[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a4/Otto_Franz_Austria_1865_1906_01.jpg[/img] is not a valid Image.
Ottó Ferenc fõherceg 1865. április 21-én született Grazban. Édesapja Habsburg - Lotaringiai Károly Lajos fõherceg (1833 - 1896), I. Ferenc József császár és király öccse, Habsburg - Lotaringiai Ferenc Károly fõhercegnek (1802 - 1878) és Zsófia fõhercegnének (1805 - 1872) fia volt. Édesanyja Károly Lajos fõherceg második felesége, Mária Annunciáta nápoly - szicíliai királyi hercegnõ (Principessa Maria Annunciata di Borbone della Due Sicilie, 1842 - 1871), II. Ferdinánd nápoly - szicíliai királynak (1810 - 1859) és Mária Terézia Izabella fõhercegnõnek (1816 - 1867) leánya volt. Ottó Ferenc fõherceg a házaspár második gyermekeként született. Testvérei:
Ferenc Ferdinánd fõherceg (1863 - 1914). Apjának 1896-ban bekövetkezett halála után õ lett a Monarchia trónörököse, 1914-es meggyilkolásáig.
Ottó Ferenc fõherceg (1865 - 1906).
Ferdinánd Károly Lajos fõherceg (1868 - 1915), késõbb polgári nevén Ferdinand Burg.
Margit Zsófia fõhercegnõ (1870 - 1902), aki Albrecht württembergi herceghez ment feleségül.
Ottó Ferenc féltestvérei, apjának harmadik házasságából, amelyet a Bragança-házból való Mária Terézia portugál infánsnõvel (1855 - 1944) kötött:
Mária Annunciáta fõhercegnõ (1876 - 1961), aki a Prágában a Hradzsini Szent Teréz kolostor fõapátnõje lett.
Erzsébet Amália fõhercegnõ (1878 - 1960), aki Aloys (Alajos) von und zu Liechtenstein herceghez ment feleségül, az õ fiuk lett II. Ferenc József, Liechtenstein uralkodó hercege.
A " Szép Ottó " és felesége, Mária Jozefa hercegnõ.
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/thumb/9/92/Ott%C3%B3_%C3%A9s_neje.JPG/350px-Ott%C3%B3_%C3%A9s_neje.JPG[/img] is not a valid Image.
Ottó Ferenc fõherceg, családjával:
[img]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/23/Otto_Franz_Austria_Maria_Josepha.jpg[/img] is not a valid Image.
A császári család nyomására Ottó Ferenc fõherceg 1886. október 2-án Drezdában feleségül vette Mária Jozefa Lujza szász királyi hercegnõt (1867 - 1944), I. György szász király és Mária Anna portugál infánsnõ (1843 - 1884) leányát. A házasság létrejötte a Habsburg - család számára rendkívül fontossággal bírt, mert meg akarták õrizni a jó viszonyt a szász királyi családdal. Korábban ugyanis Mária idõsebb nõvérét, Matilda hercegnõt mind Rudolf trónörökös, mind Ferenc Ferdinánd fõherceg, trónörökös (tehát Ottó Ferenc fõherceg unokabátyja és testvérbátyja is) visszautasították, és ez súlyosan megterhelte a két uralkodócsalád viszonyát. Ottó Ferenc és Mária Jozefa házasságából két gyermek született:
Károly fõherceg (1887 - 1922), a késõbbi I. Károly osztrák császár, IV. Károly néven magyar és III. Károly néven cseh király, 1916 - 18-ig az Osztrák - Magyar Monarchia utolsó uralkodója, aki 1911-ben Steinfelde-ben (Alsó - Ausztria) feleségül vette Zita Bourbon - pármai hercegnõt (1892 - 1989), a késõbbi császárnét és királynét.
Miksa Jenõ fõherceg (1895 - 1952), aki 1917-ben Laxenburg-ban feleségül vette Hohenlohe Waldenburg-Schillingsfürst Franciska királyi hercegnõt.
Ottó Ferenc fõhercegnek szeretõjétõl, Marie Schleinzertõl is születtek házasságon kívüli, nem törvényesített gyermekei:
Alfred Joseph von Hortenau (* 1892),
Hildegard von Hortenau (* 1894).
Ottó Ferenc fõherceg elsõszülött fia, Károly fõherceg akkor lett az Osztrák - Magyar Monarchia trónörököse, amikor bátyját, Ferenc Ferdinánd trónörököst 1914. június 28-án Sz@rajevóban meggyilkolták. Nagybátyja, Ferenc József császár 1916. november 21-én bekövetkezett halála után unokaöccse, Károly fõherceg örökölte a Monarchia trónját. Itt érdemes megemlékezni arról, hogy maga Ferenc József bár más történelmi - politikai körülmények között szintén unokaöcsként örökölte trónját császári nagybátyjától, I. Ferdinándtól 1848-ban.
Rudolf trónörökös 1889-as halála után Ottó fõherceg édesapja, a 63 éves Károly Lajos fõherceg lett az Osztrák - Magyar Monarchia trónörököse. 1896 májusában õ is meghalt, ekkor az õ elsõszülött fia, Ferenc Ferdinánd, Ottó bátyja lett a trón várományosa. Õ azonban tüdõbajban szenvedett, egészségi állapota aggódásra adott okot. I. Ferenc József császár maga is kételkedett, hogy unokaöccse képes lenne-e uralkodói szerepre. Hosszú ideig nem nyilatkozott hivatalosan, kire hagyná trónját. Ottó fõherceg számára némi remény mutatkozott, hogy õ legyen a trónörökös. A szigorú erkölcsû és konzervatív felfogású császár azonban bármennyire neheztelt is Ferenc Ferdinánd rangon aluli házassága miatt nem hagyhatta trónját uralkodóhoz méltatlan életvitelû személyre, aki gyakorlatilag külön élt a feleségétõl.
1896-ra Ferenc Ferdinánd sikeresen kigyógyult betegségébõl, és õt nyilvánították hivatalos trónörökössé. Hamarosan fülébe jutottak a híresztelések, hogy Go³uchowski külügyminiszter arra kérte volna a császárt, hogy tekintettel Ferenc Ferdinánd tüdõbajára, szabályozza újra a trónöröklés rendjét. Sok pletykát lehetett hallani arról, hogy Ottó fõherceget sokan szívesebben látnák kijelölt trónörökösként. Ennek több külsõ jele is mutatkozott. Ottó fõherceg teljes udvartartást vihetett, élén fõudvarmesterrel. A Hofburgban lakhatott (az Augarten palotában). Az udvari szertartásrend (Hofzeremoniell) szerint e kiváltságok a mindenkori kijelölt trónörököst illették meg). Ottó fõhercegre bíztak számos olyan reprezentációs feladatot, amelyek a trónörökös feladatát képezték volna. Az életvidám Ottó fõherceget léha életvitele ellenére sokan kedvelték az udvarban. Ugyanakkor bátyja, Ferenc Ferdinánd elsõsorban rangon aluli házassága miatt mellõzöttségben élt, barátságtalan modora miatt kevesen szerették. Családjával nem lakhatott a Hofburgban, csak a Modena-palotában. A sértett trónörökös többször tett szemrehányást Ottónak, aki ; bár csalódott titkos reményeiben mindig biztosította bátyját, hogy nem tör a császári trónra.
Ottó Ferenc fõherceg olyan kiváló testi adottságokkal és szellemi képességekkel rendelkezett, amelyek egy arisztokrata személyiség számára ideálisak. Jóképû férfi volt, mûvelt és sokoldalú szellem, otthonosan mozgott a társaságban. Könnyelmû és nemtörõdöm életfelfogása mégis kicsapongóvá tette, rövid élete teljesen félresiklott. A bécsi körökben "a szép Ottó "-nak ( " Otto der Schöne " ) nevezett fõherceg egész életét fõleg bátyjának 1896-os trónörökössé nyilvánítása után dorbézolások, szerelmi kalandok, nyilvános botrányok jellemezték, ez megütközést és felháborodást váltott ki a császári család tagjaiból. Egy alkalommal például a jóhírû bécsi Sacher szálloda különtermében nagy tivornyát tartott cimboráival, akik heccbõl kizárták õt a szeparéból. A lerészegedett Ottó fõherceg anyaszült meztelenül, oldalán egy szál karddal bolyongott a szálloda termeiben. Az esetnek sok szemtanúja volt, köztük a brit nagykövet is, õ azonnal értesítette a császárt, aki egy idõre kolostorba számûzte léha unokaöccsét. Életmódjával Ottó elidegenítette magától a császári család tagjait, végül felesége, Mária Jozefa fõhercegné megszakított vele minden kapcsolatot.
Zavaros szerelmi kapcsolatai következtében szifiliszben súlyosan megbetegedett. Az orvostudomány akkori állása szerint ez hosszú és fájdalmas szenvedést jelentett. Utolsó éveiben eltûnt a nyilvánosság elõl. Betegségét Egyiptomban, gyógyfürdõkben próbálta kezeltetni, de átmeneti javulás után állapota tovább súlyosbodott. Visszatért Ausztriába, élete utolsó hónapjait Bécs elõvárosában, egy döblingi villában töltötte. A haldokló fõherceget utolsó nagy szerelme, az operettszínház fiatal énekesnõje, Luise Robinson ápolta, Márta nõvér álnéven. A leány nem mozdult el Ottó betegágya mellõl, utolsó leheletéig kitartott mellette. Rajta kívül csak mostohaanyja, Mária Terézia fõhercegné, portugál infánsnõ ápolta.Lelki vigaszt Marschall segédpüspök nyújtott neki. Ottó fõherceg hosszú szenvedés után után 1906. november 1-jén hunyt el Döblingben, 41 éves korában.
