A gödöllõi kastély honlapján találtam ezt az érdekes írást, mely e két személy barátságát mutatja be. Gángó Gábor: Jókai Mór és Rudolf trónörökös barátsága
Kedvcsináló részlet: Jókai Habsburg-szimpátiájára, Erzsébethez való vonzódására, Rudolf iránt táplált baráti érzelmeire vonatkozóan a magyar szakirodalom mintha túlságosan is tisztelné Mikszáthnak a Jókai-életrajzban megfogalmazott, némiképp leegyszerûsítô és kissé lekezelô véleményét: Mint ahogy a napfény kicsalja a földbôl a mélyen benne rejlô csírát, ez a leereszkedô kegyesség [ti. a királynéi audiencia a Szerelem bolondjai (1876) megjelenésekor, amelytôl fogva Jókai udvarképessé vált úgy húzott ki Jókaiból egy új gyengeséget: a hiperlojalitást. Ebbôl a betegségébôl nem is fog többé meggyógyulni.
Sôtér István például szerzônk kései Habsburg-vonzalmát "gyermekes aulikusságá"-nak nevezi. E megállapítás Mikszáth elbeszélésének legalábbis a hangulatára megy vissza: ebben az összefüggésben a századvég osztrák történeti kontextusának mint módszertani nézôpontnak a Jókai-kutatásba való beemelése azért gyümölcsözô, mert racionalizálja, tudományosan kezelhetôvé teszi azt a problémát, amelyet az irodalomtudomány eleddig az irracionálisnak (a gyermekesnek) a szférájába utalt.
Jókai, tudjuk jól, a Habsburg-ház több tagjával is baráti viszonyt tartott fenn, mint például József fôherceggel és másokkal. Mégis, egy irodalomtörténeti tanulmány keretében ésszerûnek és kívánatosnak tûnik egyetlen szereplônek, Rudolf fôherceg trónörökösnek a kiemelése e családi arcképcsarnokból, mégpedig azon oknál fogva, hogy a Rudolf-barátság hagyta a legtartósabb és legkomplexebb nyomot Jókai mûvein, a Rudolf-portrék vetik fel a legtöbb tisztázandó kérdést, szemben például az Erzsébet-ábrázolásokkal, amely ábrázolások mindvégig a rajongó eszményítés extatikus regiszterén szólalnak meg.
"Erzsébet királyné emlékezetéhez csak nemes gondolatok és törekvések fûzõdhetnek. Ne feledje ezt el senki, aki e jegyben kezdeményez és fáradozik."
