A kollektív (nemzeti) kultikus gyakorlat Erzsébet emlékezetét különféle eszközökkel igyekezett tovább örökíteni az ifjabb generációk számára. Díszalbumok, képzõmûvészeti alkotások, emlékmûvek gyarapodó sorát eredményezte a századfordulón e közös igyekezet. Ám a hazai kultusz központjának kijelölése még jóideig váratott magára. Az emlékezés és reprezentáció szimbolikus terének szánták Erzsébet monumentális fõvárosi emlékmûvét, amely számos pályázatot követõen sem nyerte el végsõ formáját. A közösségi ünneplés megfelelõen emelkedett terét jelentette azonban a budai Várban megnyílt Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. A személyes ereklyéktõl a politikai dokumentumig terjedõ több száz kiállított tárgya egyaránt alkalmasnak bizonyult a privát hazafiui lelkesedés felgerjesztésére mint a történészek és elhivatott biográfusok tudós kíváncsiságának kielégítésére.

A Genfi-tó partján, 1898. szeptember 10-én történt merénylet természetszerûleg felgyorsította a legendaképzõdés folyamatát és megerõsítette a kultusz körvonalait. Nem véletlen hát, hogy már a gyász hónapjaiban felmerült, hogy a királyné szellemi örökségét legméltóbban egy emlékmúzeum felállításával ápolhatja a magyarság. Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum, több éves elõkészítõ munkát követõen, 1908. január 15-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség elõtt. A három terembõl álló kiállítás a Budai Várpalota Krisztinaváros felé esõ szárnyában, közvetlenül a Szent Korona õrzési helyének szomszédságában kapott helyet. A nyitás alkalmával a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója és a kiállítás rendezõje, Szalay Imre részletes katalógusban ismertette a múzeum elõtörténetét és emlékanyagát.

Soraiból pontosan rekonstruálható az intézmény elõtörténete. Eszerint nem sokkal Erzsébet halála után, 1898 novemberében a királyné leányai, Gizella bajor hercegnõ és Mária Valéria fõhercegnõ édesanyjuk néhány, Magyarországhoz kötõdõ személyes tárgyát a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozták. 1899 májusában Erzsébet felolvasónõje, bizalmasa, Ferenczy Ida asszony azt a fekete díszruhát ajándékozta a múzeumnak, amit a királyné utolsó magyarországi tartózkodása idején, a millenniumi rendek 1896-os tiszteletadásakor viselt. 1907 tavaszán négy hölgy, gróf Andrássy Aladárné, õrgróf Pallavicini Edéné, gróf Batthány Lajosné valamint Ferenczy Ida asszony azzal a kéréssel fordult az uralkodóhoz, hogy egy jövõbeli emlékmúzeum céljára engedje át a magyar államnak Erzsébet néhány személyes tárgyát. Ferenc József 1907 novemberében kelt levelében örömmel vegyes meghatottsággal fogadta a fõrangú hölgyek javaslatát, s kérésükre többek között azt az ezüst ládikát is átadta, amelyben a magyar országos küldöttség 1867-ben a koronázási ajándékokat nyújtotta át a királynénak. Ferenczy Ida több mint száz arckép másolatát, szobrokat, kéziratokat, nyomtatványokat, emléktárgyakat és Erzsébet magyar nyelvû könyveit ajándékozta a múzeumnak. Sztáray Irma grófnõ pedig azt a ruhát, amin 1898. szeptemberében áthatolt a gyilkos merénylõ tõre. Ezek az adományok, és a további felajánlások jelentették tehát a múzeum gyûjteményének alapját.

A kiállítás elsõ, ún. Múzeumtermében mintegy 180 tárgyat helyeztek el a rendezõk. Itt állították ki azt a harminc mûvet tartalmazó albumot, amit 1857-ben, az uralkodópár elsõ magyarországi látogatása alkalmával ajánlottak fel a hazai képzõmûvészek. Az olajfestmények, tollrajzok, akvarellek jórészt a magyar népélet és história jellegzetes momentumait örkítették meg. Az alkotók névsora a kor hazai mûvészeinek legjavát foglalta magába, köztük Lotz Károlyt, Szemlér Mihályt, Jankó Jánost, Györgyi Giergl Alajost, Brodszky Sándort, idõsebb Markó Károlyt, Barabás Miklóst, Orlai Petrich Somát és Than Mórt. Mellettük szerepelt Székely Bertalan, az 1867-es koronázás alkalmával készült vízfestményeinek sorozata. A tárlók egy részében Ferenczy Ida Erzsébet magyar nyelvû kéziratait, olvasmányait helyezte el. Köztük voltak a királyné elsõ magyar nyelvgyakorlatai, Eötvös Józsefhez írott levelei, s az "Az ország javáért"; címû imádságnál kinyitott, Deák Ferenc beragasztott fényképével díszített imakönyve. A relikviákat az említett öltözetek mellett Erzsébet személyes tárgyainak (kesztûje, utitáskája, ivópohara) gyûjteménye egészítette ki. Mindezeket a falakon a királyné legismertebb arcképeirõl készült fotográfiák kísérték. Köztük volt Benczúr nevezetes, arany hátterû portréja és Márk Lajos különös hangolatú zsánerképének (Erzsébet királyné és Gizella fõhercegnõ a városligeti Gerbeaud-nál) olajnyomata. Eredeti mûként itt fügött Strecker Ottília Erzsébetet vadászruhában ábrázoló arcmása 1865-bõl. Ugyancsak e teremben helyezték el Zala György mellszobrának és Róna József gödöllõi emlékszobrának másolatait is.

A kiállítás második termét Ferenczy Ida személyes felügyelete mellett, Erzsébet budai várbéli dolgozószobájának eredeti elrendezését követve rendezték be. A királyné íróasztala felett Mária Valéria hercegnõ Franz Schrotzberg által festett gyermekkori portréja függött. A dolgozószoba fõfalán kapott helyet Wilhelm Richter nagy méretû vadászképe, s Rudolf Alt négy akvarellje. A királyné legkedvesebb tartózkodási helyeit (Possenhofen, Bécs, Laxenburg, Budapest) megörökítõ vízfestményeket Rudolf trónörökös adományozta szülei ezüstlakodalmára édesanyjának. Ugyanitt volt található a királyné kedvelt festménye, Benczúr Gyula Mályvák között címû mûve, amelyet 1890-ben a Képzõmûvészeti Társulat kiállításán a király vásárolt meg hitvese számára. A harmadik terem a tudományos kutatást szolgálta. Ennek falait festmények, metszetek idõszakonként változó válogatása díszítette. A múzeum elsõ éveiben e teremben helyezték el Franz Russ és Wagner Sándor Erzsébet-portréja.

Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum tárlata csaknem fél évszázadon át állt fenn. Gyûjteménye az évtizedek során folyamatosan gyarapodott, tárgyainak száma az 1930-as évekre már csaknem elérte a kétezret. Ám 1945-ben a Vár ostroma során a gyûjtemény jórésze megsemmisült. Megmaradt töredékei szétszóródtak, illetve egy részük ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található. Több mint száz ábrázolása nemzedékekre kihatóan befolyásolta a királynõrõl kialakított képet, vizuális toposzok által is megerõsítve kultuszát.

Ma, amikor Erzsébet alakja ismét a közérdeklõdés középpontjába került, egy állandó emlékmúzeum hiánya ismét igencsak idõszerû.