Hozzászólások
Sisi Fórum » :: Habsburg - Lotharingiai ház :: » Habsburg-Lotaringiai Ferenc Ferdinánd fõherceg
 Téma nyomtatása
Halála
Jtoti
Jós álom!

Ferenc Ferdinánd egykori lelki tanácsadója, dr. Lányi püspök Nagyváradon, hajnalban borzalmas álmot látott. Tartalmát három embernek mondta el: anyjának, szolgájának és egy vendégének. Papírra is vetette. Álmáról való beszámolóját a következõ sorok idézik szóról szóra:

"1914. június 28-án, reggel fél négy órakor iszonyú álomból riadtam fel. Álmomban az íróasztalomhoz léptem, hogy átnézzem a beérkezett postát. Felül egy fekete pecsétes, fekete szegélyes, Ferenc Ferdinánd címerével ellátott levél feküdt. Írását rögtön felismertem. Felbontottam a levelet, és a levél fejrészén, égszínkék színben, olyan kép tûnt szemembe, mint amilyenek képes levelezõlapokon láthatók. Utcarészletet ábrázolt. Õfelségéék gépkocsiban ültek. Velük szemben egy tábornok, a sofõr mellett egy tiszt.

Az utca mindkét oldalán embertömeg állt sorfalat. Közülük két suhanc ugrott elõ és Õfelségéékre lõtt.

A levelet kivettem a borítékjából, és elolvastam. Tartalma fokozta alig elviselhetõ lidércnyomásomat, így hangzott: Kedves Lányi püspök, nagytiszteletû Uram! Közlöm Önnel, hogy ma, feleségemmel együtt, Sz@rajevóban, délelõtt fél tízkor, orvgyilkosság áldozata leszek. Jámbor imáiba és miseáldozatába ajánljuk magunkat és kérjük, hogy szegény gyermekeinket, úgy mint eddig, továbbra is tartsa meg szeretetében és hûségében. Szívélyesen üdvözli az Ön Ferenc fõhercege. Sz@rajevó, 1914. június 28., reggel fél négykor." Eddig az álom.

"Borzalmas erõfeszítéssel téptem ki magam e szörnyû halálos álomvízióból. Remegve, könnyezve ugrottam ki az ágyamból. Ránéztem az órára, fél négy volt. Most már éberen az íróasztalomhoz siettem, és leírtam az álmom. A szívszorító rémálomhoz tehetetlen kétségbeesés társult. Mit tehetnék, hogy elhárítsak egy jegesen közeledõ halálveszélyt? Semmi eszközöm nem volt hozzá. A racionális-énem is szûkölt e nyomorúságos lelki-szellemi állapotom mögött. Hátha csak képzelõdöm! Ki hitt volna nekem? Hisz még nem történt meg, amirõl hírt akartam adni. Fölriasztott barátaim is legfeljebb kórházba vitetnek és párnázott cellába zárnak õrjöngésnek vélt jajdulásomért. Az õ helyükbe én is azt tettem volna."

mek.niif.hu/01900/01905/html/cd8/kepek/tortenelem/to321bv95460.jpg

1914. június 28-án egy boszniai hadgyakorlat alkalmából St@rajevóba látogatott Habsburg Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös és felesége, Chotek Zsófia grófnõ (Hohenberg hercegnõ). Már érkezésükkor bomba robbant a pályaudvaron, s tizenegy személy megsérült, de a fõhercegi pár sértetlen maradt. Délelõtt 10-kor Nedjelko Cabrinovic, egy összeesküvõ bombát dobott a trónörököst szállító konvojra, ám ezt a fõherceg lesöpörte a kocsiról, így csak késõbb robbant, megsebesítve több nézõt és a kíséret egyik tagját. A városházi fogadás után a pár a sérültek meglátogatására indult, az elsõ autó sofõrje azonban eltévesztette az útvonalat, és vissza kellett fordulnia.

A kocsisor megállásakor, 10 óra 50 perckor adott le közelrõl hét pisztolylövést a házaspárra a 19 éves Gavrilo Princip, az Ifjú Bosznia, illetve a belgrádi támogatású Fekete Kéz szervezethez tartozó szerb-bosnyák fiatalember. A fõherceg azonnal, felesége a kórházba szállítás közben halt meg. A merénylõ, akit nyomban letartóztattak, a vizsgálóbírónak kijelentette: bosszút akart állni a szerbek elnyomásáért. A perben kiosztott hat halálos ítélet közül hármat hajtottak végre, Prinicipet egy társával, mivel még nem voltak 20 évesek, húsz év várfogságra ítélték. Mindkettõt Theresienstadtba vitték, ahol Princip 1918-ban, tüdõvészben halt meg. A szerbek ma is nemzeti hõsként tekintenek rá.



Boldog békeidõk: az utolsó percek
A merénylet hátterében Bosznia 1908-as, Monarchia általi annexiója állt, amelyet a nép - amely ötszáz év török megszállás után függetlenségre vágyott - nem tudott elfogadni. Ferenc Ferdinánd egyébként autonómiát szeretett volna adni a szlávoknak, de Szerbia egy nagyszerb állam megvalósítását tervezte, Bosznia és Horvátország csatlakozásával.

A merénylet csak egy égõ gyufaszál volt, melyet Európa lõporos hordójába dobtak. Egyes osztrák politikai csoportok a merényletet szerb hadüzenetnek fogták fel, s jó alkalomnak tartották Szerbia katonai lerohanására, de az akció megkezdését Németország álláspontjától tették függõvé. A német vezetés, amely évek óta készült egy nagy erõpróbára az angolokkal és franciákkal, július 5-én a háború támogatása mellett döntött.


Gavrilo Princip
Ezután az Osztrák-Magyar Monarchia július 19-én elfogadhatatlan ultimátumot küldött Szerbiának, amelyben az osztrákellenes propaganda leállítását követelték, továbbá hogy Belgrád engedjen be egy osztrák-magyar bizottságot, amely a merényletek hátterét vizsgálná. A szerbek, maguk mögött tudván a cári Oroszországot, elutasították a követeléseket s még aznap mozgósításba kezdtek.


A Monarchia ezután megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, majd a merénylet után egy hónappal, július 28-án hadat üzent Szerbiának, bár Tisza István magyar miniszterelnök e lépést korainak tartotta. Másnap az oroszok mozgósítottak, 31-én Németország küldött ultimátumot az angoloknak és franciáknak. A konfliktusba sorra bekapcsolódtak a háborúra már felkészült, egymással szemben álló szövetségeket alkotó európai nagyhatalmak. A németek augusztus 2-án bevonultak Luxemburgba, 3-án Belgiumba. Augusztus 12-ig minden ország hadat üzent a szemben álló csoport tagjainak, és kitört a négy évig tartó világháború, amely a korábbi háborúkhoz képest elképzelhetetlen pusztulást hozott Európa népeire.

A végsõ egyenleg 10 millió halott, 20 millió sebesült, a polgári lakosság mérhetetlen szenvedése és egy olyan békerendszer volt, amely magában hordozta a következõ világháború csíráját.

m.blog.hu/ko/konzervatorium/image/FF28.jpg
Szerkesztette: Jtoti - 2011.03.21. 17:41
 
Ugrás a fórumra: