A könyv ajánlója:
"A császárné a legszebb asszony a világon" - írja gyámfia lelkes szavai alapján Széchenyi a naplójába, egy másik helyen pedig asszonyi angyalnak nevezi, aki a magyarság érdekeiért még felséges férjével is hajlandó szembeszállni. Ez a két dolog, a csodálatos szépség és az õszinte magyar barátság magyarázza, miért volt I. Ferenc József szomorú sorsú feleségének mindig is kultusza Magyarországon. Brigitte Hamann, a jeles osztrák történész nem mindennapi feladatra vállalkozott, amikor e legendák övezte királyné életsorsának hiteles bemutatását tûzte ki céljául. Hamann nem idealizálja hõsnõjét, nem csak az elragadtatás szavait ismeri, nem próbálja meg leplezni Erzsébet nehezen kezelhetõ tulajdonságait sem. Könyvébõl megismerhetjük ezt az egész életében szabadságvágytól fûtött, az udvari etikett börtönében inkább csak vergõdõ asszonyt, hatalmas képzeletvilágáról árulkodó költészetét, tudásszomját, s egyszersmind képet kapunk a XIX. század második felének társasági (és társadalmi) életérõl, szépségápolási és gyermeknevelési praktikáiról, politikai mozgalmairól, a Monarchia boldog békeéveirõl, valamint Erzsébetnek a magyar kiegyezésben játszott valóban jelentõs szerepérõl. A kötet érdekes portrét rajzol egy nem mindennapi egyéniségrõl a gondtalan bajorországi gyermekkortól a fényes bécsi napokon, a budai koronázás pompáján és a királyné nyugtalan világkóborlásain át egészen meggyilkolásáig.
I. Ferenc József osztrák császár és magyar király felesége, a bajor Wittelsbach családból származó Erzsébet királyné (1838- 1898) nem tartozik ugyan a történelem kiemelkedõ uralkodóasszonyai közé, számos okból azonban igen kiterjedt a legendája, hatalmas az alakja iránt megnyilvánuló érdeklõdés. Szépsége, tragikus sorsa, a magyarok, a magyarság iránt érzett különös rokonszenve, nõi magánya, versíró tehetsége stb. okán a leggyakrabban feldolgozott életpályájú, legtöbb könyvet ihletõ uralkodónék közé tartozik. Az általában felületes, regényes feldolgozásoknál jóval alaposabb, elmélyültebb, hiteles biográfia szerzõje, az osztrák Brigitte Hamann elsõsorban levéltári források alapján dolgozott, valamint alaposan elmélyült Erzsébet szépírói munkásságában is. Kutatásainak eredményét félig tudományos, félig népszerûsítõ életrajzban foglalta össze, amely hiteles adatokon nyugszik, ám az olvasók szélesebb körének megnyerése céljából a száraz adatokat pszichologizáló kiegészítésekkel, értelmezésekkel színesíti. Regényírói eszközök alkalmazásától óvakodik ugyan, ám nem riad vissza versekbõl, visszaemlékezések többértelmû passzusaiból kiolvasható "tanulságok" bõséges felhasználásától sem. A vaskos könyv meleg rokonszenvvel foglalkozik a szép és magányos Sisivel, a kis vadóccal, aki végig idegenként élt a nagypolitika légkörében, a merev-szertartásos Habsburg- udvarban. Az életrajz nem igyekszik tágabb történelmi összefüggések keretébe illeszteni alakját, elsõsorban, sõt szinte kizárólag a királyné magánélete foglalkoztatja.