Ha voltak is elképzelései egy esküvõrõl, vagy a sajátjáról egyáltalán, hát a valóság, hogy császárné is lesz egyben meghaladta minden bizonnyal azt amikor az esküvõ elõtt kézhez kapta a terjedelmes kéziratot amin ez állt.
- Õ királyi fensége Erzsébet hercegnõ nyilvános bevonulásakor követendõ szertartások.- Persze Ferenc József mindent megtett, hogy megnyugtassa.
Mikor másnap, a nyolc fehér lipicai által húzott arannyal díszített üvegbatár keresztül hajt a Róla elnevezett új hídon hogy körbe vigye Bécsben a rózsákkal díszített utcákon, katonák sorfala között ,elõször sírva fakad a menyasszony. Mire kimászik a nap végén a kocsiból, gyémánt fejékét meg kell igazítania, már nagyon bájos mozdulattal oldja meg ezt, mert hál Isten vége a napnak.
Reggel azonban arra ébred, hogy újabb két terjedelmes iratot kell áttanulmányoznia és megtanulnia.
Az elsõ az esküvõje napján követendõ szertartásokról szól, másik címe -A legalázatosabb figyelmeztetések-,
1854 április 24-én este fél hétkor Ferenc József Augusztinusok templomában leírhatatlan boldogsággal vezeti oltárhoz menyasszonyát.
Erzsébet arannyal és ezüsttel hímzett, mirtusszal díszített fehér uszályos ruhájában, hajában Zsófia fõhercegnõ fejékével, mellén harmatos friss, fehér rózsacsokor, halálos komolyan és hófehéren, tart az imazsámolyához. A császárnak figyelmeztetõen kell oldalba böknie, hogy felemelkedjen és az oltárhoz lépjenek. A menyasszony a kelleténél halkabban míg a võlegény annál hangosabban mondja ki az igent.
A díszsortûz, az ágyuk dörejei és Bécs városának harangjai jelzik, hogy immár házasok A gondolataik ki tudja hol járnak már, meg sem hallva a város hercegérsekének hozzájuk intézett beszédét. Erzsébet halálos komolysággal lép ki a templom kapuján.
