Miksa : " Irány a végtelen óceán,
Hol ég és hullám összeér,
Hol szívem nyugodt és remél
Hajóra, hajóra, hajóra hát. "
1864 április 14-én könnyek között hagyta el Európát.
Szüleitõl egy táviratot kapott búcsúzóul: " Élj boldogul, ez áldásunk - papától és tõlem - utoljára mondunk istenhozzádot az itthoni földön, amelyen sajnos nem látunk már téged soha többé! "
A Novara fregatt árbocán a mexikói császári zászló lengett.
Érintve Vatikánt, a katolikus egyházfõtõl IX. Piustól megkapta a vágyott pápai áldást.
Hat hetes tengeri út során megszerkesztette az udvari szertartásokat, ami nyomtatásban 600 oldalt tett ki,
ezzel talán rivalizálni akart a bátyja bécsi monarchiájával, amit annyit bírált.
1864. május 28-án Veracrúzban szálltak partra, és megérkezése napján már egy röpiratot is kiadott népének. Ahogy haladtak az ország belseje felé egyre nagyobb lelkesedéssel fogadták. Megkezdõdtek az ünnepségek és bálok még a tûzijáték is a Miramare kastélyt formázta.
Miksa:
" A félelem és az ambíció forgatja a világ kerekét."
Valóra vált tehát az álom . Miksa a másodszülött, császári trónon ült. Így ír apósának: " a tejhatalmat addig kell a kormány kezében hagyni, a jó embereknek elõször engedelmességet kell tanulniuk ! " Azonban a civil, nyári öltönyös császárt a nép nem tudta igazán komolyan venni a mint az elõzõ tábornok, a liberálisokat elvadította, a császárpártiak meg azt hitték hogy a franciák egy liberálist ültettek a nyakukba. ebbõl az lett hogy a két párt között maradt, és dúlt tovább a polgárháború.
Azt látták hogy a császár bizottságokat hozott létre, és Õ maga már 8 nappal az érkezése után elfoglalta a Chapultepec - kastélyt az egykori alkirályok palotáját és elkezdte átépíteni. Kincstárnoka is elszörnyedt a pazarló gazdálkodáson .
" A császár híres szenvedélye! Én azért vártam volna a mézeshetek elmúltáig, hiszen még semmit sem mondhatunk errõl a házasságról. "
Miksa:
"Meg kell ragadni a szerencsét, el nem hagyni a sorost."
A rengeteg gondról persze mentek a panaszkodó levelek Belgiumba és Franciaországba. Nem így ír azonban Károly Lajosnak fõhercegnek. " Mindenhol kedvesen fogadnak bennünket, elmarad a komédia az az undorító hivatalos szervilizmus, amivel Európában találkozunk. csendesebben élünk mint Miramarban. ennek oka a mexikóiak komoly jelleme, az estélyek, színházi csevej és egyéb borzalmas dolgok itt ismeretlenek, az emberek legkedveltebb szórakozása, hogy kiváló paripákon körbelovagolja a szép birtokait."
Azonban nagy riadalmat okozva a a vidéket járva meggyõzõdhetett az ország valódi állapotáról és az emberek korruptságáról és elégedetlenkedõkrõl. " Senki nem ismeri a kötelességet, mindenki megvesztegethetõ, csal az arany miatt élnek, ismeretlen a keresztényi szeretet és erkölcs. " persze ezt egy mexikói támogatójának panaszolja.
Meg is betegszik és Charlotta egyedül oldja meg a problémákat.
Miksa:
"Minden embernek megvan a maga kis magán-hóbortja, amely ha nem lenne, nem is tenne hozzá semmit a
világ általános mozgásához."
Ez aztán nagyon sokszor következik be ezután.
A számtalan elhibázott lépés után a pápa, a franciák is elpártoltak tõle, a kifizetetlen zsoldok és rossz ellátás miatt a belga katonák lázadoztak és kihasználva , hogy Napóleon visszahívta csapatait õk is csatlakoztak és hazatértek Európába.
Miksa:
"Az államférfinak két dologra van szüksége: ösztönre és tapintatra: az elõbbire a felismeréshez az utóbbira a
kivitelezéshez. Az uralkodás olyan tehetség, amelyet nem belenevelnek az emberbe, hanem vele születik.
Csak a természetes alapokat lehet neveléssel kifejleszteni.
A szerencse szüli a szerencsétlenséget."
Charlotte a magasröptû terveit veszélyben látva Európába jön segítségért, de sem a francia udvarban sem a pápánál, sem Ausztriában nem számíthat már senkire. Az õrületbe menekül, és továbbra is segítségért rimánkodik, közben attól fél hogy megmérgezik. Az egykor gyönyörû nõ szemébõl a téboly sugárzik, nem fésülködik, testvére, érte jön Rómába, Miramarba, majd Belgiumba viszi.
Elterjed a híre, hogy teherbe esett és a lelkiismeret furdalás miatt örült meg, hiszen Miksa nem minden téren tette boldoggá. Mexikóban szoros kapcsolatban állt honfitársával, Alfred van der Smissennel, akivel együtt sétáltak, csónakáztak, lovagolta. Erre a belga légiót északra rendelték, nem a szokott úton hanem maga a férj kérésére.
Már nem csak a tengeren és a kocsin panaszkodott hányingerrõl. A legenda azt tartja , hogy fia, akit titokban Miramarba hozott a világra, végül a belga hadseregben futott be karriert.
Miksa tisztában volt vállalkozása kudarcával, egész hadseregek tûntek el egyetlen éjszaka alatt.
Már nem kergetett illúziókat, más lehetõség nem lévén, látszólag meg akarta tartani a császárságot a franciák nélkül is, amíg Juárez elismeri õt tárgyalópartnernek. Így tisztességben visszavonulhat.
Mag nem tért ki a harcok elõl, mindig az elsõ vonalban volt és minden alkalmat kihasznált, kereste a veszélyt.
A halált kereste. Hazája bezárult elõtte, itt nem remélhette már a jövõt, az öngyilkosságra mint katolikus nem gondolhatott. Így írtak róla akkor! " Bátorságával kivívta mindenki csodálatát. Ezt abban is látta, hogy tábornokai kitüntették egy katonai kereszttel. A halál kevesebb számára mint az élet. Minden katonája megszerette, hogy minden veszedelemben és nélkülözésben ott volt velük. Hétezrem a negyvenezres túlerõvel szemben. Élelem nélkül"
Azonban a várost vérontás nélkül bevették mint ha árulás történt volna.
A császárnak nyilván felajánlották a menekülés lehetõségét, de eljátszotta azt és végül is utolsó parancsa a titkos iratokra vonatkozott, kérte titkárát égesse el õket és még annyit: "Salm, most egy szerencsés golyót!" de ezt nem teljesítették.
A császár négyszemközt tárgyalt Escobedóval, kíméletet kért a hadseregének, és környezetének és azt a lehetõséget, hogy hazatérhessenek Európába.
A Mexikói Császárságról szóló álom véget ért. Miksa könnyekben tört ki amikor a háziorvosát viszontlátta.
"Olyan boldog vagyok, vérontás nélkül zajlott le ez az egész. Úgy tettem mindent, ahogy elterveztem. Gondoskodtam Önökrõl."
Salm herceg szervezett egy szökést, de Miksa érthetetlen és kivitelezhetetlen üzenetet küldött neki:
"Feltétlen szükségem van finom feketekávéra, fonalra a kötözéshez, viaszra a ragasztáshoz, talán egy szemüvegre. A lovon legyen két fegyver és egy kard. Ne feledkezzen meg a kenyérrõl és a kétszersültrõl, a vörösborról és a csokoládéról. Szükséges a lovaglóostor is."Ágnes Salm meg is szervezett mindent.
Közben Megérkeztek a kegyelmi kérvények, Párizsból, Bécsbõl, Berlinbõl, és Querétaro polgárasszonyai és a tábornokok feleségeitõl is.
A szökés terve kitudódott, errõl beszélt az egész város, de mindenki abban reménykedett, hallgatólagosan engedik a császárt elmenni, a per idõpontját húzták halasztották, közben Miksa búcsúleveleket írt.
"Kedves legjobb Mama!"
Hitemben szilárdan, becsületemhez híven, nyugodt öntudattal megyek a meg nem szolgált halálba. Nem a bûn, hanem a szerencsétlenség sodort Isten döntése szerint ebbe a helyzetbe : becsülettel harcoltam és alulmaradtam árulás és az ellenség számbeli fölénye miatt...Utolsó és e világi gondolataim szegény drága Charlottémhoz és Önhöz szállnak szeretett Anyám....Egy barátom ezzel a levéllel együtt elviszi Önnek legdrágább Anyám, azt a gyûrût amelyet mindennap viseltem, éa amelybe belefoglalták a megboldogult Amália von Braganca haját, szegény, szeretett Charlottémnak meg a jegygyûrût.
Áldását és imáit kérve maradok forrón szeretett édesanyámnak örökké hû fia: Max."
A védelem azzal érvelt, hogy Miksát a nép kívánta nem fogadták el, de akkor nem kellett volna csapatokat hoznia az országba. A kérvényeket elutasították. Az elítéltek meggyóntak és megkapták a szentségeket...de a kivégzést elhalasztották...micsoda kegyetlenség...Miksa így ír a halogatásról: Hát ez súlyos, pedig leszámoltam a világgal, Jöjjön aminek jönnie kell én már nem tartozom e világba."
Azért aggódott mi történik a testével. Kérte, és arany pénzt adott, hogy jó céllövõket a mellére és ne a fejére célozzanak, hogy az ne torzuljon el.
Ellentmondás van, hogy hány osztag és hány ember lõtt rájuk.
Volt aki azt mondta daliásan lépdelt volt aki azt, hogy megtörten vonult
Van aki patetikus hosszú beszédre emlékszik, de van aki pár szóra.
"Mindenkinek megbocsátok, kérem, nekem is bocsásson meg mindenki. Kívánom, hogy vérem, amelyet most kiontanak, járuljon hozzá az ország virágzásához.
Viva México! Viva la Independencia!"
A vonásai nem voltak eltorzulva a testet hat golyó ütötte át.
A balzsamozás nem volt túl sikeres.
Többen nem ismerték fel az átadások és átvételek alkalmával.
Fél év után nyár közepétõl kezdve 1868 január 16-án futott be hajójuk Trieszt kikötõjébe.
Miksát anyja nem ismerte meg és iszonyodva kiáltott fel:
"Ez nem az én fiam!"
Ennek ellenére holtestét január 18-án helyezték a
kapucinusok kriptájába ahol az ausztriai Habsburg Ferdinánd Miksa
talán végsõ nyugalomra lelt.
[img]http://www.sissiforum.hu/images/photoalbum/album_6/27469172di5.jpg[/img] is not a valid Image. [img]http://www.sissiforum.hu/images/photoalbum/album_15/82547133lr6.jpg[/img] is not a valid Image.
"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
- Antoine de Saint-Exupéry -
