[img]http://www.tortenelemklub.hu/galeries/5/Ferenc%20J%C3%B3zsef%201.JPG[/img] is not a valid Image.
[img]http://www.parbeszed.com/img/upload/200708/ferenc_jozsef_250.jpg[/img] is not a valid Image.
[img]http://retronom.hu/files/images/Ferenc%20J%C3%B3zsef.preview.jpg[/img] is not a valid Image.
YouTube Videó
Ferenc József fiatalsága
Ferenc József fõherceg édesapja Habsburg - Lotaringiai Ferenc Károly fõherceg (1802 - 1878) volt, édesanyja Zsófia fõhercegné (1805 - 1872). Ferenc József a család elsõ gyermekeként született 1830 augusztus 18-án. A politikailag rendkívül aktív Zsófia fõhercegnõ minden erejével azon igyekezett, hogy legidõsebb fiát uralkodóvá nevelje. Szellemi mentora Rauscher, a késõbbi bécsi bíboros érsek, jelentõs szerepet játszott Ferenc József világképének kialakításában, mely egész életében az egyház és a katonaság kettõs pillérén nyugodott, s melybõl a tudomány és a mûvészet iránti érdeklõdés kimaradt. Kiválasztottságának tudata már fiatal korában elszigetelte az emberektõl, sõt még három öccsétõl is.
A feljegyzések és források szerint Ferenc József jó és csöndes gyermek volt, természetes hajlandósággal a munkára, a pontosságra és a szeretetreméltóságra. Róla el lehetett mondani, hogy kora gyermekségétõl szüleinek öröme volt. Ám az udvar kormányzati rendszere nagyon korán - már hat éves korában - rátette kezét neveltetésére.
Az esemény, ami a korai "államnevelést" elindította Ferenc király 1835 március 2-án történt elhalálozása volt. Az uralkodó halála elõtti estén ágyához hívatta családja felnõtt tagjait s unokái közül Ferenc Józsefet, akit külön meg is áldott. A nagyapának, az abszolút uralom e megtestesülésének áldásával fején kerül a gyermek egy évvel késõbb e rideg rendszer két megcsontosodott szolgájának mentori kezébe: Bombelles Henrik gróf diplomatáéba és Corvuini gróf kapitányéba. Gyermekifjúsága fölött védõ szellemként állt egy kitûnõ és gondos anya, Zsófia hercegnõ, akinek gondolata világával azonban a Bombelles - féle nevelés nem ellenkezett.
V. Ferdinánd trónra léptekor már mindenki Ferenc Józsefet tekintette a trón örökösének. A magyar nemzet gyanakodva látta a királyi herceg nevelõit és azt kívánta, hogy a trón örököse magyarul is tanuljon. V. Ferdinánd meg is ígérte, hogy unokaöccseit magyarul taníttatja, de a magyar országgyûlés nem elégedett meg a puszta ígérettel, hanem 1843-bán a magyar nyelvrõl és nemzetiségrõl szóló javaslatban törvénnyel kívánta biztosítani, hogy a trónörökös, valamint az uralkodóház minden tagja még serdülõkorában beavattassék a magyar nyelvbe. Ezt a pontot ugyan nem szentesítette a király, de egy érdekes véletlen mégis megnyugtatta a nemzetet. Ez érdekes epizód színhelye Sümeg vára volt. Ez a szép omladék, amelyet Kisfaludy Sándor lantja irodalmi jelentõségõvé tett, kedves találkozás színhelye volt 1843. szeptember I4-én. Bombelles gróf nevelõ Ischlbõl Ferenc Józsefet és két öccsét elvitte kirándulásra Magyarországba. Az érdekes turisták a Dunántúl három vármegyéjét meglátogatták s eközben értek Sümegre, amelynek várromját is megtekintették. A romok közt bemutatták a kis hercegeknek Kisfaludy Sándort, a költõt és a tizenhárom éves Ferenc József az avatatlanok nagy meglepetésére magyarul beszélt a regék lantosával. És öccsei is tudtak magyarul. A magyar nemzet éppen úgy meg volt lepetve, mint Kisfaludy és az örvendetes eseményt maga a Kossuth Pesti Hírlapja hozta nyilvánosságra. A magyar nyelvvel nemeskéri Kiss Pál nagyváradi kanonok ismertette meg a kis hercegeket, aki a bécsi Teréziánumban a magyar nyelv és irodalom professzora volt.
Iskolai éveit tekintve tanítói voltak Rauscher József, a bécsi keleti akadémia igazgatója, késõbb bécsi érsek, Hauslab Ferenc ezredes, késõbb tábornok és jogi tanítója Pilgrim János államtanácsos a tanítók egész ármádiájával; köztük volt Gáspár András, a késõbbi honvédtábornok, aki huszáros lovaglásra tanította és ennek köszönhette, hogy Világos után nem végezték ki. Ferenc József könnyen tanult, vagy legalább is biztosan, ami rendszeretõ és kötelességtudó természetébõl következett; a nyelveket is gyorsan elsajátította.
Emlékezetes jelenet volt az, mikor Ferenc József 1847 október 16-án megjelent Pest vármegye székházában, hogy a királyt képviselje István királyi herceg fõispáni beiktatásán mondta el a fõispánt beiktató beszédet. Ezzel a valóban formás, magyar beszéddel mindenkit meglepett.
Késõbb Ferenc József politikai nevelését átvette Metternich, akit a fiatal herceg minden vasárnap fölkeresett kancelláriájában s aki folyton azt véste a tanítvány lelkébe, hogy a népszerû és szabadelvû követelésekkel szemben sohase legyen engedékeny.
Az 1848-iki márciusi eseményeknek a még csak 17 éves fejedelmi ifjú passzív nézõje volt. Tudjuk, hogy atyja és anyja barátságtalan érzéssel viseltettek mind a szabadelvû, mind a magyar nemzeti reform irányában. Hogy a Bombelles és Rauscher-nevelte ifjú, akinek gondolkozásába a kormányzati elveket Metternich csepegtette, alig különbözött e tekintetben szüleitõl (legalább az akkori válságos idõben), megmutatta a történelem. Az ifjú menekült az udvar politika levegõjétõl Olaszországba, Radetzky táborába sietett, és résztvett — az öreg tábornagy bosszúságára — a santa-luciai csatában, sõt a pécsi bakákkal golyózáporban foglalt el egy dombot, miközben maga is könnyû sebet kapott a karján. Az öreg Radetzky ezt írta csatáról tett jelentésében: „Úgy látszott, nem ismeri vagy fitymálja a veszedelemét; csak nagy bajjal távolíthattam cl a golyózáporból.” Hogy a márciusban kivívott szabadság elsõ mámora elpárolgott és a bonyodalmak fölmerültek, Ferenc József is sietett vissza családjához, Innsbruckba, ahol a bécsi forradalom után lakott. Nevelõje személyében azonban változás történt. A király a szabadelvûektõl gyõlölt Bombellest kénytelen volt elbocsájtani és helyébe Grünne Károly grófot, István nádor fõudvarmesterét nevezte ki Alig tért vissza, augusztus 11-én, az udvar Bécsbe, a reakció, nyíltabban föllépett és mind Magyarországban, mind Ausztriában az eddiginél vészesebb lánggal lobbant föl a forradalom tüze.
A császári trón elfoglalása
Az októberi bécsi orkán elül az udvarral együtt Ferenc József is Olmützbe menekült és ez útjában mindenütt a remegõ Ferdinánd kocsija mellett lovagolt, mintegy személyével védve azt. Már ekkor elhatározott dolog volt Ferdinándnak Ferenc József javára való leköszönése, az új Schwarzenberg-minisztérium már foglalkozott a dologgal, csak addigra halasztották el az ünnepi aktust, míg Bécs és Prága, az ausztriai forradalom fészke elesik. December 2-án végre megtörtént a nagy esemény: Ferdinánd az udvar és meghívott méltóságok elõtt lemondott a császári koronáról Ferenc Károly öccse javára, az pedig fia, Ferenc József javára. Ferenc József térdén fogadta a lemondó uralkodó áldását, azután átvette a helyõrség hõségesküjét és az udvari rege szerint így kiáltott föl: Isten veled, ifjúságom!
Magyarország a tudtán és megegyezésén kívül történt változást nem ismerte el érvényesnek. Ha törvényes úton járnak el, a magyar országgyûlés alig gördített volna akadályt az új király trónralépte elé, de mivel a törvény és alkotmányos forma rideg mellõzésével mondatták le Ferdinándot és ültették helyébe Ferenc Józsefet, az országgyûlés az aktust jogilag meg nem történtnek tekintette s arra az álláspontra helyezkedett, hogy Magyarország királya ezután is Ferdinánd. Nem is volt Magyarországban egyetlen alkotmányos érzésû ember, aki Ferenc Józsefet 1867-ig, tehát alkotmányos megkoronázásáig, királynak elismerte volna. Az országgyûlés tehát tiltakozott Ferenc József trónralépte ellen s hazaárulónak nyilvánított mindenkit, aki neki engedelmeskedik.
Az uralkodóváltás hátterében természetesen politikai okok álltak. Mivel Ferdinánd szentesítette az áprilisi törvényeket, esküt tett a magyar alkotmányra, így annak betartását számon kérhették rajta. Ferdinándot emellett gyengeelméjûnek is tartották, így a válságos idõkben már alkalmatlan volt az uralkodásra.
Ferenc József trónra kerülésekor nem esküdött fel a magyar alkotmányra, és az áprilisi törvényeket sem fogadta el, ezért sokkal nagyobb szabadsággal rendelkezett a magyar országgyûléssel szemben. Trónra lépése után kiáltványt bocsátott ki, amelyben törvény elõtti egyenlõséget, a népek egyenjogúságát és népképviseleti törvényhozást ígért, ám hozzátette, hogy birodalmát megtartja egésznek. Windisch - Grätz - t felhatalmazta a közcsend és közrend helyreállítására. A királyváltást az országgyûlésen elutasították, mondván a trón csak az elõzõ uralkodó halálával üresedhet meg, tehát V. Ferdinándot tartotta továbbra is királynak. Ferenc József személyét azonban nem utasították el, amennyiben felesküszik az alkotmányra, és betartja azt.
A szabadságharc már zajlott, mikor Ferenc József trónra lépett.
Ferenc József nem tartotta szeretõk sorát, két asszonyról azonban érdemes említést tenni. Az elsõ, akit legkevésbé szoktak felemlegetni Anna Nahowski volt, akit a schönbrunni parkban ismert meg egy hajnali séta során, 1875-ben. Kapcsolatuk több mint egy évtizedig tartott, kisebb-nagyobb megszakításokkal, egészen 1888-ig. Az akkor még fiatal lány férjezett volt és a császártól kapott pénzbõl bérelt lakást nem messze Schönbrunntól. Télen szinte sosem találkoztak, hiszen akkor a császár Bécsben volt, de volt, hogy nyáron sem láthatták egymást. A kapcsolatot nagyon diszkréten kezelték. Az egyetlen fennmaradt forrás Anna naplója, amiben nem nevezi néven a császárt és semmilyen utalást nem is tesz méltóságára. Hogy nem csak barátok voltak az kiderül, hiszen a napló említést tesz a férfi alsóruhájának minõségérõl. Mikor kapcsolatuk megszakadt Anna terhes volt (mások úgy vélik egy korábban született gyermeknek lehetett Ferenc József az apja). Helen nevû lánya késõbb Alban Berg felesége lett, és idõs koráig õrizte anyja naplóját, amely a 1970-es években jelent meg nyomtatásban. Anna és Ferenc József kapcsolata akkor szakadt meg, amikor Ferenc József az Erzsébet által szerzett barátnõvel vigasztalta magát. Ekkor 1889-ben Anna elõször és utoljára mehetett a Burgba, hogy ott megkapja a közel 15 évért a fizetségét. A felajánlott összeg kétszeresét kérte és meg is kapta (200 ezer koronát), az alkudozás során többször említette gyermekét, de csak Helent.
Katharina Schratt - tal való kapcsolat még abban az idõben kezdõdött, mikor Anna Nahowskival is kapcsolatban volt. A Burgtheater színésznõjéhez fûzõdõ kapcsolata, korabeli híresztelések szerint Erzsébetnek volt köszönhetõ, hogy férje ne legyen egyedül, míg Erzsébet utazgat a nagyvilágban. A vele folytatott viszonya azonban már birodalom szerte ismert volt.
1853-ban Erzsébet elkísérte édesanyját és nõvérét, Ilona hercegnõt Bad Ischlbe, Zsófia Friderika fõ hercegnéhez (aki anyai nagynénje volt), hogy találkozzanak unokatestvérükkel, Ferenc József császárral, aki Ilona hercegnõt szándékozta feleségül venni. Ferenc József azonban Ilona helyett Erzsébet hercegnõt választotta.
Erzsébet és az ifjú uralkodó eljegyezték egymást és 1854. április 24-én este hét órakor Bécsben összeházasodtak. Négy gyermekük született:
Zsófia Friderika (1855 - 1857), kisgyermekként meghalt.
Gizella (1856 - 1932), aki Lipót bajor királyi herceg felesége lett.
Rudolf (1858 - 1889), aki Stefánia belga királyi hercegnõt vette feleségül.
Mária Valéria (1868 - 1924), aki Ferenc Szalvátor fõherceghez ment feleségül.
Házasságuk nem volt boldog, Erzsébet sok idõt töltött távol Bécstõl (és anyósától). A családot tragédiák sora sújtotta. Elsõszülött kislányuk alig kétévesen meghalt.
Trónörökösök hada
Ferenc József családját sok tragédia érte, amely nemcsak egy személy, hanem egy ország tragédiáját is jelentette. Ferenc József egyetlen fia, Rudolf trónörökös öngyilkosságot követett el a mayerlingi vadászkastélyban, miután megölte szeretõjét, a 17 éves Vetsera Mária bárókisasszonyt. Feleségét, Erzsébetet egy anarchista merénylõ, Luigi Lucheni ölte meg Genfben.
Rudolf fõherceg halála után az örökösi sorrendben Ferenc József legidõsebb testvére következett volna, Ferdinánd Miksa fõherceget, akit III. Napóleon segített Mexikó trónjára, õt azonban 1867-ben Mexikóban a felkelõk kivégezték. Neki feleségétõl – az özvegységében megõrült Sarolta belga királyi hercegnõtõl – nem született gyermeke, így a császár második legidõsebb öccse, Károly Lajos fõherceg következett, aki 1896-ban bekövetkezett haláláig volt a trón örököse. Ekkor az õ fiai jöttek szóba; elõször Ferenc Ferdinánd, aki 1914-es meggyilkolásáig maradt a trón örököse. Ferenc József nem volt szívélyes viszonyban a vele eltérõ nézeteket valló unokaöccsével. Amikor vezetõ katonai körök nyomására a császár bizonyos területeken teret engedett az ifjú Ferdinándnak, ez számos konfliktushoz vezetett. Ferenc József azt sem bocsátotta meg neki, hogy trónörökösként rangon aluli házasságot kötött Chotek Zsófia grófnõvel. A császár nyilatkozata, amit ****ajevói merénylet után tett, arról tanúskodik, hogy halálukat Isten büntetéseként fogta fel. Ferenc Ferdinánd házasságából két fiúgyermeke is született, õk azonban ki voltak zárva a trónöröklésbõl, mert Ferenc József csak ezzel a feltétellel engedélyezte a szülõk morganatikus házasságát. 1914-ben a következõ trónörökösre került sor. Ferenc Ferdinánd legidõsebb bátyja, a „Szép Ottónak” is nevezett Ottó Ferenc fõherceg már 1906-ban meghalt, ezért az õ legidõsebb fia, Károly fõherceg lett a trónörökös. 1916-ban, Ferenc József halálakor õ örökölte a Monarchia trónját.
Ferenc József személye ellen hosszú élete során hét merényletet követtek el. Ezek közül az elsõt, 1853-ban Libényi János magyar Fejér megyei szabósegéd kísérelte meg. [8] 1853. február 18-án tört Ferenc József életére, amikor a császár szokásos sétájának útvonalán a Kärtnertor bástyasétányon idõzött, amikor kihajolt a bástya mellvédjén, hogy a lent gyakorló katonákat megfigyelje. Ekkor lépett elõ Libényi és késével hátulról nyakon szúrta. Kísérlete O’Donnel Miksa õrnagy, szárnysegéd és Ettenreich József bécsi mészáros közbelépése miatt sikertelen volt, a császár kisebb sérülésekkel megúszta a támadást. Életét azonban nem csak a gyors közbelépésnek köszönhette, ugyanis Libényi a kemény zubbonygallért találta el, amin megcsúszott a kés. Ez nagyban hozzájárult életben maradásához. Ferenc József ágynak dõlt, és egy ideig attól kellett tartani, hogy a szeme világát is elveszíti. Libényi merénylete a nyílt ellenállás egyik megnyilvánulása volt.
1910 - ben újra merényletet kíséreltek meg ellene. Ferenc József Bosznia - Hercegovinába látogatott, ahol egy Bogdan Zerajic nevû diák egészen közelrõl akart rálõni. De mint késõbb mesélte, megilletõdött az öregember arcának méltóságától és nem húzta meg a ravaszt. Késõbb, ugyanez diák megkísérelte lelõni Marijan Varesanint, Bosznia-Hercegovina tartomány kormányzóját, majd maga ellen fordította a fegyvert.
Munkabírása, mély vallásossága és uralkodói hivatástudata egyaránt legendás volt. Politikai nézeteit tekintve ókonzervatív, gondolkodását a birodalmi szellem hatotta át, és sosem értette meg a 19. század végének nemzeti mozgalmait. Merevsége ellenére meglepõ módon képes volt alapvetõ változtatásokra, ha meggyõzték arról, hogy a birodalom fenntartása érdekében ez szükséges. Példa erre az 1867-es kiegyezés Magyarországgal, az alkotmányosság elfogadása (bár a hadsereg feletti rendelkezés jogához mindvégig ragaszkodott), vagy az általános választójog bevezetése az osztrák tartományokban 1907. január 26-án.
Nevelést a vasakaratú édesanyja, Zsófia irányította, a gyenge jellemû apa nem volt megfelelõ példakép, igazi hatást a katonai oktatók tettek rá. Ferenc József vonzódott a katonás életmódhoz és ruhákhoz (egész életében egyenruhában járt), hadgyakorlatokhoz. A hadsereggel egynek tekintete magát, míg a kiegyezés után sem mondott le a hadsereg vezére címrõl. Általános felkészültségének hiányát és gyenge ítélõképességét az okmányok gondos tanulmányozásával, megbízható emlékezõtehetségével és emberismeretével igyekezett egyensúlyozni. Mindig jól tájékozott volt, követeinek jelentését alaposan tanulmányozta, ezért hivatalnoki kara a pontosság és megbízhatóság mintaképének tartották. Mivel a külügyeket tekintette különösen magáénak, ezért az az ellen irányított kritikákat, saját személye elleni kritikaként értelmezte. Uralkodása elején tisztelték, de nem volt népszerû, élete végére azonban elismerték a soknemzetû Monarchia egyben tartására irányuló munkáját.
A 18 évesen trónra kerülõ Ferenc József nem folytatta tanulmányait, mert ez ellenkezett méltóságával. Erõs volt a felsõbbrendûség tudata, ezt jól példázta, hogy ritkán fogott kezet bárkivel, de ha mégis, kizárólag nemesemberrel. Irodájában külön lista volt arra vonatkozóan, hogy kivel tegezõdik, ezen a listán kizárólag uralkodóházak tagjai szerepeltek, de családtagjai közül is csak alig 30 - 40 ember. Szigorúan megkövetelte a sok százados spanyol etikett betartását. A polgári személyek kizárólag csak frakkban, fekete mellényben és nyakkendõben léphettek elé, ha sürgõsen hivatott valakit, külön jelezte, hogy ezek a formalitások kivételesen elhagyhatók. Formatisztelõ hagyományõrzése bizalmatlanná tette az újkor vívmányai iránt. A vasutat még igen, de a gépkocsit vagy a telefont már nem használta, és a gépírást is igen sokára és csak bizonyos ügyiratoknál tûrte meg.
Életének utolsó 40 - 50 évében meghatározott rendszer szerint élt. Nyáron hajnali négy, télen öt órakor kelt, megborotválkozott, majd elfogyasztotta szerény reggelijét, ami általában egy pohár tej volt. Ezután hét óráig leveleket írt vagy az elõzõ napról megmaradt ügyekkel foglalkozott. Hét órakor kérte a kabinetirodák, a császári titkárságok és a hadsereg által aznapra elõkészített felterjesztéseket, majd 10 óráig megjegyzésekkel gondosan ellátva visszaküldte azokat. Ezután fogadta a fõhadsegédjét, a kabinetfõnököket és másokat, majd átfutotta az általa egyetlen olvasásra méltónak ítélt sajtóterméket, a hivatalos osztrák kormánylapot, a Fremdenblattot.
Ha a kérelmezõk meghallgatásával végzett 12 óra elõtt, rövid sétát tett a Burg egyik kertjében. Délben elfogyasztotta ebédjét, mely tésztafélékbõl és húsételekbõl (pénteken a böjt miatt halból) állt, ehhez Spattenbrau sört, vagy tokaji bort fogyasztott. Ebédje után tartotta a hivatalos kihallgatásokat, ahol minisztereket, fõhercegeket és katonai parancsnokokat fogadott. Három óra körül intézte el a délutáni postát, elolvasta a kivonatolt újságjelentéseket és a kevésbé fontos katonai és polgári elõterjesztéseket. Öt órakor megvacsorázott (estebédelt), elõtte, ha maradt ideje, a schönbrunni kastély parkjában sétált. A kora esti étkezés után elolvasta a Fremdenblatt esti számát, majd az esetlegesen elmaradt ügyekkel foglalkozott, végül nyáron 8, télen 9 óra tájban nyugovóra tért. Minden hétfõn és csütörtökön általános kihallgatásokat tartott. Ha távol maradt a hivatali élettõl, Bad Ischlben pihent. Itt hódolhatott kedvenc szenvedélyének, a
vadászatnak is.
[img]http://bin.sulinet.hu/tori/szakkor/husvcikk/ferjozsef.jpg[/img] is not a valid Image.
Ferenc József jelmondata: Viribus unitis (Egyesült erõvel) Bécsben a kapucinusok kriptájában nyugszik.
