1889. január 30-án a Bécs közelében lévõ mayerlingi vadászlakban holtan találták Habsburg Rudolfot, a harmincegy éves trónörököst és tizenhét éves szerelmét, Vetsera Máriát. A hivatalos verzió szerint kettõs öngyilkosság történt, ám a titokzatos eset még ma is izgatja a történelmi mítoszok kedvelõit.
Rudolf halálával egy hatalmas titok és egy 120 év után is nemzetközi érdeklõdésre számot tartó politikai krimi született. A 19. század e nagy politikai botránya hozzátartozik Ausztria történelmi múltjának feldolgozásához, melybõl így vagy úgy " profitálni " is lehet...
A mayerlingi esemény híre szinte hisztérikus hangulatot keltett az Osztrák - Magyar Monarchiában, de különösen annak magyar részében. I. Ferenc József császár egyetlen fia kivételes tehetségû, felvilágosult szellemû és mûvelt férfi volt, akire nagy reményekkel tekintettek az alattvalók. Rudolfot a Habsburg-család szokásaihoz híven igen alaposan felkészítették a trón elfoglalására: katonai nevelésben részesült, emellett jogot, mûvészetet, irodalmat és nyelveket tanult angolul, franciául, magyarul, lengyelül és csehül beszélt és sokat utazott. A soknemzetiségû Monarchia problémáiról nyíltan beszélõ, az orosz imperializmust ellenérzéssel szemlélõ fiatalember könyveket írt utazásairól, és ellenzéki hangvételû névtelen cikkeket publikált egy radikális bécsi lapban. A magyarbarát hírében álló, a népnyelvben Rezsõ királyfinak is emlegetett fõherceg 1886-ban Jókai Mórral együtt megindította a monumentális Az Osztrák - Magyar Monarchia írásban és képben címû 22 kötetes munkát. A liberális és antiklerikális nézeteket valló koronaherceg viszonya apjával egyre rosszabb lett. Ferenc József végül már el is zárkózott attól, hogy fiát bevonja az államügyek intézésébe.
Rudolf 1881-ben nõsült meg, választása a belga királyi pár leányára, Stefániára esett. Ezzel a döntésével a fõherceg mindenkit meglepett. Édesanyja, Erzsébet, népeszerûbb nevén Sissi, így nyilatkozott leendõ menyérõl: "A trónörökös nem látszott nagyon boldognak, menyasszonya igen elõnytelen benyomást tett... Sárga haja csak a feje tetején kezdõdött. Olyan volt, mint egy albínó, kicsi, rossz pillantású, vörös szemekkel " -mondta.
Stefánia nem tudott azonosulni férje haladó nézeteivel mélységesen konzervatív gondolkodásmódja miatt, ráadásul szûklátókörûsége éles ellentétben állt Rudolf érdeklõdõ és alkotó szellemével. A trónörökös soha nem tudta megszeretni hozzáeröltetett feleségét. A házasságból egy leánygyermek született.
Rudolf 1888-ban találkozott Vetsera Mária bárókisasszonnyal, egymásba szerettek, és feleségül is akarta venni. Titkos kapcsolatuk azonban hamar kitudódott. Ferenc József tûrhetetlennek tartotta ezt a viszonyt, és felszólította fiát, vessen véget neki, de õ erre nem volt hajlandó. Rudolf a válás mellett döntött, levelet írt a Szentszékhez, amelyben kérte a pápát, hogy érvénytelenítse a Stefániával kötött házasságát. A császár tudomást szerzett a kérelemrõl, magánkívül volt a dühtõl, és nagyon heves vitát folytatott fiával.
A hivatalos változat szerint Rudolf rábeszélte Máriát, hogy legyenek együtt öngyilkosok. Ezután vagy elõbb szeretõjét, majd magát lõtte le, vagy mindketten öngyilkosok lettek. Ám ahogy ilyenkor lenni szokott, már a temetés másnapján a legvadabb híresztelések kaptak szárnyra, s a rejtély ma is izgatja az emberek fantáziáját. Az elmúlt évtizedekben több tucatnyi, egymásnak természetesen ellentmondó elmélet született, a halál okaként és módjaként több mint negyven lehetõség merült fel.
Az egyik szerint a terhes Vetsera Mária a magzatelhajtásba halt bele, ezután választotta Rudolf is a halált. Élénkebb fantáziájú kutatók azt állítják, hogy egy féltékeny erdész kényszerítette öngyilkosságra Rudolfot. Akad, aki szerint egy teherbe ejtett hercegnõ fivérével vívott amerikai párbajt elvesztve kellett Rudolfnak megölnie magát. Van, aki azt állítja: veszekedés közben vesztette életét, és a szerelmes Vetsera Mária önként követte a halálba. Egy másik verzió szerint a trónörökös ittas vadásztársai lõtték le véletlenül Vetsera Máriát, majd verekedés közben Rudolfot is agyonverték, de az ügybe keveredett magas rangú személyiségekre való tekintettel ezt nem lehetett nyilvánosságra hozni.
A halál pontos oka sem egyértelmû: a hivatalos változatban puskalövés szerepel, de vannak, akik méregre gyanakodnak, megint mások ásótól származó sebeket emlegetnek. Az elméletek sorában felmerült, hogy Rudolfot apja parancsára lelõtték, majd a gyilkosságot öngyilkosságnak állították be. Egyesek nagyívû politikai összeesküvést sejtettek/sejtenek a háttérben, mely szerint egy franciák által elõkészített puccs hatalomra juttatta volna Rudolfot, aki az utolsó pillanatban vissza rettent, ezért mondták ki rá a halálos ítéletet Párizsban. A gyilkossági elmélet hívei az egyházi temetés tényét szokták érvként felhozni, hiszen a katolikus egyház szabályai szerint ez öngyilkosnak nem jár. A másik tábor viszont azzal érvel, hogy Ferenc József fiának elmebajára hivatkozva eszközölte ki az engedélyt a pápától. Természetesen vannak olyan teóriák is, hogy Rudolf megrendezte saját halálát, majd elmenekült és távoli vidéken élt boldogan.
A teljes igazság vélhetõleg soha nem fog kiderülni, meggyõzõ bizonyítékkal egyik változat hívei sem tudtak szolgálni. Legjobban talán Kant egyik mondása jellemzi a helyzetet: "Nem kell mindent elhinni, amit az emberek mondanak, de azt sem kell hinni, hogy minden alap nélkül mondják. "
Nagy port vert fel annak idején az Egy trónörökös második élete címû könyv, amely annak próbált utánajárni, mi is történt valójában 1889. január 30-án Mayerlingben. Nemere István, a könyv szerzõje évekig gyûjtötte a korabeli adatokat, információtöredékeket, és arra a megállapításra jutott, hogy Rudolf nem halt meg. Nem õt temették el, hanem egy viaszbábut, õ pedig egyszerûen megszökött, és többéves bolyongás után Heinrich Alberttal néven Törökországban telepedett le.
A feltételezések szerint Rudolf az " öngyilkosság " éjszakáján elegendõ pénzzel ellátva Triesztbe utazott, ami nem jelenthetett számára különösebb nehézséget. Beszélt németül, olaszul, a szláv nyelveken sem lehetett õt "eladni". Korábban úgy bejárta a birodalmat, hogy annak sok zegét-zugát ismerte. Nem volt nehéz átalakítania külsejét, azelõtt is gyakran vett részt álruhás kis expedíciókban, még apja elleni diáktüntetésekben is. Mivel volt pénze, bármikor bárhova elutazhatott.
1842-ben a Boszporusz ázsiai partján alapítottak egy lengyel falut, amit törökül Polonezköy-nek neveztek el. A mai napig létezik. Nemcsak menekültek, hanem forradalmárok bázisa is volt. A lengyel történészek õseik nyomát kutatva adatokat találtak egy bizonyos Heinrich Alberttal nevû osztrák férfiról, az idõsek és utódaik emlékezete szerint magas, kisportolt, elegáns, választékosan öltözõ férfi volt. Kerülte az embereket, senkit sem fogadott. Idõnként bakancsban és hátizsákkal kirándulásokat tett, szenvedélyes vadász hírében állt. Albertall sohasem árulta el, kicsoda valójában, de néha megjegyezte: "A halálom után majd megtudjátok, ki voltam! " Otthonában néhány FJ (Franz Josef) monogrammal ellátott ezüstpoharat tartott. "
A ritka látogatók, például a török hivatalnokok azt mesélték, hogy nappali szobájának mennyezetérõl egy koporsó lógott, mintha örökké emékeztetni akarta volna magát a halálra – netán egyszer már megtörtént „halálra "?. Lakása tele volt fegyverekkel és könyvekkel. A helybeliek soha nem látták dolgozni, hetente kapott csomagokat és pénzt az Osztrák - Magyar Monarchia isztambuli követségétõl. A Monarchia bukása után pedig egy alapítvány a semleges Hollandia konzulátusán keresztül juttatta el neki az apanázst - élete végéig. Egyetlenegyszer kereste fel egy európai nõ, magas volt és karcsú, gyászruhát viselt, remekül lovagolt és németül beszélt. Szemlátomást jó kapcsolatban volt Alberttal úrral. A feltételezések szerint ez nem volt más, mint Rudolf 1883-ban született Erzsébet lánya, akinek még az elsõ világháború kitörése elõtt elárulták az igazságot apjával kapcsolatban, és megengedték, hogy felkeresse õt.
1916-ban meghalt Ferenc József, amit egy idõ után az ottani újságok is megírtak. A lapok eljutottak Polonezköy-be is. Másnap Alberttal, aki addig soha nem járt templomba, kora hajnalban megjelent és misét fizetett apja lelki üdvéért. A templomban lévõ asszonyok látták, hogy a meglett férfi sírt, és könnyeit nyelve azt suttogta: Az apám volt... A falubeliek ezt azzal magyarázták, hogy a császár törvénytelen fiáról van szó.
Ez az Alberttal soha senkivel nem fogott kezet, nem járt templomba, ateista elveket vallott, és pacifista lévén gyûlölt minden háborút. Amikor Hitler bekebelezte Ausztriát, kijelentette: " Ausztria meghalt, hát én is meghalok. " Kertjében kiásta a saját sírját, és sírkõrõl is gondoskodott. 1941-ben bekövetkezett halála után az osztrák érdekeket képviselõ hitleri német nagykövetség Isztambulból ügynököket küldött Polonezköy-be, hogy kiderítsék, ki is volt az a rejtélyes osztrák öregúr. A bizonyítékokat pedig õ maga szolgáltatta viselkedésével, elejtett félszavaival. Egy helybeli, aki néhányszor vadászott vele, Rudolfként emlegette, holott sohasem hallott a Habsburg trónörökös mayerlingi történetérõl. Alberttal gyakran értésükre adta a falusiaknak, hogy õ nem akárki volt azelõtt. Bármennyire is vigyázott, néha elszólta magát. Alberttal úr 83 éves korában halt meg.
Az, hogy Rudolf valóban 1889. január 30-án meghalt (s halálhírét ezer rejtély kísérte) és az, hogy valóban õt temették-e a bécsi kapucinosok kriptájába, mind a mai napig nem bizonyosodott be. Földi maradványainak DNS-vizsgálata ezt megerõsíthetné vagy elvethetné.
Rudolf halálának századik évfordulóján és késõbb szóba került, hogy bontsák fel Rudolf koporsóját, és gyõzõdjenek meg két dologról. Az egyik: valóban õ fekszik benne, és csakugyan fejseb nyomai láthatók a koponyán? Ám a Habsburgok családi tanácsa nem engedélyezte a bécsi kapucinosok kriptájában õrzött holttest exhumálását. Sokak számára már ez is gyanús volt. Mindenképpen biztosnak látszik, hogy Rudolf halála körül számos rejtély volt és marad máig, a családnak pedig még száz-egynéhány év távlatából sem mindegy, mi derülhetne ki - írja Nemere István a Királyi krimik c. könyvében.
Zita királyné: " Szó sem volt öngyilkosságról "
Az agg királyné, Zita, aki szinte végigélte a 20. századot, halála elõtt azt állította: szó sem volt öngyilkosságról. A királyi család több tagját beavatták az igazi eseményekbe, és ebbõl a titkos családi tanácsból szivárgott ki, amit õ is tudott. Az uralkodócsalád beavatott tagjai megegyeztek abban, hogy majd Ferenc József utódja rehabilitálja Rudolfot, és akkor bevallják a világnak, hogy nem öngyilkosság történt. Ferenc József állítólag közölte néhány beavatott családtaggal: nem hagyhatja, hogy világraszóló politikai botrányra derüljön fény, ezért inkább hagyja, hogy "szegény Rudolf számlájára írják az ügyet ". Zita királyné szerint Rudolf és összeesküvõ társai a Monarchia megdöntését tervezték, és Ferenc József-ellenes puccsot szerveztek, ami együtt járt volna a császár meggyilkolásával is.
Mit mond a grafológus?
Dr. Lépold Józsefné ismert magyarországi pszichografológus tanulmányozva Rudolf három különbözõ korszakból való írását arra a megállapításra jutott, hogy: "Nem lett volna képes eldobni magától az életet. Bár voltak rossz napjai, 1889 elõtt nem sokkal egyre gyakrabban, de ez nem volt azonos a depresszióval. Szentimentális, révedezõ, álmodozó ember volt, romantikus alkat, szilárd, megmásíthatatlan elvekkel. Mindig fel tudta dolgozni a kellemetlen élményeket, rossz tapasztalatokat, csak idõre volt szüksége hozzá."
" Írásaiból egyértelmûen kitûnik, hogy sokat foglalkozott a távozás gondolatával, de mindannyiszor el is vetette. Ám hogy végül negölték-e vagy tényleg elhagyta a Monarchiát és álnéven új életet kezdett, az az írásaiból nem állapítható meg. Legfeljebb úgy lehetne alátámasztani az " új"-elméletet, ha valahonnan elõkerülne egy írás, ami a törökországi Heinrich Alberttaltól származik, mert abból meg lehetne állapítani, hogy Rudolf írása-e vagy sem."
t6Etv9BJvHw
YouTube Videó
ERDÕSI LOC Valéria
[img]https://fbcdn-sphotos-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash4/396999_289620117765863_106696436058233_821308_1750116785_n.jpg[/img] is not a valid Image.
A kettõs öngyilkosság egy változatát Maurice Palaeologus: Eugénie császárné vallomásai címû írásában közölte. Ebbõl kiderül, hogy a francia császárné megosztotta vele információit az eset kapcsán, melyet egyenesen Rudolf anyjától tudott meg. Elmondása szerint Rudolfnak valóban volt egy heves vitája apjával, Maria miatt és apja a kapcsolat felbontására kötelezte, különben nem lehet tovább az örököse. Annyi engedményt tett fia felé, hogy egy utolsó alkalommal még találkozhatnak. Erre Mayerlingbe került sor, ahol a trónörökös felvázolta szándékát, mire a lány közölte, hogy állapotos. Szóváltásba bonyolódtak, folyamatosan azt hangoztatva, hogy nem élhetnek tovább, végül Rudolf fegyvert ragadott és mellkason lõtte a lányt. Állítása szerint Rudolf, anyjának írt levelében megírja, hogy azért lett öngyilkos, mivel elvett egy másik életet és így nincs többé joga az életre.[41]
De ezek a három változat most nemrég a 36 éves osztrák mûvészettörténész Dr. Peter Pötschner, festmény hangszóró a Bécsi Városi Múzeum, hozzáadunk egy szenzációs negyedik tézis, amely megoldja a rejtélyt. A bécsi történész, tíz éve, mint egy hobbi nyomában a Mayerling tragédia, akkor ugyanis azt bizonyítják, hogy csak egy alapos vizsgálatot a kapcsolatát Rudolf és az õ (eddig kissé lényegtelen foglalkozott a komoly kutatás) halál társ leplet a rejtélyt.
A bécsi történész fordult, majd a hipotetikus kérdés az, hogy az összes ellentmondás esetén Mayerling lenne kielégítõen megmagyarázni, mintha azon a feltételezésen alapul, Kronprinz Rudolf már csak röviddel öngyilkossága - a közönség, amelyre a reggel január 28-at rendelt 1889-ben - ki a riasztott császár, hogy Mária a Vetsera tényleg féltestvérét.
A gyanú Pötschners nem volt olyan fantasztikus, mint hangzott. Még a Mayerling krónikás Ernst Edler von der Planitz volt az õ
