Hozzászólások
Sisi Fórum » :: Habsburg - Lotharingiai ház :: » Habsburg-Lotharingia Rudolf trónörökös
 Téma nyomtatása
Rudolf, áldozat, gyilkos, vagy csak öngyilkos!
Jtoti
Rudolf, áldozat, gyilkos, vagy csak öngyilkos!

Több mint 40 -50 elmélet született Rudolf trónörökös és szeretője rejtélyes haláláról

Az idők során több tucatnyi, egymásnak is ellentmondó elmélet született a halál okaként és módjaként. A kettős öngyilkosság 1 pisztollyal a leg bizarrabb, fizikai képtelenség. Élénkebb fantáziájú kutatók szerint egy féltékeny erdész kényszerítette volna öngyilkosságra Rudolfot, avagy egy teherbe ejtett hercegnő fivérével vívott amerikai párbajt elvesztve kellett megölnie magát. Netalán veszekedés közben vesztette életét, egyes feltételezések szerint, Helena féltestvére, Baltazziak, gyilkolták meg R.-t, amiért az megbecstelenítette unokahúgukat. Kit rejteget, ez kitudódott és megölték, a lány meg lelőtte magát! Talán a reménytelenül szerelmes Vetsera Mária ölte meg, majd követte a halálba. A halál eszköze sem egyértelmű: a hivatalos változatban puskalövés, vagy pisztoly szerepel, de vannak, akik méregre gyanakodnak. Arról is beszéltek, hogy Mary, Ferenc József és anyja Helena gyermeke, és ennek tudatában hajtottak végre egy kettős öngyilkosságot.
Peter Pötschner (1924-2012), restaurátor, a bécsi szobrok, épületek és festmények szakértője, tíz év kutatása után kifejtette saját elképzelésit a Mayerlingben történtekkel kapcsolatban. Megvizsgálva a két áldozatról készült fényképeket, festményeket arra a következtetésre jutott, hogy Rudolf és Maria álla, orra és füleik feltűnő hasonlóságot mutat, és hogy valójában féltestvérek voltak, és erről a tényről nem sokkal a tragédia előtt értesítette Ferenc József a fiát. A feltételezés korántsem volt új keletű, mert már Ernst Planitz 1889-ben megjelent művében (Die volle Wahrheit über den Tod des Kronprinzen Rudolf von Österreich. A teljes igazság Rudolf főherceg haláláról), is említést tett arról a bécsi pletykáról, hogy Maria von Vetsera Ferenc József törvénytelen lánya volt. Pötschner munkájában a Vetsera család múltját vizsgálva bizonyítottnak látta a tényt, hogy Maria törvénytelen gyermek volt. Átvizsgálva ugyanis a rendelkezésre álló iratokat, arra a következtetése jutott, hogy az apa, Albin von Vetsera báró, osztrák diplomata (1825-1887) tíz hónappal és 12 nappal a lány születése előtt távozott otthonról, és diplomataként dolgozott Szentpéterváron. Vetsera báró karrierjének gyors előrehaladásában is a császárnak tett "kényes szívességek nyújtásában" kereste. A házas felek ekkorra már elhidegültek egymástól és a báró távozása után felesége Helene továbbra is Bécsben maradt. A legfőbb érvként azonban azt hozza fel, ahogy Helene felbőszült azon a tényen, hogy a Larisch grófnő titokban megszervezte lánya és a trónörökös közötti találkákat.
A kettős öngyilkosság egy változatát Maurice Paléologue: Eugénie császárné vallomásai című írásában közölte. Ebből kiderül, hogy megosztotta vele információit az eset kapcsán, melyet egyenesen Rudolf anyjától tudott meg. Elmondása szerint Rudolfnak valóban volt egy heves vitája apjával, Mary miatt és apja a kapcsolat felbontására kötelezte, különben nem lehet tovább az örököse. Annyi engedményt tett fia felé, hogy egy utolsó alkalommal még találkozhatnak. Erre Mayerlingben került sor, ahol a trónörökös felvázolta szándékát, mire a lány közölte, hogy állapotos. Szóváltásba bonyolódtak, folyamatosan azt hangoztatva, hogy nem élhetnek tovább, végül Rudolf fegyvert ragadott és mellkason lőtte a lányt. Állítása szerint Rudolf, anyjának írt levelében megírja, hogy azért lett öngyilkos, mivel elvett egy másik életet és így nincs többé joga az életre.
Politikai okokra is visszavezették, lehet és Mary csak rosszkor volt... Rudolfot agyonverték, de az ügybe olyan magas rangú személyek keveredtek bele, hogy a valódi eseményeket el kellett titkolni. Természetesen azt is rebesgették, hogy az intrikákba belefáradt Rudolf megrendezte saját halálát, szeretőjével elmenekült és messze-messze éltek boldogan. A gyilkossági elmélet hívei az egyházi temetés tényét szokták érvként felhozni, mert a katolikus egyház szabályai szerint ez öngyilkosnak nem jár - a másik fél viszont azzal érvel, hogy az engedélyt Ferenc József alkalmazta ki a pápától, fiának elmebajára hivatkozva. Akadt, aki úgy vélte, hogy a terhes Vetsera Mária a magzatelhajtásba halt bele, ezután választotta Rudolf is a halált.

Minden esetre a kettős szerelmi öngyilkosság a legelfogadottabb, a XIX század óta igény van egy ilyen romantikus verzióra! Holott a valóság mindenképpen véres és nem ilyen emelkedett, mint azt gondolnánk!
A tragédiáról számtalan könyvet írtak, 1936 óta több alkalommal vitték filmre, született belőle balett, Kálmán Imre tollából operett (persze a műfajnak megfelelő boldog befejezéssel), ma korának megfelelően, sikeres musical, sőt még japán manga is. A teljes igazság vélhetőleg soha nem fog kiderülni, meggyőző bizonyítékkal egyik változat hívei sem tudtak szolgálni. Legjobban talán Kant egyik mondása jellemzi a helyzetet:
"Nem kell mindent elhinni, amit az emberek mondanak, de azt sem kell hinni, hogy minden alap nélkül mondják."
Arra vállalkozni, hogy akár az utolsó napokat is rekonstruálni lehessen nem könnyű feladat, de meg kell próbálni! A számtalan életrajzi könyv, cikk, egyéb tanulmány és előadás addigi rövid életét megpróbálta a tényleges traumákkal terhes időszaknak ábrázolni, és azzal magyarázni, és a mayerlingig vezető utat.
Az biztosan mind alapja volt alkatánál fogva érzékenyebb trónörökös életútjának, de az nem zárható ki hogy a végzetes lépés megtétele az utolsó napok eseményeiben keresendők!

Bár minden lépését titkosrendőrök figyelték, ezek között 1888 végiek -1889. januáriak, nem igen találhatóak a dossziékban!
Pedig Krauss báró a rendőrkapitány "becsületes" munkát végzett a császárának Taaffe-n keresztül. Szinte minden "tanú" és közvetlen szereplője az eseményeknek, valamilyen visszaemlékezéssel szolgált, de leginkább a saját szerepét kisebbítendő, vagy ellentmondásos írásokat találhatunk!
Azt tudvalévő, hogy sok apró utalásból rakódik össze a mayerlingi mítosz, de bennük rejlik a megfejtés is.
Az elméletek szaporodásához tevékenyen hozzájárult az udvar azzal, hogy az ügyet igyekezett teljesen eltussolni, először szívrohamról adtak ki közleményt, csak később ismerték el az öngyilkosságot, Vetsera Mária haláláról pedig mélyen hallgattak.

Néha valaminek a hiánya a beszédesebb bármilyen "dokumentumnál" hiszen az szinte nem maradt!

Szóval mit is lehet megtudni az alábbi okoskodásból, amiket véletlen vagy szándék hozott felszínre?
Legyen ez is közös munka! Együttgondolkodás eredménye!
Mi történhetett? Százharminc éve, 1889. január 30-án tragikus szenzáció hírét repítette világgá a sajtó: a Bécs melletti mayerlingi vadászlakban holtan találták Rudolf trónörököst és szeretőjét, Vetsera Máriát.
Csak egyetlenegy a biztos tény; hogy Rudolf és a nála 15 évvel fiatalabb Mary 1889. január 30-án nem természetes módon vagy baleset miatt vesztették életüket. Hogy önkezűség, avagy gyilkosság és öngyilkosság, esetleg öngyilkosságnak álcázott idegenkezű merénylet történt-e Mayerlingben, mind a mai napig nem eldöntött kérdés.
El kell fogadni, hogy az 1889-ben bekövetkezett kettős halál bizonyos részleteit soha nem fogjuk már megismerni. Erre csak akkor lett volna esély, ha a két legfontosabb szereplő, Rudolf személyi kocsisa, Josef Bratfisch, és személyi inasa, Johann Loschek beszél, de ők halálukig hallgattak, az egykori uruk iránti szinte rabszolgai hűség, valamint a pénz miatt, mellyel megvásárolták nyelvüket. Rajtuk kívül döntő szerepet játszott ebben a szomorú történetben Marie Larisch- Wallersee, aki lehetővé tette a kapcsolat létrejöttét.

Hogy mikor arról a lány franciatanárának (Gabriel Dubray) sorai tanúskodnak.
"Pontos dátum nélkül 1888 tavaszán, április 12 pillantotta meg a daliás trónörököst! Egy bécsi lóversenyen Rudolf unokatestvére, Larisch-Wallersee Mária Lujza grófnő-Erzsébet királyné testvérének, Lajos bajor hercegnek a lánya mutatta be Rodolfnak barátnőjét, az 1871-ben született Vetsera Mary bárónőjet! Hogy a bárónő Rudolfba szeretett bele, a trónörökösbe, vagy a Habsburg-Lotharingiai ház körüli pompa imponált a neki, vagy mindkettő, nem tudni, de ettől az időtől feltűnő változás volt tapasztalható a viselkedésében, és hangulatában."
A nyilvános helyeken történő közeledései nem hoztak eredményt, levelet írt a trónörökösnek, hogy névtelenül, álnéven vagy a sajátján nem lehet tudni, mert nem maradt fönt. 1888. október végén pár soros választ kapott egy Práterbeli találkozóra! Ekkor hívja Marie Larischt segítségül, akinek Rudolf is ír segítsen a megszervezésben.
Agnes Jahoda a komorna, és a zongoratanárnője Hermine Tobis is be volt avatva az eseményekben. Utóbbinak ezt írja: - "Két barátnőm van, Ön és Marie Larisch. Ön a lelki boldogságomon fáradozik, Marie pedig az erkölcsi romlásomon."
A grófnő, amikor tehette jött, és ahogy szokta Ringen álló Grand Hotelben szállt meg, és kezdetét vették, a Salesianer gasse és a Hofburg közötti kocsikázások
Később, amikor ezek Bratfisch intézte ezeket különböző időpontokban !
A grófné, mint mindent a saját elképzelése szerint, ahogy érdeke szolgálta, írta meg visszaemlékezésében.


A legfontosabb ( első?) Találkozást december elejére teszi, míg a baronesz november 5.-t írt az Adele- nel készült fotóra, ami kettejüket ábrázolja és Ágnesnek ajánlotta a következő szöveggel." Ekkor voltam először a trónöröklésnél”! December elején Larisch meg megszervezett 2 találkozót, de ezután Mary kézbe vette a kezdeményezést, "nem bírja tovább, ha nem láthatja" Bratfisch fiákerjén tört utat magának a Burg már bejáratott mellék lépcsőin! Különböző ürügyekkel, vizes haj, fejfájás, stb. otthon maradt és
rövid időkre, kiszökött ahova a kocsis várta, aki úgy nyilatkozott később, hogy november és január között több mint 20 alkalommal vitte el a lányt a trónörököshöz!

December közepén kapott egy vasgyűrűt R.-tól I.L.V.B.I.D.T. vésettel.
Amit úgy értelmezett.- In Leiebe vereint bis in den Tod.-"Szerelemben egyesülve a halálig". 1888-1889 fordulópontján átmenetileg válságba jutott a kapcsolat. Ráadásul Hermine újévi jókívánságaiban azt írta neki, hogy gondolja át R ;l való kapcsolatát. Azt ígérte, hogy a trónörökössel megbeszéli a dolgot.
1889. január 13, vasárnap a zsebnaptárában különös jel került.
A komornájának azt mondta " hálás a sorsnak, mert most már nem a magam ura vagyok, hanem egyes egyedül hozzá tartozom, mostantól meg kell tennem amit, kér tőlem!" A zongoratanárnőnek meg azt írta „tegnap 7-8 óra között nála voltam. Mindketten elveszettük a fejünket. Most már testestül lékestül egymáshoz tartozunk! Ezután jött a hallgatásra vonatkozó kérés, ha anyja megtud valamit, akkor megöli magát. 2 nappal később Rodeck fivérek Kohlmarkton álló üzletében arany cigarettadohányt tartó dobozt vásárol, amelybe a bevésett szöveg: "Január 13. Köszönet a sorsnak."
5 nappal később egy 17 évesektől szokatlan módon végrendeletet írt.
Január 24-én utolsó randevújuk volt a Práterben, és másnap felkeresett egy jósnőt, amelyről meglehetősen feldúltan és tért haza. Az ősz öregasszony, mesélte Ágnesnek, egy hirtelen halálesetről mormogott valamit, ami öngyilkosságnak tűnik. Ezt valaki besúgta otthon és másnap kitört a botrány.

1889. Január 26. szombat

Az anya számon kéri lányán a Rudolffal való viszonyát.
Kinyittatja, vele az állandóan zárva tartott dobozt ahol megtalálja Rudolf monogramjával ellátott cigarettatárcát, egy medált, R fotóit, illetve Mary 18-án írott végrendeletét. Azt mondja a tárgyakat Larisch grófnőtől kapta ajándékba! Elszökik hozzá és együtt mennek vissza, grófnő igazolja a lány kijelentéseit, és ifjúkori hóbortnak tartja, amivel a báróné megelégszik.
Aközben Rudolf viselkedésében senki nem lát szokatlant. Délelőtt a F.J. Laktanyában irodai munkát végez, kihallgatásokat tart, látogatókat fogad,
pl. Sándor volt bolgár fejedelmet, politizál Szepsszel, levelet ír Joseph von Weilenhez és megígéri, hogy hétfőn Mayerlingben a rendelkezésére álló gödöllői dolgozatot befejezi, és reméli, hogy szerdán vagy csütörtökön látja és átadja neki a kéziratot. Egy ritka fajdról szakvéleményt ír Girtanner svájci ornitológusnak,(Ennek a levélnek hatására a Times csodálkozását fejezte, hogy a bécsi udvar az öngyilkosság okaként elmezavart jelölt meg.)

Ezen a napon torkollik az apja és közötte egy beszélgetés súlyos konfliktusba. Állítólag ekkor vágta az apja a szemébe, Nem vagy méltó rá hogy az utódom légy!

A konfliktus tárgya tehetett a válási szándéka, e tárgyban a pápának írt levele.
Illetve a V.M fűződő viszonya, vagy a trónörökös kapcsolata a magyar ellenzékkel. Frigyes császár özvegye azt írta Viktória királynőnek, Bismarck szerint a lezajlott jelenetekben keresendő az öngyilkosság oka, es kijelentette ezt Reuss írta és ez akkor így is van. Wexera rendőrtisztviselő ezt nyilatkozta, hogy a veszekedés a báró kisasszony 4 hónapos terhessége miatt zajlott le, az információ Coburg Fülöp herceg adta meg. R azt mondhatta mindenről hajlandó lemondani, megöli magát, de a feleségét szereti (?)
A komornyikok hallották ezt, de ezeket az infókat sem szabad alábecsülni.
Egy biztos, Rudolf halála után és végakaratával ellentétben, aki egyedül Szőgyént hatalmazta meg, hogy íróasztalát kinyissa a császár megbízottai kutattak a hátrahagyott iratokban, nincs e köztük valamilyen, az utolsó családi viszályra vonatkozó dokumentum. A kutatás eredményéről semmi sem került nyilvánosságra.
Eközben a Vetsera házban is zaklatott volt a hangulat, a bárónő kinyittatta lányának vaskazettáját és a trónörökös fényképein és a egy Rudolf nevét viselő cigarettatárcán kívül megtalálta benne Mary 1889. január 18.-án kelt. Végrendeletét! Késő délután 5-6 körül kiszökött és elmenekült Lartisch grófnéhoz a Grand Hotelba a szökést azzal magyarázta, hogy anyja kolostorba akarja küldeni, hogy elválassza a trónörököstől. A grófnő segített, az mondta a tárcát ő kapta, és Marynek adta, és a másikat, amelyre az volt vésve Január 13. köszönet a sorsnak, átíratja a saját nevére. Larisch végrendelete szerint, önmaga igazolására, azt mondta neki, Rudolf járt nála aznap délután, hogy beszelje rá a bárónőt és Maryt, hogy menjenek el a Riviérára, mert ő hiába könyörgött neki hogy menjen hozzá Mihály Brganzai herceghez a lány hajthatatlan.
Váratlanul megemlíti erre a napra, hogy nála járt Thereza Miller bábaasszony. Egyik unokája újságcikkben említi, hogy Millerné több alkalommal járt a M.-i tragédia előtt röviddel Marienél, ez alkalommal, a trónörökössel is találkozott és hallotta, hogy rövid időn belül eldobja az életét, mert nem tud magán segíteni. és minden titoktartás ellenére, tudtak a Miller házban,az előre küldött bőröndökről és nagyanyám Angliába való szerződtetéséről Vetsera baronesse szüléséhez, tehát a tervezett szökés előkészítéséről. Abban az időben előkelő körökben, általában a negyedik hónap után, több hónapos külföldi tartózkodás intézik az ügyeket. Tehát találkozott Millerné Rudolffal, vagy mindkettővel. A grófné hazavitte Maryt, akit anyja este az ágyban halálsápadtan talált és nem tudott beszélni. Másik lánya elmondta, hogy amikor hazaért összeesett és ketten fektették ágyba. Aznap egy rendőrspicli jelentése szerint a grófnő levelet küldött a trónörökösnek, és amit visszaemlékezésében elfelejtett megemlíteni, a 70 ezer Ft amit R-tól kapott, utóbb azzal védekezett ez nem neki volt szánva hanem Marynak és Millernének az utazást megszervezni!
1889. január 27. vasárnap
Reggel R. Gyalogsági főfelügyelői irodán kihallgatásokat tartott. Joseph Hoyos grófnak megüzente, hogy a következő hétre tervezett mayerlingi vadászatot január 30-ról 29-re hozta előre!
Ezen a délelőttön R megérkezett a Grand Hotelben és a hátsó lépcsőn ment fel Larisch grófnéhoz Ő császári fensége egyenruhában volt és nem ismeretes, mennyi ideig tartózkodott a grófnénál.” Krauss iratok. Larisch időmeghatározásai annyira zavarosak hogy nem lehet összeegyeztetni a rendőrök pontos adataival. A besúgók jelentéseiben az áll, hogy a trónörökös halála előtt többször járt a grófnénál. A leírásában, bár 24 évvel későbbi a következő jelenet zajlott le, a grófnő 28 ra teszi, de tudjuk akkor már Mayerlingben volt!"Mari, ha nem segítesz, minden elveszett."El kell hoznia másnap Mary a Burgba, mert látnia kell őt! És szeretne, ha megőriznie neki valamit, mert veszélyben van, és elővett egy kis szövetbe varrt dobozt, amit majd át kellene adnia valakinek, aki érte fog jönni. A neve nem fontos, de aki majd 4 betűt fog mondani neki. R.I.U.O.
Marie javasolja, hogy beszéljen a császárral R. nevet," az lenne a halálos ítélete". Tudjuk, hogy R. Fontos iratokat sohasem bízta postára, utolsó napokban iratait rendezte, visszaküldte a feladónak, rábízta inkább a grófnőre is, mert lehet fontos iratokat nem akart megsemmisüljenek. Biztos volt benne hogy így nem kerülnek a császár kezébe. Bár nyilván nem a megbuktatására vonatkoztak, inkább számára fontos világnézeti jelentőségük volt.
A trónörökös látogatása után a besúgó a következőket észlelte: vasárnap 11 kor Imperial Szálló 198.sz. hordárának a grófné csomagot és levelet adott át, hogy vigye a Burgba a trónörökösnek, aki éppen Mayer ezredessel dolgozott, de azonnal otthagyta és kézhez vette, majd a hordárral visszaküldött egy levelet. A csomagban feltehetően Maryhez intézett leveleit voltak, amit a grófnénak adott át megőrzésre, ezeket a leveleket a trónörökös megsemmisítette Mary hozzá ért leveleit azonban nem a trónörökös halála után M.L. nagyon kompromittálódott. Kedves Rudolf. Tudod, hogy vakon hűséges vagyok, hozzad, és minden alkalommal engedelmeskedtem parancsodnak!. egyedül akartam elküldeni, de én is jövök, bármi történjék is.469.o.B.H.az én fiákeremmel fél tizenegy felé ott vagyunk! Kevéssel ezután a trónörökös megint a Grand Hotelben volt. A Vetsera emlékirat szerint Mary szintén Larischnál volt 3 és 6 óra között. Nem sokkal ezután a trónörököst és Larischt a Práterben Lujza látta izgatott beszélgetésbe merülve. " Rudolf intett, hogy várjam meg, sápadt volt, lázasnak tetszett! Hamarosan Mayarlingbe megyek, mond meg a kövérnek (Coburg Fülöp) mégse jöjjön még ma este, hanem holnapután reggel. "Lehet még Maryvel is találkozott, minden esetre, este egy pajkos vidám Mary tért haza. Tudta, hogy másnap Larish a Hofburga viszi onnan meg Meyerlingbe mennek!
Este a Metternichgassen fényes születésnapi ünnepséget rendeztek II. Vilmos német császár tiszteletére, Rudolfnak porosz egyenruhába kellett megjelennie. Néhány vendég azt állította, hogy V.Mary, aki szintén részt vett családjával a bálon szüntelenül a trónörököst bámulta, és az viszonozta! Rudolf az estély éjszakáján Szepset a Burgba hívta, nyilván nyomós oka volt rá!
" A császár - kiáltotta Rudolf- az egész világ előtt megalázott, megbecstelenített! Ezzel közte és köztem minden száll elszakadt! Most már szabadnak érzem magam!" Lánya mesélte, apja másnap hiába nyugtatta a trónörökös, megismételte "Most már semmilyen kötelék, kötelesség, meggondolás nem létezik számomra! "Szeps feljegyzései is, ahogy az várható volt, megsemmisültek. Még éjszaka Meissner rendőrfelügyelő jelentéséből tudjuk, hogy hétfőn, január 28-én hajnali 3-ig Mizzinél volt, Bécsben a Heumühlgasse 10. szám alatti lakásában, nagyon sok pezsgőt ivott és búcsúzásnál keresztet rajzolt a nő homlokára, a házmesternek 10 tallér kapupénzt adott és azt mondta neki Mayerlingen agyonlövi magát. Innen egyenest (?,) oda hajtatott. B.H.
1889. január 28
Néhány órával később eleget tesz szolgálati kötelességének a Hofburgban. . Megbeszélést folytat Albert Mayer alezredes vezérkari tiszttel, melyet azonban fejfájás miatt időnek előtte félbeszakít. Végül fogadja dr. Berthold Frischau-ert a „Neues Wiener Tagesblatt párizsi tudósítóját, majd még egyszer Móritz Szeps-et. meg 10 után Pücher vadász szerint ezt mondta: "a mayerlingi programot sajnos módosítanom kell-, már ma kimegyek, Loschek, Vodicka és a személyzet már előrement, és 12-re előáll a kocsim. Addig azonban várok egy sürgős levelet és egy táviratot." 11 körül valóban megérkeztek, írások tartalmára vonatkozóan csak találgatni lehet. Pücher amikor átadta a táriratot, R. Elolvasta és miközben ment kifelé "Igen, meg kell történnie!" Felkiáltással az ágyra dobta. Mayerlinge is kézbesítettek egy egész sor táviratot, de hogy honnan jöttek és mit tartalmaztak erre már senki nem tud felvilágosítást adni. B.H. 481.o.
Elindult, kis Erzsit látni szerette volna, de a válasz az volt, a kicsi trónol."Püchel maga tehát holnap várni fog, 5 órakor itt leszek, mivel 6 órakor ő császári fenségével a felségeknél vacsorázom!"
Utána megteszi utolsó rendelkezéseit, kiegészíti a végrendeletét, és ekkor írja meg a datálatlan 4 búcsúlevelet! "Szőgyén Marich osztályfőnök legyen olyan jó, és nyissa ki EGYEDÜL (régebben Stefánia is ott lett volna) az íróasztalt, amely Bécsben a Török szobámban áll. Az alábbi leveleket kell szétküldenie:
1 Valériának, 2. feleségemnek, 3. Hirsch bárónak, 4. Mizzi Casparnak (a 4 levél közül csak Stefániának ismert a szövege) Valéria levele a hagyatékában van. "Nem érzi magát méltónak, hogy a szüleihez szóljon…és a becsülete úgy kívánja, hogy meghaljon” B.H. Kívánatosnak tartotta volna a nyilvánosságra hozatalt a császári ház Hirsch minden iratot, ami kapcsolható a trónörököshöz elkobzott. Mizzihez irt levelet a császár elolvasta, Szőgyén azt mondta Hoyosnak" a nőnek egy áradó szerelmes levelet írt R".
"Marie Larisch és a kis Vetsera hozzám írt minden levelét azonnal meg kell semmisíteni, A többi irattal tegye, amit jónak lát.Rudolf,Mizinek szánt 30 e. forintot császári parancsra a hölgynek átadták! A pénz ugyan, úgy ahogy az előző napi 70 e. Hirsch bárótól származott. Szögyénnek írott levél magyarul íródott. ebben is az állt hogy" legalább úriemberként hagyjam el a világot" frivolnak hathat, ha de a terv eredetileg az volt, hogy Mary megfelelő összegű pénzzel felszerelve Millerné bábaasszony társaságában Mayerlingből elmenekül. B.H. 476.o.
Eközben Larisch grófné 10 körül elment Maryért, hogy a cigarettatárcát átírjak a grófné nevére. Mary haját egyszerű kontyba fogta megjelenése kislányos, ékszer nélkül. Egyetlen van csak rajta a vas karkötő, és a gyűrű, amit Rudolftól kapott, a I.L.V.B.I.D.T. vésettel és kis aranykereszt a nyakában. Szemét soha nem fogom elfelejteni, egyáltalán nem gondolt arra, hogy külföldre szökik. Azonban a Burgba hajtattak, egy fehérneműbolt közbeiktatásával. 11 óratájba értek R. Lakosztályába az Augustinerrampe melletti kis ajtón, titkos és üres szobák során át. A trónörökös már várt rájuk és 10 percet kért, hogy had beszéljen négy szem között a lánnyal. A grófnő nem látta többet a lányt, mert az ugyanazon az úton lesietett és beszállt Bratfisch kocsijába és Mayerlingbe hajtatott. Rudolf egyedül tért vissza és kezébe került egy levél (?) amiben az állt nem tudok tovább élni. Mire utolérsz, a Dunába leszek. R és kuzinja között egy drámai jelenetre kerül sor.
Ezután a trónörökös maga hajtotta egylovas kocsiját, egy kocsis társaságába, elhagyta Bécset, félúton Mayerling felé visszaküldte azt és gyalog ment tovább. Mary és Bratfisch a Roter Stadl vendéglőnél vártak rá (jegyzőkönyv szerint déli 1 óra felé, a kocsis derűsnek látta és még viccelődöt és elnézést kért, amiért megvárakoztatta őket) Kerülővel mentek, hogy napnyugta után érkezzenek. R. kiszállt és gyalog folytatta 1/1 4 kor érkezett Karl Ratschek-kel a meglepett segéderdésszel közölte, hogy nagyon fáradt és azonnal lefeküdt aludni! 1 órával később érkezett a kocsis a lánnyal, de ottlétéről csal Loschek és ő tudtak. Még azt is el akarták titkolni a titkosrendőrség előtt, hogy R ott van. Minden zsalunak le kellett lenni húzva.
Január 28-án kemény és indulatos vita zajlott le Rudolf és apja, Ferenc József császár között. A trónörökös bejelentette, hogy a Stefániával nyolc éve megkötött, és csődbe jutott házasságának felbontásához engedélyt kér XIII. Leó pápától. Ferenc József - aki titkos ügynökökkel figyeltette kiszámíthatatlannak tartott fiát - pontosan tudta honnan fúj a szél. A császár ismerte fia nőügyeit, és tudott a fiatal baronesszel alig pár hete szárba szökkent szerelmi viszonyáról is. Kerek-perec megtiltotta a trónörökösnek, hogy levelet írjon a pápának, és megparancsolta, hogy szakítson meg minden kapcsolatot az ifjú bárónővel. Az indulatos császár még azt is fia fejéhez vágta, hogy a liberalizmussal kacérkodó elképzelései és életmódja okán alkalmatlannak tartja arra, hogy ő örökölje a birodalom trónját. Rudolfot szíven ütötte atyja szívtelen zordsága. Kijelentette, hogy szeretne elbúcsúzni szerelmétől, amit Ferenc József nem ellenzett
1889. január 29.
Coburg hercegés Hoyos gróf reggel 8 óra felé érkeztek meglepődtek, mert a kastély lakatlannak látszott. R velük reggelizett, közben elmesélte kissé zavarosan a bonyodalmas útját "jeges úton, kocsit tolni kellett és azt hogy meghűlt, jó vadászatot kívánva elbúcsúzott." Mary jelenlétéről fogalmuk sem volt. Coburg Fülöp 2 körül tért vissza, Hoyos kicsit később és R. közölte Stefániánál sürgönyileg kimentette magát, kérje, a Papától alázatos bocsánatát, amiért a vacsorán nem tudok jelen lenni! Hoyos visszaemlékezése szerint sógorával szemben zavarban volt végül őt is megkérte, hogy adja át kézcsókját császári atyjának. (?) Hogy Rudolf mivel töltötte a napját, annyi mondott,"nagyon sokat írt, és ki sem tette a lábát" A NFP január 30 sz. szerint Koller báró lovassági tábornokbak csütörtökre meghívót küldött. Segéderdész Loschektől kapott néhány levelet, amit a postán küldte, de nem emlékszik kiknek szóltak. Tehát nem a halottas szobaiak, és nem a Burgban talált búcsúlevelekről van szó. Még ezt megelőzően Rudolf négy búcsúlevelet is írt délután, ami jól illik a mind a mai napig hivatalosnak tekintett öngyilkosság verziójába.
Henrich Stalin a hagyaték felvételével megbízott udvari titkár talált, a halottas szobában egy Loscheknek címzett levelet, egy táviratot, továbbá 5 levelet, ebből háromról nem lehetett tudni ki a címzettje. 1 a császárnénak szólt, egy másik borítékban Mary családjához írt búcsúlevelei voltak Rudolf saját kezével címezte Ezen kívül is számos irat létezett, amik közül vannak időközben eltűntek, de olyanok is, amiket később kiadtak, de nem biztos, hogy hitelesek. Volt olyan, ami könyvben jelent meg az eredeti R. Levélre a stílusa emlékeztethet.
Rudolfnak a legfontosabb leghosszabb az anyjához írt búcsúlevele. Corti Idától tudott meg róla többet, mert Ő megsemmisítette, hogy a levél tele volt szeretettel és hálával iránta és a császár iránt, akinek, nem mert írni. "Jól tudom, írja benne, hogy nem voltam méltó arra, hogy a fia legyek. "Majd a lélek halhatatlanságáról annyit, hogy a vele menő lány tiszta, vezeklő angyal és temessék mellé Heiligenkreuzba! Nélküle, nem mert volna a halálba menni, de nem őmiatta tette. Hogy voltaképpen mi indította erre a lépésre azt egyetlen levélben sem mondja meg világosan! Lánya Erzsi a császárné leveléből a "becsületre" hivatkozik. Nem tudna többé apja szeme elé kerülni, méltatlanná vált tiszti rangjához. A Vetsera féle emlékirat. szintén az Erzsébet levélre utal, abban küldött egy fényképet Helena részére, Bratfischal figyelmeztesse a kastély két csukott ablakára.Loscheknek írt levelet az udvar eltüntette, később ezt nyilatkozta Hozzon egy papot és temetessen el bennünket. H.-ba
Mary az édesanyjának:, Bocsásson meg neki, Hannának, ;Mindketten boldogan megyünk a bizonytalan másik világba,minthogy nem tudtam ellenállni a szerelemnek, vele megyek. Január 13. és halálának évfordulóján, tegyen egy gardéniát a sírjára,Franz fivérének,"Vigyázni fogok rád a másvilágról, mert annyira szeretlek"- a hoppon maradt kérőjének Mihály braganza hercegére a boáját hagyta, amit az ágya fölé kell akasztania"(közkeletű bécsi frázis)
A számos búcsúlevél ellenére, R nem tökélte el szilárdan, hogy Mayerlingben véget vet életének. Meghívókat küldött, Koller tábornoknak, Károlyi grófnak, azt sem tökélte el, hogy Maryt magával viszi a halálba. Bratfisch azt a parancsot kapta, hogy másnap reggel nyolc órakor fogasson be és Maryt vitte volna haza, feltehetően nem hagyta magát hazaküldeni. Ezt Paar gróf a császár hadsegédje mesélte az anyának. A kocsis végül is Hoyost vitte a badeni állomásra. A leveleiből az tetszik ki, hogy ő volt az, aki a habozó trónörökös emlékeztette ígéretére, hogy együtt fognak a halálba menni. B.H.487. 488. 489. 490. o.
Stefánia a sürgönnyel a kezében azt motyogta "Istenem. most mit tegyek - most egyedül kell a felségekhez mennem" Most már Bécsben is megtették a szükséges intézkedést. Larisch grófné sem titkolta tovább ott mi készül. A vacsora időpontjáig nem tettek semmit, mert azt gondolták arra R visszatér. Utána rendőrkapitány embereket küld a vadászkastélyba. Hoyossal 7 kor vacsoráztak a gróf így emlékszik, elragadott lényének egész varázsa. Nem sejtette, hogy utoljára szorít kezet vele, elindult kicsit messzebb fekvő szálására.
A mayerlingi iratokban szó esik arról, hogy ezen az estén ott járt egy pap, egy fekete fátylas hölgy, és ott tartózkodott egy porosz titkos ügynök is.Az éjszaka élénk táviratváltás volt a Burg és Mayerling között.A vasúti távíró rejtjeles üzeneteket küldött. B.H. ezek azonban nem alátámasztottak!
1889. január 29-én, nem sokkal éjfél előtt a mayerlingi vadászkastély emeleti szobájában tartózkodó Rudolf főherceg magához kéreti szolgálatkész komornyikját, Loscheket. Meghagyja neki, hogy mindent készítsen elő, mert másnap reggel nyolckor szeretne visszaindulni Bécsbe, a nála vendégeskedő Maria von Vetsera baronesszel együtt. este, amikor Hoyos gróf, és - Bratfisch információi szerint - a baronessz nagybátyja Alexander Baltazzi is Mayerlingbe érkeztek, Vetsera Mária a szobájában maradt. Nem szeretett volna a kapcsolatukról mit sem sejtő nagybátyjával találkozni. (Annál is inkább, mert 19 éves korában Rudolfnak Vetsera Mária anyja, az akkor tőle 11 évvel idősebb Helene von Vetsera, született Helene Baltazzi volt az első szeretője )
1889. január 30.
Ott tartottunk, hogy január 29-én éjjel 11 körül Rudolf meghagyta Loscheknek, hogy készítse elő a reggeli visszautat Bécsbe, és senki ne engedjen be még a császárt sem A szomszéd szobába aludni tért, de hallotta a párt éjszaka beszélgetni! Az inas szerint reggel 6,10 kor meg is jelent ura szobájánál, R. teljesen felöltözve kijött és parancsot adott, hogy fogassak be, még ki sem értem és 2 lövést hallottam, a kopogásra azonban nem érkezett válasz .Loschek ezért szólt Hoyos grófnak,de nem azonnal, ! Vallomásával ellentétben 2 órát várt Coborg herceg érkezéséig, 8-ig, a vonat érkezéséig, megvárják ő mégis csak rokona a trónörökösnek. Aztán a kiáltozás és dörömbölésre sem történt semmi, felfeszítették az ajtót. Rudolf felöltözve hevert a padlón. A trónörökös lábainál nagy, még meg nem alvadt vértócsát észleltek. A baronessz a másik ágyon feküdt, viszont neki már kihűlt a teste. (1 volt) a vallomással ellentétben csak este öltöztették fel, amikor a 2 nagybátyja érte jött. Az első szemrevételezéskor a főherceg koponyáját szétzúzva találják, sőt Loschek sztrichnin szagát is érezni vélte. A szobában találtak egy idegen pisztolyt, viszont a hatlövetű fegyverben egyetlen lövedék sem volt. Loschek visszaemlékezése szerint éjszaka a kastély közelében a ködös fagyban "két vadászt" is látott, de akkor ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. L. vallomása a halál idejéről egybeesik Bratfisch ama kijelentésével, amely Hoyos számára olyan rejtélyes volt. Vodicka vadásznak, aki 7 kor tervezett a színhelyre kimenni, már nem kell megtennie, mert a trónörökös már meghalt. Ezt csak arra alapozhatta, hogy ha már tudta 1 órával Hoyos előtt hogy 7 kor a trónörökös halott. Bratfisch befog, hogy elérjék a 9.18-as trieszti gyorsot, gyászos hírt Hoyos gróf vitte Bécsbe. 9.50 leszállt a vonatról, a fiakker 10.11 kor tette le a Burgban a gróf először Bombelleshez R. Főudvarmesteréhez ment, de csak Nopcsa bárót találta, az közli Paar Eduard grófra tartozik, ő ötlete hogy vigye a hírt Erzsébetnek.,. De ki mondja meg neki, hogy meghalt a trónörökös, a hozzá legközelebb álló társalkodónője Ferenczy Ida. 10.45 perc a görög nyelvórát abbahagyva Erzsébet a pár perces sokk után összeszedte magát, szeretne egyedül maradni. A folyosón megjelenik, a császár a díszőrségnek ugrania kellene, de mivel csak állnak lehorgasztott fejjel, Ferenc József nyúl a kilincs felé, a főudvarmestere ráteszi kezét a császár karjára, hogy meghalt a trónörökös, az biztos furcsán nézhetett, de csak annak néma zokogását láthatta. A császárné kiküldi Idát, hogy most már be lehet jönni! Mintegy félórát beszélt egymással a császári pár, de hogy miről volt szó köztük, mai napig nem lehet tudni. A halál valódi okát a császári család egész nap nem tudta. Wiederhofer aki megvizsgálta R testét csak este 10 körül ért a Burgba. de nem tudott beszélni őfelségével. Az volt az üzenet hogy reggel 6 órakor jelentkezzen nála, az orvos nem tudta, hogy a császár a mérgezés verziót hallotta. Biztosította őt hogy nem szenvedett, a golyó azonnal a halántékba hatolt.” Mit beszél itt golyóról? Hát őfensége agyonlőtte magát! "Ő, agyonlőtte magát"?az orvos elbeszélése közben, teljesen összeroskadt, majd fájdalmasan felzokogott. B.H. 499.o.
Az összes uralkodót megkérte ne vegyenek rész a temetésen, mert nem tudja őket illendően fogadni annál több volt az alattvaló. Amikor egyedül ment a halottas kocsi után kővé dermedt arcáról nem lehetett leolvasni semmit. Biztos gondolt arra, hogy miért nem érezte meg fia kétségbeesését. Miért nem ismerte fel, hogy segítségre van szüksége. Önvádtól kínozva egy pillanatra elvesztette önuralmát, letérdelt a koporsó mellé, és zokogás rázta. Senkire nem támaszkodhatott ezekben a szörnyű percekben mivel a császárné, Rudolf özvegye, és Mária Valéria is távol maradt a hivatalos temetéstől 1889. február 5.-én. A tekintélyes orvosok készítette boncolási jegyzőkönyv azt igazolta, hogy a trónörökös elmezavaros állapotban követte el tettét.
A másik halottról nem tettek említést, a tanukkal, esküvel örök hallgatást fogadtattak. Szegény anya, aki egész nap kereste a lányát már csak a halál tényét tudhatta meg és azt, hogy a lánya mérgezte meg a trónörököst. Az udvar sohasem ismerte el hogy egy másik holtest is volt, hogy a trónörökös magával vitte a halálba Mary Vetserát. Az orvosok szükségképpen öngyilkosságot állapítottak meg, mert a törvény értelmében csak így lehetett azonnal eltemetni a heiligenkreuzi temető. öngyilkosok parcellájában.
Igyekeztek mindennemű iratot, jegyzőkönyvet eltüntettek, egyetlen irat sem kerülhetett az archívumba, aminek akár csak a leghalványabb köze is lehetett az esethez.

-"Vezessem ezt a naplót.. s mint valakinek a lánya és valaki másnak a testvére, olyasmikről írjak, amik részben titokban kell, hogy maradjanak, részben világtörténelmi fontosságúak? M.V.
I.30-án, szerdán déli 12- órakor a Mama hivatott, felszaladok, a hálószobabába találom a Mamát "Rudolf nagyon beteg, belesápadsz, helyzet a lehető legrosszabb."
Nem is tudom miért kérdeztem: -Öngyilkos lett? És milyen rémülten kérdezte, miért gondolom úgy: Akkor már tudtam.
Ő továbbította a hírt, amit Hoyos gróftól hallott. Este azt mondta a Mama, még koránt sem biztos, hogy öngyilkosságot követett el.
Az embereknek azt mondják, hogy szívszélhűdés, éjjel 2 órakor hozta meg a kocsi, feküdtünk és hallottuk az őrség kiáltozását”M.V.

II.1. reggel 7-kor érkezett meg szegény Gizella Lipóttal, s csak a papától tudta meg a teljes igazságot. A szülők vele mentek a drága halotthoz, és vonszolták magukkal Stefániát, aki rettentően félt. Engem nem akart a Mama mindjárt magával vinni, de amikor 8-kor őt és Gizellát üdvözöltem, megígérte, hogy délben Ferenccel együtt átvisz majd bennünket.
Megcsókolta Rudolf száját.
Ekkor mondta meg nekem, hogy Rudolf agyonlőtte magát.
Amikor1/2 8 kor szolgája be akart lépni, az ajtót zárva találta, s hiába verte, nem használt, Hoyos gróf és Coburg Fülöp, akik reggel érkeztek a vadászatra, betörték az ajtót, de már csak kihűlt tetemét találták.
Egy órával előtte, amikor kiküldte a szolgáját, olyan volt, mint máskor.
Hoyos aztán Bécsbe jött és Fülöp és Wiederhofer táviratozott ezt követte a Burg plébánosa egy felesketett bizottsággal, hogy titkukat megőrzik, mert a papa ekkor takargatni akarta az igazságot. A Mama csak apránként mesélte el a többi rémisztő részletet, melyek csak mostanság kezdenek ismertté válni.
Szegény, szerencsétlen testvérem! Mi mehetett végbe ebben a lélekben, mígnem erre a szélsőséges cselekedetre ragadtatta magát.
A Mama aztán átadta Rudolf hozzám írt levelét, melyben tettének szükségszerű voltáról beszél, a nélkül azonban, hogy okát megnevezné. Ő és Stefánia kapott még levelet, arra viszont méltatlannak tartotta magát, hogy a Papának írjon.
..amikor átmentünk, ugyanazon az úton, mint szenteste, amikor Rudolfnak szerencsét kívántunk, kellett haladnunk, hogy megtekinthessük kiterített fivéremet. Még soha életemben nem láttam halottat, a Habsburgok reménysége, szegény szüleim egyetlen fiúgyermeke, az én fivérem, gyermekkorom rossz "Nazi" -ja halott.
Oly szép volt, és olyan békésen feküdt ottan, a fehér vászontakaró melléig ért, és körben vérfolt borította. Fejét a könnyű kötés nem torzította el, arca és füle még piros volt, az ifjúság egészséges piros színe volt ez, a nyugtalan, keserű-kényes arckifejezés, mely életében oly jellemző volt rá, most békés mosolynak adta át helyet, sohasem láttam ilyen szépnek. Úgy tűnt mintha aludna, mint ha nyugodt és boldog lenne. És tudatosult a halál szörnyűséges volta, a hallgatása. Virágot tettem az ágyára és keresztet rajzoltam a homlokára. "
Rudolfot egyik szobájában bebalzsamozva felravatalozták, sem a papa sem a mama nem ment hozzá be mert azt mondták nagyon megváltozott és én sem. Boncolása Wiederhofer és két másik orvos megállapította abnormalitást mutatott mely az egészségtelen, idegőrlő életmóddal magyarázható. Papát megnyugtatja a gondolat hogy Rudolf nem beszámítható és ezért nem tehető felelőssé a tettéért. "M.V.

II.4.én olyan feszült idegállapotban kerültünk, hogy szerencsére nem a papa jelenlétében, de elkezdtünk nevetni. (hárman?) M.V.

Január 31 és február 5. között a ravatalnál leróhatták tiszteletüket százezrek, mert azoknak a száma akik kíváncsiságból vagy kegyeletből megtették ezt.

II.február 5. én végbement a temetés
4-kor pontban elindul a menet, leemelték a koporsót beszentelték a halottas kocsit. Harangzúgás mellett, a papság hatalmas menet előtt lépdelt. Ganglbauer hercegérsek várta a kapucinus templom kapujában a koporsót, a császár az egész idő alatt le nem vette a szemét a koporsóról. Mielőtt levitték volna a kriptába a koporsót, a király buzgón mellette imádkozott, amikor elindultak vele és leértek a sírboltba elhagyta emberfeletti ereje, odarohant a koporsóhoz, átölelte, ráborult, megcsókolta, és heves zokogásba küzdötte fel magát gyötört szívéből, koronás fők és fejedelmi személyek sírása és jajszava képezték a visszhangját a fiát sirató király görcsös zokogásának és sóhajainak. Végre megtört a fájdalom paroxizmusa, a király térdre rogyott, sokáig, igen sokáig imádkozott, a sírás mind halkabb, a zokogás mind ritkább lőn, míg felemelkedett és csöndesen, szó nélkül elhagyta a kriptát, mely mindenét magába zárta. Simon Péter: Király és haza (1899)"
III.14. Papa kéri Rudolf utolsó, a Mamához és hozzám írt levelet elolvasásra. Milyen borzalmas lehetett hogy nem teljesíthette utolsó kívánságát (Végakarata szerin Mary mellé temessék)M.V.
V. 25. Papát szomorúbbnak látom, mert mindenfelől azt hallja, hogy szinte senki nem hiszi, hogy Rudolf valóban úgy halt meg, ahogy közhírré tették,a legtöbb ember úgy gondolja, hogy gyilkosság vagy kierőszakolt öngyilkosság történt. "Papa számára felfoghatatlan hogyan hihetnek ilyen leggonoszabb kitalációban. Az biztos, hogy valami titok lengi be az esetet".
VI.8.Mama: Rudolf halála után a szobájában találtak egy, a heiligenkreuzi cisztercita priorhoz küldött táviratot, amelyben Rudolf arra kéri a priort, hogy"azonnal jöjjön Mayerlingbe, hogy a holttesténél imádkozzon. "A mamához írt levelében bűnbe eső " angyalnak" tekinti azt a nőt, aki halálában osztozik vele.
1890.január 30. RUDOLF halálán első évfordulója. Mayerlingbe utazunk, Papa, Mama és én. Badenig vonattal, aztán 2 fiákeren. Meglepően szép, Bárcsak Rudolf sírja is kint lenne, ahol a karmelita apácák egész életüket és halálukat a lélek békéjéért áldozzák fel éjjel-nappal a vezeklés helyén imádkozva. Az út fölött ama karmelita kolostor és templom emelkedik, amivé a halottas szoba átváltozott. Az oltár pontosan az ágy helyen áll. Ám a jelenlegi átépítés miatt nem lehet pontos képet alkotni arról, milyen lehetett a szoba egykor.
II.1. Rudolf, akit feszített a becsvágy, aki oly erősen ragaszkodott az élethez, s aki szomjúhozta a dicsőséget, leküzdhetetlen halálfélelemmel egyszer így szólt," Akár 100 évet is megélhet az ember, mégis borzalmas belegondolni hogy egyszer meg kell halni"M.V. Naplója



Azt szokták mondani, CSAK A HALÁL BIZTOS! Ez igaz ebben az esetben is, de milyen módon is következett be máig kideríthetetlen, pedig számtalan találgatás merült fel.
Bart István: A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös címet adta a számtalan életrajz egyikének, amit róla írtak. Élete is, ahogy azt egyesekről mondják, kész regény az ÖVÉ tényleg az és számát sem tudom mennyi írás született, főleg a vég miatt. Ami a kor sajátja és a koronaherceg életéhez is hozzá tartozott, Bécs melankóliája, az élvezetek hajszolása, szinte Rudolf körül kristályosodik ki, de a botránykrónikák életének csak egy jelentéktelen részét teszik ki. Sajnos azonban el kell fogadnunk azt a tényt is, hogy a "dicstelen mayerlingi vég majdnem végérvényesen tönkretette még a reményét is annak, hogy Rudolfot a történelem igazságosan ítélje meg." Az életrajzok sajnos ezt a kérdőjelet meghagyták az utókornak! 160 éve nem sikerült a kevés megmaradt dokumentumból megnyugtatóan rekonstruálni mi is történt az utolsó hónapokban, napokban, illetve 1889. január 30 éjjel a mayerlingi vadászkastélyban!

Furcsaságok, spekulációk, adalékok!
Noha a trónörökös a császár után a birodalom második emberének számított, az eset egyik legfurcsább momentuma, hogy a hirtelen és erőszakos halál gyanúja ellenére sem történt hivatalos igazságügyi vizsgálat, rendőrségi nyomozás. Amikor híre ment, hogy a trónörökös önkezével vetett véget életének, a bécsi érsek először megtagadta az egyházi temetést. ( A római katolikus egyház az öngyilkosoktól, mivel a suicidumot halálos bűnnek tartja, megtagadja a temetési szertartást.) Ferenc József sietve magánlevelet írt XIII. Leó pápának, aki a levél kézbesítése után engedélyezte az egyházi temetést. Mind a mai napig nem tudni, hogy mi állt a császár egyházfőnek címzett, és saját kezűleg írt levélében. Ferenc József levelét a vatikáni levéltárban őrzik, és az még napjainkban sem betekinthető.
A boncolást végző orvosok, köztük Eduard von Hofmann, a törvényszéki orvostan akkori legnagyobb ausztriai alakja, udvari körökből azt az utasítást kapták, hogy a jegyzőkönyvben szívroham szerepeljen a halál okaként, ezt azonban lelkiismereti okokból nem voltak hajlandóak aláírni. A jegyzőkönyvben egyebek mellett a következő olvasható: "Semmi kétség nem áll fönn, hogy császári és királyi fensége öngyilkos lett." Mivel a Biblia tiltja az öngyilkosságot és öngyilkosok elvileg nem részesülhetnek egyházi temetésben, ezért beszúrták a következő mondatot is: "Az agyi boncolás eredménye nem zárja ki a beszámíthatatlanságot." E mondat ellenére az Osztrák-Magyar Monarchia számos plébánosa nem volt hajlandó gyászmisét celebrálni.
Szintén több mint furcsa az a lakonikusan tömör távirat, amelyet Paar gróf, Ferenc József Mayerlingbe küldött adjutánsa adott fel, még a haláleset felfedezésének napján. " Alles abgetan", vagyis "minden elrendezve" - hangzott sokat sejtetően a Mayerlingből feladott, Burgnak címzett távirat.
A császári ház szerencséjére a Rudolfot már eltemették mire Vetsera Mária meggyilkolásának híre ment, s ha korábban kiszivárgott volna, lehet gondolkodóba esnek, engedélyezzék ezen az egyházi temetést!

Ha lehet, Vetsera Mária halálát, illetve annak körülményeit még jobban igyekeztek eltussolni.
Jegyzőkönyv. 1889. január 30.-án Mayerling község területén női holtestet találtak a halál oka lőfegyverrel elkövetett öngyilkosság. A halottat február 1.-én az öngyilkosok közé temették, bár a jegyzőkönyv bal halántékra tette a folyó által ütött nyomot állapított meg! Mary tudtommal jobbkezes volt!
Mary két nagybátyja ( Georg Stockau gróf és Alexander Baltazzi ) január 31-e késő délutánján érkezett meg Mayerlingbe, az utasítás szerint feltűnést kerülve, mellékutakon! A gondnok báró Golup felügyelővel a lepecsételt kamrához kísérte őket 38 (?) órája várta Mary egy ruháskosárban a feltámadást!- Felöltöztetni - kapják az utasítást, de olyan legyen, mint ha élne. Megfésülik és felöltöztetik, közrefogva "mennek" vele, Stockau gróf egyszerű kocsijához "kísérik"! Holttestéhez seprűnyelet erősítettek és úgy vitték ki a mayerlingi kastélyból, mintha egy beteg, de élő embert kéne támogatni, miközben a bárónő holtteste már oszlásnak indult és kezdett kifolyni a szeme. Ez lehet az oka, hogy B.H. könyvében az szerepel, hogy "láttak egy lefátyolozott nőt és 2 titkosrendőrt "a kastélyban, meg az, hogy "lesz tanú is Gorup(rendőrkapitány) gondoskodik róla" Elképesztő jelenet, a két gróf, nem tiltakozik, engedelmeskedik a főfelügyelőnek., de így lehetett, mert maga Slatin báró, a főudvarmesteri hivatal képviselője! Nem tudni kinek szólt, az a színjáték, 12, éjfélt ütött az óra, 2 óra hosszat tartott a 8 km. A közeli Heiligenkreuzban Az éjszakát az időre való tekintettel az apát hivatali helységében töltötte mindenki, előkerül ciszter barátok bora, a feszültség az oka a társaság berúg.- jegyzi meg Slatin báró élemedett fővel szerzett emlékiratában. Mária ez alatt a folyosón, deszkakoporsóban két őrszem felügyelete alatt. 8 óra van, Habra felügyelő rohan a távírdába a" temetés várhatóan kilenckor". Olyan vihar tombolt, hogy Gorup báróval az 1 sírásóval és a két gyászoló rokonnal csak 11-re lett vége a szertartásnak, legnagyobb titokban.
A temetésen még a mind a négy gyermekét túlélő édesanyja, Baltazzi Ilona sem lehetett jelen.
Az ügynökök figyelnek és jelentenek! " Vetsera báróné öt héten keresztül minden héten egyszer kijött Heiligenkreuzba, meglátogatta a sírt, és mindannyiszor kaméliákat helyezett el rajta. Minden alkalommal a lánya is elkísérte!". Holnap kezdik el a temetőben balra egy sírbolt építését is, és ide helyezik majd el a földi maradványokat. A kaméliák még ma is ott feküdtek a síron. (1889. április 22.)
1889. május 16.-án a család a fakoporsót egy ércre cserélte és egyszerű emlékművel újra temettette. Nincs vizsgálat a halált illetően! Azt hinnénk ezzel VÉGE!
A gyilkosság-öngyilkosság hivatalos történetét, csak a II. Világháború után vetették fel.1945 tavaszán a szovjet csapatok, ékszereket remélve megbolygatták a sírt. a gránitlapot elmozdították és megpróbálták kifosztani, szétverték a koporsót! Ezt csak 1955-ben fedezték fel, amikor a Vörös Hadsereg visszavonult Ausztriából. Amikor a kolostor szerzetesei a javítás alatt megvizsgálták a koponyát és nem láttak rajta lyukakat.
1959-ben a helyreállítás a Baltazzi család utolsó tagja rendbe tetette a megrongált sírhelyet. Dr. Gerd Holler a helybéli orvost megbízták, végezzen hatósági szemlét Mary földi maradványain, és tanúskodjék az újratemetésnél. a doktor megvizsgálta a koponyáját és csontjait. Jelentés szerint nem talált lövéstől származó sérülést a csontvázon. és a temetés megőrzésével foglalkozó szakemberek kíséretében megvizsgálta maradványait. A csontok teljesen szét voltak dobálva, de a koporsóban Vetsera cipője és hosszú fekete haja és ruhája kalapja és cipője volt látható Dr. Holler alaposan megvizsgálta a koponyát és más csontokat egy golyónyom nyomaira, de kijelentette, hogy nem talált ilyen bizonyítékot. A koponya ürege egy olyan trauma területet mutatott, amelyet a Vörös Hadsereg katonái okozhattak, de azt is jelezhette, hogy Vetsera halálos koponyájából halt meg, ami támogatná a változatot, és azt, hogy a főherceg nem gyilkolt meg. Holler szerint Vetsera véletlenül halt meg, valószínűleg Abortusz következtében, és Rudolf volt, aki ennek következtében lőtt
1980, ban könyvet is írt tapasztalatairól. Dr Holler az állította, hogy felkérte a Szentszéket, hogy vizsgálja meg az ügy 1889-es levéltárát, amelyben a pápai nuncius (Luigi Galimberti) vizsgálata megállapította, hogy csak egy golyót találtak a másik igazságügyi bizonyíték hiányában nem megállapítható.
1991-ben újra megzavarták szegény Mary maradványait, a Linzi bútorkereskedő, Helmut Flatzelsteiner, aki megszállott Mayerling kutató a koporsót ellopta és igazságügyi szakértőt fizetett, hogy megállapítsa a halál okát! Elmondta, hogy a maradványok kb. 100 évesek és a gyilkosságra utal késelték, vagy lelőtték. A szakértő azt mondta, a koponya olyan állapotban van, széttört, hogy nem lehet megállapítani. Amikor az kereskedő a Kronen Zeitunkghoz fordult, hogy eladja a történetet a rendőrség beavatkozott a maradványokat lefoglalták és továbbküldték a bécsi Jogi Orvostudományi Intézetbe. a törvényszéki szakértő szerint a csontok 100 évesek, 18 év körüli fiatal nő, de a koponyán nem golyó inkább súlyos ütési nyomok voltak azonosíthatóak. Flatzelsteiner 2000 dollárt fizetett az apátságnak az elhunyt sírjának káráért.
A Vatikánban történt kutatás után felállította elméletét Mayerlinggel kapcsolatban, amely szerint Mary egy rosszul sikerült abortusz következtében vesztette életét, és a kétségbe esett Rudolf végzett magával!
Az udvar Ferenc József személyes utasítására hamarosan "elrendezte", hogy az ügyben érintettek „önként” külföldre távozzanak, és hallgassanak, mint a sír. Bratfisch, a néhai főherceg kocsisa jól kistafírozva Argentínába vándorolt ki, és ott kezdett új életet. Haláláig nem beszélt nyilvánosan Mayerlingről. Marie von Larisch grófnő hiába volt a császárné unokahúga, kegyvesztetté vált. Ferenc József nagyobb pénzadományt biztosított számára, és grófnő szintén elköltözött Ausztriából. Ugyanez a sors várt a Vetsera családra. A korábban a bécsi társasági életben rendkívül népszerű és magas körökbe bejáratos család teljesen ellehetetlenült, még a köszönésüket sem fogadták "jobb körökben."
A vadászkastéllyal kapcsolatban a történetek keringtek, Frederic Wolf nevű allandi asztalos arról vallott, hogy apját kérték fel Mayerlingben az eset után arra, hogy a szobában esett károkat kijavítsa. Apja két nappal az eset után érkezett meg Mayerlinbe, és állítása szerint a hálószobában a bútorok fel voltak forgatva, és a falon is golyó ütötte nyomok voltak láthatóak. Az ágy mellett hatalmas vértócsáról számolt be, amelynek eltávolításához a padlót is ki kellett cserélni. Elbeszélése szerint az ablak be volt törve és kintről egy létre volt a falhoz támasztva. Loschek vallomásában tagadta azt, hogy a trónörökös fején üvegcserepek lettek volna. B.H.
A "tetthelyet", a mayerlingi vadászkastélyt Ferenc József már 1889-ben a bűnbánó karmeliták apácakolostorává alakíttatta át, amely ma is látható. A kápolna oltára ott állt, ahol egykor a trónörökös holttestét megtalálták az ágyon fekve. A császár az apácák feladatául szabta, hogy minden nap Rudolf lelki üdvéért imádkozzanak. B.H.
Ferenc József életében Mayerling mindvégig tabu maradt, de az idős uralkodó 1916 novemberében bekövetkezett halála után sem volt beszédtéma a népes Habsburg család tagjai között
Iratok, nyomok eltüntetése

Ha mindezek az iratok ma a helyükön lennének a történészek számára hozzáférhetően, mint annyi más a Habsburg család eseményeiről szólóak, és nem kellett volna a császárnak a titkosrendőrei, Krauss báró és Taaffe gróf segítségével súlyos pénzekért stb. hallgatásra kényszeríteni az események ismerőit, akkor mondhatnánk, hogy minden úgy történt, ahogyan azt tálalták, mint "hiteles" történetet. Hogy minden iratot módszeresen eltüntettek, az tette groteszké az eseményt és turisztikai célponttá Mayerlinget.
Ha Krauss báró nem olyan alapos, ha Hoyos gróf és Vetsera báróné nem érzi úgy, hogy tisztáznia kell magát, bizonyos, "néma, vádak alól, és ha Laraisch grófnőt nem sújtja a hosszú élete során, fejedelmi sarjnak oly megalázó pénzzavara, akkor nyom nélkül süllyedt volna el a történet!
Majdnem sikerült, mondhatnánk, mert valódi dokumentum, vagy bármi, ami bizonyítékul szolgálhatna nem maradt fenn. Megsemmisítették, A kolostorrá alakításkor, egy tenyérnyi tapétadarabot szakított le egy kőműves bizonyítékul hogy a história megtörtént! A bútorokat a birodalomban szétszórták, az irományokat a miniszterelnök, Taaffe a gyerekkori barát és belügyminiszter magával vitte csehországi kastélyában ahova visszavonult. Nyílván Ferenc József tudta, előbb utóbb minden archívum megnyílik., mint az 1918-ban meg is történt.
1919-ben a2.gróf elégette a dossziét? Előtte az unokahúgával, Zoé Wassolko-Serecki grófnővel elolvastatta, aki 1955-ben bukkant fel a bécsi levéltárba ahol már hézagos emlékeit jegyzőkönyvbe diktálja!
1926-ban tűzvész pusztított az ellischaui (ma: Nalzovske Hory) katályban lehet már akkor megsemmisült a Rudolf dosszié, mint ahogyan a gróf fia is meghalt 1928-ban.
1929-ben Randolph Hearst amerikai sajtókirály 200 000 dollárt kínált az a miniszterelnök unokájának. Azonban nem rendítette meg az állhatatosságát. Valószínűbb hogy átadta a vatikáni levéltárnak! Bár akkor már sok őrizni való, nem maradhatott, mert Oskar Mitis, bécsi levéltáros pl. megtalálta Hoyos emlékiratát, amiből lényegileg rekonstruálhatták Rudolf öngyilkosságát.
1938-ban az Anschluss után, egy magas rangú SS-tiszt Fitzthum és megszerzi a bonctani intézet pincéjéből Rudolf teljes egészében soha nyilvánosságra nem hozott boncolási jegyzőkönyvét. Magával vitte Berlinbe. Larisch halála után feltűnt az augsburgi aggok házában, ahol az utolsó éveit töltötte, és elkobozta a grófnő utolsó gondozójától az "igazi" emlékiratok, kéziratát, amelyet a halála utánra hagyta hátra! Persze ez a két iratnak természetesen szintén nyoma veszett.

Ha ezek az eredeti iratok voltak e ki tudja. Mert 1955-ben feltűnt egy újabb kori mayerlingológus, Fritz Judtman, kiderítette, hogy a miniszterelnök halála után 1895-ben az özvegy két nagy kötegnyi iratot lepecsételt ládában helyezett egy bécsi közjegyzőnél, akitől csak 1912-ben, az özvegy halála után kérte vissza a fia az anyagot! Ekkor azonban már a közjegyző fia a padláson feltörve találta a két ládát! Azok üresek voltak. Csak költözködésnél törhetett össze, 1912-ben. felvettek egy jegyzőkönyvet nem nyomoztak, mert az öreg császárt nem akarták bolygatni a hírrel. kinek állt a 10 év alatt eltüntetni az iratokat. Mindenesetre soha nem kerültek napvilágra! Tehet újságírók gyanún felül álltak. Csak olyanok, akiket személyükben érintett. Lehetséges, hogy nem is ott voltak az iratok hanem a Taaffe-k levéltárában, lehet hogy a miniszterelnököt is érintették az iratok? Hol van a Taaffe-k levéltára? Ma Írországban van ,az utód hazaköltözött 250 éve elhagyott szülőföldjére 1937-ben és hazatér. Az utolsó leszármazott 1967- ben halt meg., de megfogadtatta vele apja, hogy a Mayerlingre vonatkozó kérdést megválaszolatlanul hagyja. Halála után kiderült hogy a Csehszlovákiából elszállított ládák kibontatlanul állnak a pincében. Már csak a közöny őrzi a titkot- ha van amíg valaki nem lesz rest felbontani a ládákat!
"Vége?" Talán még nincs

Az idő - ahogy Bart István írta könyve végszavával, vagy ha úgy tetszik a történelem "tökéletes munkát
végzett. A mayerlingi tragédia, mint ha sosem lett volna!" Mi, akik évről évre megemlékezünk Erzsébet és Ferenc József egyetlen fiúgyermekéről, Rudolf trónörökösről, de leginkább halálának évfordulóján, a vég miatt, ígérjük, hogy nem hagyjuk teljesen feledésbe merülni életét sem!






Spekulációk születése
Még évtizedekkel később is folytatódott a spekuláció. Jancsó Miklós Magánbűnök, közerkölcsök című, 1976-os filmje szerint Rudolfot és Vetsera Máriát az udvar ölette meg, amiért Rudolf lázadt konzervatív apja ellen. Az utolsó magyar királyné, IV. Károly özvegye, Bourbon Zita például nem sokkal 1989-ben bekövetkezett halála előtt azt állította, hogy a koronaherceg gyilkosság áldozata lett. Szerinte Rudolfot a francia állambiztonságiak gyilkolták meg, amiért nem volt hajlandó közreműködni németbarát apja elmozdításában. Zita fiatalon még találkozott Ferenc Józseffel, sőt: az agg uralkodó szerette őt. Elképzelhető, hogy ezt, a Ferenc József számára elfogadhatóbb változatot hallotta - így ugyanis Rudolf sem nem gyilkos, sem nem öngyilkos. Elméletét Zita természetesen semmivel sem tudta alátámasztani. Az ő elméletének született egy olyan változata is, mely szerint nem a francia, hanem az osztrák állambiztonságiak voltak a tettesek, mert ezzel kívánták megakadályozni a franciabarát államcsínyt. Rudolf, Orth, János Szalvátor főherceg hazaárulónak titulálta a Larisch könyvben, akit Ferenc József golyó általi halára ítélt volna (?)
Több grafológus szerint, Rudolf nem lett volna öngyilkos alkatánál fogva! Az írására jellemző jegyek. Egyszerű és természetes írás. GRAFOLÓGIA sokra értékeli az írás egyszerűségét, természetességét, életerőt sugárzó elevenségét különösen, ha ehhez még eredetiség is járul.. Míg Stefánijáé díszes és modoros! Sznob !
Dr. Lépold Józsefné ismert magyarországi pszicho grafológus tanulmányozva Rudolf három különböző korszakból való írását arra a megállapításra jutott, hogy: "Nem lett volna képes eldobni magától az életet. Bár voltak rossz napjai, 1889 előtt nem sokkal egyre gyakrabban, de ez nem volt azonos a depresszióval. Szentimentális, révedező, álmodozó ember volt, romantikus alkat, szilárd, megmásíthatatlan elvekkel. Mindig fel tudta dolgozni a kellemetlen élményeket, rossz tapasztalatokat, csak időre volt szüksége hozzá."
Fölmerül a meglehetősen történelmietlen kérdés, hogy amennyiben Rudolf nem lett volna öngyilkos, Vetsera bárónő meggyilkolásának lett volna-e ránézve bármilyen büntetőjogi következménye. A dinasztia 1839. február 3-án kelt úgynevezett házi törvényének második paragrafusa alapján az uralkodót illette meg az összes családtag fölötti bíráskodás. A huszonhetedik paragrafus ezt úgy finomítja, hogy első fokon az uralkodónak felelős Főudvarnagyi Hivatal, másodfokon az Alsó-ausztriai Feljebbviteli Bíróság, harmadfokon pedig a császár és legfőbb családfő nevében fellépő Legfelsőbb Bírósági Hivatal jár el "a Monarchiában-érvényben levő törvények és előírások alapján".
A nácik hatalomra jutása után Németországban úgy tartották, hogy január 30-a dupla ünnep: egyrészt akkor lett Hitler kancellár, másrészt akkor lett Rudolf öngyilkos. A nagynémetek ugyanis nem szerették Rudolfot, a nácik meg általában nem szerették a Habsburgokat.

Mellékletek. Felhasznált irodalom: könyvek, cikkek, internetes lehetőségek, nyilatkozatok,(visszaemlékezések), tanulmányok, előadások, levelezések, sok egyéb dokumentum. (Csak a cikkek köteteket tesznek ki)

Rudolf trónörökös halála Vasárnapi Ujság 5. szám.1889.XXXVI.évfolyam. 77-78.
Brigitte Hauman: A trómörökös és a lázadó
Brigitte Hauman: Erzsébet királyné
Bart István: A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös
Marie Louise von Wallersee-LArisch Sisi udvarában A múltam. Emlékiratok
Corti EgonCasar gróf Erzsébet
Frederic Morton: Nyugtalan ragyogás
John T. Salvendy: Rudolf Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben
Kronprinz Rudolf Lebensspuren
GAbriele Praschl-Bichler: "Isten adjon tartós boldogságot"
Sigrid-Maria Grössing: Rudolf trónörökös
Sigrid-Maria Grössing: Erzsébet királyné és a férfiak
Sigrid-Maria Grössing: Gyilkosságok a Habsburg-házban
Szabó Margot Rezső Királyfi. Rudolf trónörökös emlékezete
Jean des Caes: Sisi avagy a végzet
Friedrich Wessensteiner: Rudolf trónörökös és a nők
A mayerlingi tragédia, Okmányok, levelek és jegyzőkönyvek Rudolf trónörökös szerelmi regényéről és haláláról
Leopold Völfling Az utolsó Habsburgok (Lipót Ferdinánd királyi herceg Toskána örökös nagyhercege)
Georg Markus: Ami vissza nem tér
Claude Anet Mayerling. Szerem és halál
Richter Werner Rudolf trónörökös élete és halála
Románné, Goldzieher Klára: Ki vagy? Megmondja az írás
Dr Lépold Józsefné grafológus íráselemzése,
Képek és más dokumentumok


http://anno.onb.a...amp;zoom=2
http://www.laab-h...enfurt.pdf
https://becsifeke...res-titka/
https://hu.wikipe...g%C3%A9dia
http://aktiv.orig...rchia.html
https://hu.wikipe...g%C3%A9dia
https://www.stift...mayerling/

Az információkat gyűjtötte, elemezte és gondolataival együtt közreadja: Melis Judit
Szerkesztette: Jtoti - 2019.02.01. 14:50
 
Ugrás a fórumra: