Három gyermekem van (két fiatalember és egy picilány) gyerekkönyvek terén vannak már tapasztalataim, de nagyon kíváncsi lennék, hogy mások mit adnak gyermekeik kezébe.
Többször volt téma az olvasóvá nevelés kérdése, ami az én meglátásom szerint teljes mértékben a szülõ felelõssége és szép feladata. Persze a gyerekek mások és mások, de az olvasás szokássá alakítható, ezt merem állítani.
Szóval leírok egy-két olyan könyvet, amivel "kezdtük", és nagyon várom a javaslataitokat, mert a Dénes olyan sebességgel falja a könyveket, hogy most húsvétra már kifogytam az ötletekbõl, és ugye vannak köztünk a témában szakemberek is
A legkisebbekkel:
Én hogyan csináltam-csinálom, egy-két ötlet, remélem hasznosíthatóak.
1. Amikor picik voltak, akkor is mutogattam nekik a könyvek színes lapjait, a keménylaposokból házat körítettünk köréjük. (félévesen)
2. Szerintem egyik fontos szabály, hogy olyan könyvet adjuk kezükbe, amit nem sajnálunk. (Júliának is vannak olyan könyvei, amik még a polc tetején pihennek, majd ha már nem tép, nem szakít, nem rajzol, az is sorra kerül).
Amikor még egyáltalán nem beszélnek, akkor is meg tudják mutogatni az állatokat, napot, házat stb. Majd lassan, ahogy el kezdenek pötyögni, sokat segítenek, a már jól ismert könyvek.
3. Másik szabály, hogy mindig együtt olvasunk, ha önállóan leül nézegetni, akkor viszont nem szoktam odamenni, addig, amíg õ nem jelzi.
4. Ebben az életkorban a keménytáblás könyvek ugye a legjobbak, ma már nem panaszkodhatunk a választékra, sõt, el is veszünk benne. Sajnos minõségben sokat romlott, hamar szétesnek, a legjobbak a régi vászonnal összeillesztett könyvek. Én azokat a könyveket szeretem, ami részletgazdag, szép rajzokat, felismerhetõ alakokat tartalmaz. Aztán, hogy mi lesz a kedvenc, azt úgy is a gyermek dönti el A sok részletbõl az elején csak a nagyobb alakokat találja meg, majd késõbb már egy gombát, kismókust, hangyát is észre fog venni.
5. Az "olvasás" ekkor még a képen lévõ alakok megnevezésébõl áll. De nálunk mindig kapcsolódik hozzá "számolás": Számoljuk meg hány alma van a fán! (persze a számfogalom ebben a korban még nem alakul igazán, de pici ujjával bökdös és általában az eeeeeeeegy mindig elhagzik az õ szájából is)
6. A másik a színek felismerése: itt mindig egy színt "tanulunk" egészen addig, amíg ruhán, játékon, konyhában is megismeri. Erre is nagyon jók a könyvek (Milyen színû cipõt talált Boribon?) A kérdést meg is lehet fordítani: Mutatsd meg melyik a piros?
7. Sok olyan könyv kapható, amiben nem történet, hanem egy-egy dal, mondóka van képekkel ellátva, talán ezek a legjobbak. Énekeljünk sokat, a ritmus, taps, lovagoltatás, hintáztatás minden téren fejleszti picinket, és késõbb a számolási és olvasási készség megfelelõ alakulását is elõsegíti!
A mi kedvenceink ebbõl az idõszakból:
Keménytáblások: A part alatt, Kiskarácsony, mondokások, Ki ette meg a málnát? (Nagymosást tart medve néni...) stb.
Marék Veronika: Boribon és Annipanni (szamócavadászatra indult), Boribon és a hét lufi (számok, színek) A Dénes ezeket kívülrõl tudta, ja és kisvakond minden mennyiségben, ebbõl most sok szép keménytáblás, simizõs könyv is van. [img]http://s3.postimage.org/1kuj2uitg/2000001663440.jpg[/img] is not a valid Image.
Ahogy nõnek a gyerekek arra lesz igényük, hogy a jól ismert könyv biztonságába vissza-visszatérjenek. Mindig ugyanazt az egy könyvet, egy mesét kérik, hogy olvassuk el, nap-nap után. Ez nagyon praktikus, mi is kívülrõl fújjuk egy idõ után
Amikor nyaralni, vagy mamához aludni megyünk ezeket a könyveket is magunkkal visszük, pont a fentiek miatt: egy könyv is lehet olyan mint egy baba vagy mackó. Dénesnek volt egy könyve, amit még 10 évesen is nagyon nehezen adott kölcsön egy ismerõs kisgyereknek, sajnos nem adták ki újra, talán azért, mert szovjet a szerzõ. A címe ne riasszon el egy bölcsészt sem
Az elsõ kötet a két jóbarátnak azt a kalandját követi végig, hogyan tudják kockapaci farkát visszaszerezni a gonosz pókhastól.
A második pedig egy új barát, lufipaci léggömbjeinek megtalálását meséi el.
A könyv zsenialitása az, hogy minden oldal két hasábos, egyikben van a történet olyan betûvel, hogy a már olvasni tanuló is jól tudja olvasni (vagy a nagyi is), a másik hasábban kisebb betûvel a szülõnek vannak instrukciók írva: mire kérdezzen rá, mit ismételtessen el, mit mutasson. Az elsõ kötet a formák, a kisebb-nagyobb, kevesebb-több fogalmakat "tanítja". A második kötet a 10-es számkörön halad végig.
Nekem, aki a matekban és a könyvekben is szeret lubickolni igazi élvezet volt olvasni, de a Dénes volt az, aki mindezt fontossá tette. Mi kölcsönkönyvõl olvastuk, de aztán antikváriumban sikerült beszerezni mindkét kötetet.
Ajánlom mindenkinek!
Várom a Ti tapasztalaitokat is!
"Erzsébet királyné emlékezetéhez csak nemes gondolatok és törekvések fûzõdhetnek. Ne feledje ezt el senki, aki e jegyben kezdeményez és fáradozik."
) gyerekkönyvek terén vannak már tapasztalataim, de nagyon kíváncsi lennék, hogy mások mit adnak gyermekeik kezébe.
) A kérdést meg is lehet fordítani: Mutatsd meg melyik a piros?
