a parttól. Hivatalos nyilatkozatot nem adtak ki, de azt beszélték, hogy Gudden nyakán fojtogatás nyomai voltak fellelhetõk, míg a királyon külsérelmi nyomok nem mutatkoztak. Mindez arra utal, hogy Lajos elõször megfojtotta a doktort, és utána magát is a vízbe ölte. Más feltételezések szerint azért ölte meg az orvost, hogy szökni tudjon, ez esetben viszont nincs magyarázat arra, hogy õ maga miért fulladt a vízbe, hiszen jól úszott és a parthoz közel találták meg mindkét holtestet. Az sem egyértelmû, hogy miért támadt Guddenre. Léteznek olyan feltevések is, hogy Gudden megpróbálta megakadályozni a király öngyilkosságát. Más feltételezések pedig azt sugallják, hogy a király tudta, hogy meg kell ölnie Guddent ahhoz, hogy végezni tudjon magával. Vannak olyan elképzelések is, amik elvetik, hogy Lajos tudatosan ölte meg Guddent. E magyarázat szerint a halálukat a dulakodás közben lelték. Megint más felvetések azt valószínûsítik, hogy Lajos menekülés közben kapott szívrohamot, vagy agyvérzést.
[img]http://www.mult-kor.hu/attachments/18880/lajos1.jpg[/img] is not a valid Image.
A legújabban napvilágot látott elmélet szerint a király szökni akart, és menekülés közben lõtték hátba. Detlef Utermöhle, aki gyermekkorában látta a király kabátját, így emlékezett vissza: "Akkor szüleimmel együtt müncheni lakásában meglátogattuk Josephine von Wrbna-Kaunitz birodalmi grófnõt. Õ megmutatta nekünk a kabátot, amelynek hátán két, egymástól távol levõ, lövés okozta lyuk volt látható. Nõvérem, aki ma a Bajor-erdõben, Chamban él, szintén jelen volt. Ezt eddig titokként õriztük… Úgy emlékszem, hogy a grófnõ elsõ alkalommal ezekkel a szavakkal mutatta meg nekünk a kabátot: 'Most ti mindnyájan - a néhai II. Lajos bajor király hozzátartozóinak tudta nélkül - megtudhatjátok halálának körülményeit. Íme, megmutatom nektek a kabátot, amelyet halálának napján viselt'"
Wrbna-Kaunitz grófnõ 1973. decemberében meghalt, és a lakásából elvitték a kabátot. A történet hitelességét kétségbe vonja az a tény, hogy a grófnõ korábban összetûzésbe került a Wittelsbachokkal.
Lajost a müncheni Michaelskirchében helyezték örök nyugalomra. A szívét az altöttingi Gnadenkapellében helyezték el egy ezüst urnában, apja urnája és a többi bajor király mellé.
YouTube Videó
YouTube Videó
YouTube Videó
YouTube Videó
Imádta a mûvészeteket, támogatta Wagnert és állandóan építkezett.
Lajos nagyon érdeklõdött az építkezések iránt. Ez nem is meglepõ, hiszen nagyapja és apja is jelentõsen átépítette Münchent és a hohenschwangaui kastélyt, ahol Lajos gyermekkorát töltötte. Vagyonokat költött megálmodott kastélyaira. Azonban amikor Bajorország 1880-ban már a 10 millió márkás adósságnál tartott, miniszterei nem adtak neki több pénzt, pedig õ még további 20 milliót szeretett volna. Elõször fenyegetõzött, hogy elhagyja Bajorországot, de ez nem hatott a miniszterekre. Ekkor úgy döntött, kölcsönkér, és elkezdte körüljárni Európa uralkodói udvarait. Járt az Orléans-i ház tagjainál és a Rotschildoknál is, a hitel fedezeteként pedig bajor birtokait ajánlotta fel. Mivel sehol sem kapott pénzt, továbbment, de sem a brazil császár, sem a török szultán nem adott neki kölcsönt. (Ez idõ tájt már elhatalmasodott rajta az elmebaj, és azzal az ötlettel állt elõ, hogy olasz banditákból és kalandorokból csapatot szervez, és végigrabolja a frankfurti, berlini és párizsi bankokat, hogy pénzhez jusson. De itt nem állt meg; azt is kitervelte, hogy elrabolja a porosz trónörököst, és váltságdíjat követel érte. Máskor azzal fenyegetõzött, hogy kihantolja, és felpofozza apja holtestét, amiért ilyen kevés vagyont hagyott rá.)
YouTube Videó
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f2/Linderhof-1.jpg/800px-Linderhof-1.jpg[/img] is not a valid Image.
Linderhof
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e5/Neuschwanstein_Castle_LOC_print.jpg/800px-Neuschwanstein_Castle_LOC_print.jpg[/img] is not a valid Image.
Neuschwanstein
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a4/DE_Bavaria_Hohenschwangau_castle_Nov.jpg/800px-DE_Bavaria_Hohenschwangau_castle_Nov.jpg[/img] is not a valid Image.
Hohenschwangau
Kedvenc kastélyai mesélhetnek errõl a szenvedélyrõl. És még nincs vége!
Még több információ:
John Murray, Királygyilkosok - Gyilkos királyok, Gabo, 2006
Uralkodók és dinasztiák, Magyar könyvklub, 2001
A múlt nagy rejtélyei ISBN 963-8475-06-4
Geoffrey Regan, Királyi baklövések, 2005
Blunt, Wilfred and Michael Petzet. The Dream King: Ludwig II of Bavaria.
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d5/Coat_of_arms_of_Bavaria.svg/300px-Coat_of_arms_of_Bavaria.svg.png[/img] is not a valid Image.
Szerkesztette: Jtoti - 2011.09.18. 20:20
