Már gyermekkorában nagy hangsúlyt fektettek a lovaglásnak. Mivel közlekedésre is használták, de késõbb egyre inkább
a lovak szeretetén túl, igazi örömforrást jelentett számára a mûlovarokat megszégyenítõ gyakorlatok elsajátítása.
A palotájukban kis cirkuszi porondot is építettek, körben lelátókkal és apjával mindenféle kunsztokat is elõadtak.
Az ifjú császárné már Laxemburgban is több órát töltött naponta lovaglással.
Bécsben Elisa Renz, és más akrobaták segítségével fejlesztette tudását. Ferenc József mindenrõl gondoskodott, így a Burgnál és Schönbrunnál ,majd késõbb a Hermész villánál is kerek manézst, fedett és szabad lovardát építtetett, mivel a kortársaik szerint felesége kora egyik legjobb lovasának számított.
Ami számunkra különösen fontos, hogy Gödöllõn is felhúztak egy ilyen épületet.
Ahova a kerti lakból fedett folyosó vitt az istállókhoz és a lovardába.
Itt idomította Flicket és Flockot, és esténkén gyakran cirkuszi elõadás volt, amin Ferenc József is rész vett. Gödöllõn Erzsébet a lovardában fogad (Corti), írta életrajzírója.
A belovagolt lovakról, egy kis vörös füzetben mindenféléket beírt.
Aztán persze vadászatokat is rendeztek itt Gödöllõn is egy héten általában 3x .
A királyné az 1870-80-as években egyre intenzívebben foglalkozott a lovassporttal, sõt lassanként csakis azzal, s egyre többet tartózkodott lovasok társaságában. A gödöllõi falkavadászatok már nem elégítették ki lovas szenvedélyét. A sûrû erdõk akadályozták a vadászatot, kevés volt az akadály, gyér lehetõségek az ugratásra. Márpedig az angol mintájú falkavadászat volt az osztrák úrlovasok számára is a non plusz ultra.
[img]http://img519.imageshack.us/img519/9428/lovaglsissiix6.jpg[/img] is not a valid Image.
Az angliai lovaglások kimerítõek voltak, nagy testû, erõs lovakon lovagoltak, gyors iramban, a réteket szegélyezõ akadályokon át. Az efféle lovaglás egy hölgy számára különösen nehéz volt, mert a szoknya és a nõi nyereg is akadályozta. Kevés nõ volt képes Európában ezeken az angol hajtóvadászatokon részt venni. Erzsébetnek az volt a vágya, hogy õ legyen a legjobb, és el is érte célját, hisz már úgy énekelték meg mint "a falkavadászat királynéját". Erzsébet tíz esztendõn át fanatikusan foglalkozott a sporttal.
A lovaglásnál a lovagló társak, sem hagyták mindig közömbösen, és versengtek is kegyeiért.
Persze nagyon jól mutatott a lovon is, és különleges ruhákat varratott, amit lovaglás elõtt rá is igazítottak. A szoknya alatt egy különleges nadrág is volt rajta. Nyáron selyembõl, télen egészen finom bõrbõl.
Azonban fennmaradt, hogy csak nadrágot is viselt, bár az esti órákban, de férfiruhában lovagolt idõnként ki, és mindenki tudott errõl a hóbortról, egyedül a férje nem.
Sisi és a cirkusz:
Sissy már értesült a nagy újságról, a Renz-cirkusz érkezésérõl. Ferenczy Idának igaza lett, ez a hír valósággal felvillanyozta. Különösen örült az idomított lovak mutatványainak, errõl Renz különösen híres volt.
Egész Bécs látni akarta, ahogyan az óriási cirkusz- sátrat felverik a Práterben. Az újságok tele voltak a szenzációs attrakciókról szóló cikkekkel, és máris sorbaálltak a jegyekért, noha még folyamatosan érkeztek a cirkuszi kocsik a ragadozó állatokkal meg az artistákkal.
A hatalmas cirkuszsátor körül valóságos kis falucska képzõdött. Fiatal és öreg egyaránt örült a cirkusznak.
Persze különösen .a gyermekek várták már mohó kíváncsisággal a bohócok tréfáit, amelyeken majd megint szívbõl nevethetnek. Mások a kötéltáncosokra és a trapéz mûvészeire voltak inkább kíváncsiak, akik fent a magasban, a sátortetõ alatt az életüket kockáztatták.
A lovaknak külön istállósátruk volt, ahol különlegesen gondozták õket. Már megérkezése napján hírt kapott Renz igazgató az udvari kancelláriától. Másnap személyesen ment ki Schönnbrunnba, és tiszteletét tette a császárnénál. Természetesen megígérte, hogy lesz külön díszelõadás neki és az udvar tagjainak, és már most úgy tûnt, hogy a jelek szerint valóságos társadalmi esemény lesz ez.
Mint ahogyan várható is volt, Sissy és Mária Valéria a legjobb hangulatban voltak az elõadás alatt. Csakhogy az elsõ rész egyre jobban elhúzódott, mert valahányszor õk ketten lelkesen megtapsoltak egy-egy mutatványt, az artisták azt gondolták, meg kell ismételniük a számot.
Végre szünet lett, és Sissyt és Mária Valériát nem lehetett visszatartani, hogy meg ne nézzék a lovakat.
Az istállóban a császárné valóban elemében volt. Szakavatott szemmel ítélte meg a válogatottan gyönyörû lovakat, és megállapította, hogy olyan hatalmas értéket képviselnek így együtt, hogy valószínûleg semmivel sem kevésbé értékesek, mint a saját istállója.
- Felséged akkor fog majd igazán csodálkozni, amikor Avolón belovagolok a manézsba - közölte Renz igazgató büszkén, mialatt az egyik pompás paripára mutatott. - Õ messze a legjobb lovam, és a magasiskolát is beidomítottuk neki. A spanyol lovasiskolának is díszére válna!
Sissy mûértõ ábrázattal nézte végig a lovat, és megpaskolta csilogó szõrét. Avolo kedvesen horkantott, mintha máris készen állna a barátságra.
- Nos, erre valóban kíváncsi vagyok! Mutasd meg, mit tudsz, Avolo! - mondta Sissy kedvesen.
Avolo megint fújtatott, mintha megértette volna Sissy szavait, és megígérné, hogy valóban a tõle telhetõ legjobb teljesítményt nyújtja majd.
Nem sokkal késõbb Sissy már a manézsban láthatta viszont. Renz igazgató egyáltalán nem túlzott: Avolo felülmúlta Sissy minden várakozását.
- Micsoda csodálatos ló! - kiáltott fel, és lelkesen megtapsolta a mutatványt.
Renz büszkén léptetett Sissy páholya elé, és széles mozdulattal megemelte a kalapját, közben Avolo letérdelt a mellsõ lábaira. Így fejezték ki mindketten, a paripa és lovasa, a császárné iránti tiszteletüket, mialatt a közönség tombolt a lelkesedéstõl.
Késõbb, amikor Sissy már hazafelé kocsikázott Schönbrunnba, újra és újra átérezte ennek a pillanatnak a szépségét. Mária Valéria, bár már igen álmos volt, megjegyezte:
- Igaz, mama, szívesen vennéd, ha a tiéd lenne ez a ló!
- Ezt kitaláltad - adott neki igazat Sissy. – Avolo valóban istállóm ékessége lenne. Csodálatos érzés lehet lovagolni rajta!
- Hogy csodálkozna a papa - mondta még a kis fõhercegnõ álmosan.
- Hát ez igaz. Jó lenne, ha meglephetnénk vele! - gondolkodott Sissy hangosan.
- De ez a ló biztos nagyon-nagyon drága!
- Biztos, gyermekem. Hiszen hallottad, mit mondott Renz úr, hogy Avolo a legjobb lova. És ha valaki meg szeretné tõle venni, valószínûleg ennek megfelelõen hatalmas árat szabna.
- De hát a papa a császár, és sok pénze van-nevetett Mária Valéria optimistán.
Sissynek is nevetnie kellett lánya kisokos megjegyzésén, de közben hevesen rázta a fejét.
Akkor rosszul ismered a papát. Ö nagyon takarékos ember, nem kedveli a luxust. Azt hiszem, ha meg szeretnénk vásárolni,Avolót, ezt õ bizonyára luxusnak tartaná.
- És ha szépen megkérnéd Renz urat, nem gondolod, hogy neked adná ezt a lovat?
- De hát Ausztria császárnéja nem kivánhatja, hogy egy cirkuszigazgató lovat ajándékozzon neki - csodálkozott Sissy. - Micsoda ötleteid vannak, Mária Valéria!
Most már a kis fõhercegnõnek nem futotta többre a tudománya. Amikor megérkeztek, a komornák ágyba fektették, de még sokáig nem tudott elaludni. Törte a fejecskéjét, hogyan segíthetne a mamának.
Sissy és Avolo
Sissy valóban nem tudott elszakadni Avolótól. A paripának sikerült eloszlatni a Ferenc József miatti aggodalmait. Az a kívánság, hogy a ló az övé legyen, lassacskán betöltötte a gondolatait. Így történt, hogy végül is magához hívatta Renzet.
A férfi rezzenéstelen arccal hallgatta végig Sissy kívánságát. Világos volt számára, hogy eljátszaná a császárné kegyét, ha ragaszkodna a lovához. Másrészt viszont Avolo tudománya hosszú és türelmes idomítói munka eredménye volt, ráadásul ez a ló fajtájának különlegesen tehetséges példánya volt. Sissy észrevette az igazgató zavarát.
- Valószínûleg amúgy sem tudnám megfizetni - jegyezte meg kicsit élesen.
- Valóban megfizethetetlen lenne - bólintott Renz.
- De hát ki tudja megtagadni fenséged kérését? Csakhogy fenséged is pontosan tudja, hogy egy ilyen ló sokat veszít értékébõl megszokott lovasa nélkül, arról nem is beszélve hogy Avolo esetében igen fájdalmas esemény lenne, ha elszakítanánk az idomárjától. A lovaknak is vannak érzelmeik, ezt fenséged is nagyon jól tudja.
- Valamilyen különleges kapcsolat van ló és lovasa között? - kérdezte Sissy feszült arccal.
- Késõbbi belovaglója ott volt, amikor Avolo született, szinte õ nevelte fel. Az idomítás sem az én érdemem, hanem az õ fáradhatatlan munkájának eredménye. Valószínûleg halálosan szerencsétlen lenne - és a ló is - ha el kellene válniuk egymástól.
Renz titokban abban reménykedett, hogy Sissy elismeri, hogy ez komoly akadály, és lemond arról, hogy megvásárolja Avolót. De tévedett. A kívánsága csak erõsebb lett attól, hogy akadályokba ütközött a megvalósítása.
- Rendkívül tehetséges ember lehet, és el tudnám képzelni, hogy alkalmaznám istállómesternek. – Renz meglepetéssel hallgatta a császárné szavait.
Most már csak az az utolsó lehetõsége maradt, hogy olyan magas árat kér Avolóért, hogy a császárnénak le kelljen mondania a tervérõl. Sissy azonban pontosan fel tudta mérni a ló értékét, és még mielõtt Renz kinyithatta volna a száját, õ maga ajánlott egy igen jó, de mégis méltányos árat.
Ernst Jakob Renznek nem maradt más hátra, mint hogy kénytelen-kelletlen beleegyezzen a ló eladásába. Lánya, Elisa is nagyon elkeseredett, amikor megtudta a hírt. Estérõl estére õ volt az, aki a manézsban Avolo hátán mint mûlovarnõ mutatott be szebbnél szebb gyakorlatokat, és igen nagy nehézségei lesznek ez után, hogy egy másik, épp ilyen jó lovat találjon, amelyik annyira érzékenyen válaszol lovasa minden rezdülésére.
- Hívd ide Hüttemant - mondta neki az apja. – Ez ugyanis a második meglepetés, ami a bécsi vendégjátékunk alatt ért. Képzeld el, Elise, a császárné felveszi istállómesternek, hogy ne kelljen elválnia Avolótól, illetve Avolónak õtõle. Így azonban mindkettejüket elveszítjük, õt is meg a lovat is!
A Renz-cirkuszban meglehetõsen nagy volt az elkeseredés Avolo eladása miatt, de Sissy rendkívül boldog volt. Még azon a délutánon elhozatta a lovat. Hütteman személyesen hozta át az udvari istállóba, ahol Avolo ezentúl márványjászolból eheti majd a zabot. Az okos mén csodálkozóan nézett körül. Itt a lovak valóban luxuskörülmények között éltek, ennél jobb dolguk nem is lehetett.
Amikor Sissy megjelent, hogy meggyõzõdjön arról, hogy a lovat megfelelõen helyezték-e el, Avolo felismerte, és újra barátságosan horkantott felé. Sissy ez alkalommal megismerkedett belovagló lovasával, Hüttemannal is, egy vékony, kis növésû és rendkívül mozgékony szász férfival, aki ezentúl az õ szolgálatában áll.
- Bizonyára meg fogunk egyezni-mondta neki- ne aggódjon, Hütteman úr. Annyit, mint Renz úr, én is fogok fizetni. Van esetleg felesége vagy gyermekei?
Hûtteman nemmel felelt a kérdésre, független volt, és bár új állását még szokatlannak érezte, úgy tûnt, rendkívül érdekes lesz.
- Tudja-e, Hûtteman úr, hogy az utazásaimra néha magammal viszem kedvenc lovaimat is? Most már Avolo is közéjük tartozik. Így ön is megismerheti majd egy kicsit a világot. De most jut eszembe, ehhez már hozzászokhatott, hiszen a cirkusszal is sokat voltak úton!
Sissy nem bírta tovább a várakozást, végre Avolo nyergében akart ülni. De kiderült, hogy sok mindent, amit Renz lovaglásában megfigyelt, õ még nem tud utánozni. Avolo nem hátasló, amilyenekhez eddig Sissy szokva volt, hanem cirkuszi állat, és ez a tény volt végül is az oka annak, hogy Sissyben újfajta becsvágy ébredt.
- Mennyi ideig marad a cirkusz Bécsben? –kérdezte a lovásztól.
- Nos, talán egy hónapig, fenség-felelte Hûtteman.
- Vagy ameddig a bécsiek kíváncsiak ránk. De az is lehet, hogy az igazgató egy vagy két héttel tovább marad, ha olyan nagy lesz a tülekedés, mint eddig.
- Mit gondol, Renz kisasszony hajlandó lenne engem cirkuszi lovaglásra oktatni?
Hûttemannak a csodálkozástól tátva maradt a szája.
- Fenséged . . . csak nem akar fellépni?
- Dehogynem, pontosan ezt szeretném! Mire a császár visszajön, egy igazi cirkuszi elõadást rendeznék, az önök egész programjával, és én magam lépnék fel Avolóval!
Most megértette Hûtteman, hogy a császárné hazatérõ férjének különleges meglepetést szeretne szerezni, és megígérte, hogy megnyeri Elise Renzet is ennek a tervnek.
- Csak az idõ lesz túl rövid, fenség - ennyi ellenvetése azért volt.
Sissynek azonban ez volt a véleménye:
- Szorgalmas vagyok. Tudom, hogy sikerülni fog!
Ami pedig a legfontosabb, az megvan: Avolo is vonzódik hozzám.
Ez valóban fontos dolog volt, hiszen ló és lovasa között az összjátéknak tökéletesnek és harmonikusnak kellett lennie.
Hûtteman úr megígérte, hogy megtesz minden tõle telhetõt. Amikor Mária Valéria meghallotta anyja tervét, lelkesen tapsolni kezdett.
- Mama, ez egy csodálatos ötlet! Papa nagyon fog csodálkozni!
Festetics grófnõ is; aki véletlenül hallotta mindezt, hasonló véleményen volt. Csakhogy attól félt, az udvartartás azt az elõadást nem fogadja majd olyan elismeréssel, mint ahogyan a császárné szeretné és képzeli . . .
A következõ napokat a lázas elõkészületek töltötték ki.
Az udvari istállók melletti lovasiskolában egy kicsinyített cirkuszi arénát építettek fel, amelyben majd Renz fog fellépni a programjával. Az igazgató személyesen jött el lányával, Elisével, hogy kiadja a megfelelõ utasításokat. Ez alkalommal megjegyezte, milyen szép is lenne, ha Bécsnek állandó cirkuszi épülete lenne, amelyben õ és cirkusza bármikor felléphetnének, vagy akár folyamatosan is tarthatnának elõadásokat.
Renznek már volt egy ilyen "háza" Berlinben, és nagyon jó lett volna Bécsben is. A császárné megígérte, hogy körülnéz majd megfelelõ telek után valahol Bécs környékén.
Elise pedig azonnal "kezelésbe vette" a császárnét.
Sissy kitûnõ lovas volt, ezt a mûlovarnõ is elismerte az elsõ negyedórai közös munka után.
- Önnek kifejezetten nagy tehetsége van ehhez, fenség - jelentette ki.
- Ha nem császárné lenne, apám azonnal szerzõdtetné.
Sissy nevetett.
- Higgye el nekem, kisasszony, hogy a császári udvar is néha egy cirkuszhoz hasonlít. Remélem, hogy férjem hazatéréséig néhány gyakorlatot meg tud nekem tanítani Avolóval.
A következõ napokban a ló és a császárné egyre közelebb kerültek egymáshoz. Nemsokára már ismerte Sissy a ló elõnyös és hátrányos tulajdonságait, éppúgy, mint a többi lováét. Mária Valéria gyakran ült ott; amikor gyakoroltak, és mindig megtapsolta a mamát, ha Sissynek sikerült Elise útmutatásai alapján valamelyik gyakorlatot bemutatnia.
Május 15-én Ferenc József épen és egészségesen
megérkezett Itáliából és Dalmáciából. A bécsiek örömmel, lelkes éljenzéssel fogadták, amikor bevonult, a Burgba. Csak amikor már többször megmutatta magát a balkonon, akkor volt ideje Sissyre is.
- Csakhogy újra itthon vagy, kedves Franzl! - kiáltott föl Sissy megkönnyebbülten, és átölelte a férjét.
Kapcsolatuk olyan gyöngéd volt, mint talán korábban sosem. Ferenc József tudta, hogy Sissy mennyire aggódott érte, és ez jólesett neki. Most hát eljött a nagy pillanat, amikor Sissy meglephette õt az elõadás tervével.
- Franzl, amit most fogsz majd látni, biztos, hogy álmodban se gondoltad volna a feleségedrõl! – közölte vele.
- Úgy - mosolygott a császár vidáman - és mi lesz az?
- Csak holnap délután fogod megtudni. Az egész udvartartást meghívtam. Mindannyian csodálkozni fogtok!
Már elõre örült, mint egy gyermek, és alig bírta kivárni, hogy bemutathassa a császárnak Avolo nyergében a lovaglótudományát. Másnap délután mindenki, akinek csak lehetõsége volt, ott tolongott az udvari istállók körül. Fényes nevek viselõi és nagy méltóságok töltötték meg a cirkuszi manézs körüli páholyokat.
Renz direktor a legjobb számait mutatta meg. Ferenc József császár el volt ragadtatva a programtól. A java azonban még hátravolt. Amikor Renz bejelentette híres lovait, nem a lánya, Elise lépett fel velük, hanem Ausztria császárnéja. Büszkén lépdelt be új paripája
hátán a manézsba, valóban pompás látványt nyújtva.
A tömegen morajlás futott végig.
Az Elisével gyakorolt idomított programot majdnem ugyanolyan jól mutatta be, mint õ, és a végén még a magasiskolát is végigcsinálta.
De még nem is ért a végére, amikor különös szorongást kezdett érezni. "Miért nem tapsol senki? Talán annyira rossz vagyok a nyeregben?" - töprengett. Pedig biztos volt benne, hogy ragyogóan csinálja.
Csakhogy senki sem merészelt tapsolni. Mindenki félve pillantott a császári páholy felé, ahol Franzl egyre sötétebb arccal, összeráncolt homlokkal ült. Bénító csönd ülte meg az egész termet, éles ellentétben a cirkuszi zenekar hangos játékával.
Ezt a meglepetést valóban nem várta Ferenc József. Felesége, a császárné egy cirkuszi program keretében lép fel! Már csak az hiányzott volna, hogy mindezt a nyilvánosság elõtt, a Práterben tegye!
Festetics grófnõ és Ferenczy Ida rémülten észlelték, hogy itt nagy vihar van kitörõben. Segélykérõ pillantásokat vetettek a császárra, aki végre megértette, és megtörte a jeget. Legközelebb, amikor pillantása találkozott Sissyével, kényszeredetten elmosolyodott és tapsolt.
Miután a császár már megtette, a többiek is tapsolni kezdtek. Sissy, ahogy tanulta, Avolóval a császár páholya elé léptetett, majd letérdeltette a lovat, végül kényes léptekkel kilovagolt a manézsból.
1882 után, amikor egészségi okokból abba kellett hagynia
Bár ennek sok más oka is volt, és ezek szerintem érzelmi jellegûek, azután más sportok és versek írása elégítette ki szenvedélyét.
Szerkesztette: Jtoti - 2012.12.13. 10:54
