Hozzászólások
Sisi Fórum » :: Habsburg - Lotharingiai ház :: » Habsburg-Lotharingia Rudolf trónörökös
 Téma nyomtatása
130 éve halt meg Rudolf
Jtoti
Melis Sándor írása: Rudolf halála

Rudolf halála
(SBK előadás)

Kedves tagtársak, hallgatóság!
Ma egy embert próbáló feladatra vállalkoztunk a feleségemmel, mert megpróbálunk fényt deríteni a több mint egy évszázada homályba burkolózó kérdésre, vajon hogyan és milyen körülmények között ért véget Rudolf trónörökös hányatott élete 1889 január 30-án.
Sajnos szinte csupán ez az egyetlen határozott adat ebben a történetben, bár mintha felmerült volna az is a végtelen fantáziájú találgatókban, mint Miksa esetében, hogy talán ez sem igaz és Rudolf valahol elrejtve a világ szeme elől vígan éldegélt még jó ideig.
Nos, ha a halál ténye mégis igaz, akkor először is kizárásos alapon el kell döntenünk, mi is végzett a derék főherceggel, hiszen az évek során, szinte valamennyi lehetőség felmerült.
Valójában csupán 5 halálozási lehetőség létezik, úgy, mint, aggkori végelgyengülés, betegség, baleset, gyilkosság és öngyilkosság. Ezekből talán az elsőt teljes mértékben kizárhatjuk, nézzük a többit!
Az udvar legeslegelső közleménye szerint egy szívroham volt a felelős a történtekért, amíg ki nem derült, hogy az összes tanút és közeli értesülést nem lehet elhallgattatni, a császár változtatott. Ugyan tudott volt, hogy Rudolf ebben az időben igen rossz bőrben volt, de feladatait ellátta, sőt erejéből továbbra is futotta némi mulatozásra, egy közvetlenül halált okozó kór fennforgását lehetetlen volt elhíresztelni, így ezt a második halálokot is kizárhatjuk.
Lehetett volna baleset, egy félresikerült vadászat, netán utazási katasztrófa, sőt fegyvertisztogatás közbeni malőr, ám ezeknek is ellentmond a helyszín és az odaérkezők tanulsága. Nem baleset történt.
Netán gyilkosság? Nos, ennek a verziónak volt talán a legszélesebb körű foganatja, számtalan összeesküvés elmélet született, politikai és magánéleti indoklással egyaránt, így ezekkel kicsit bővebben kell foglalkozni.
Ha már gyilkosság, mindenképpen kézenfekvő, hogy elgondolkozzunk azon, ami a családban később másokkal előfordult, az ugyanis, hogy egy un "anarchista" ámokfutó valamilyen hagymázas ötletből kiindulva, vagy valami ugyancsak kétes politikai célzatú csoport a figyelemfelhívás okából követhet el ilyet. Ha ez elő is fordulhatott volna, a dolog természetéből és céljából kiindulva nyilvánvaló, hogy ehhez szükséges a nyilvánosság, azaz semmiképpen sem ér célt egy titokban végrehajtott merénylet, aminek nemhogy a tettesét nem ismerik, de még a körülmények is évszázados rejtélynek bizonyulnak.
Annál is inkább elképzelhetetlen ez a verzió, mert ebben idegeneknek kellett volna egy elzárt, és szinte családias vadászházban a kiszemelt áldozat közelébe férkőzni ahol az adott esetben még a cselédség létszáma is csökkentett volt.
Felejtsük el ezt a verziót!
Felmerült persze (főleg az utókor összeesküvés-elméletes mániájának köszönhetően) a politikai gyilkosság jó néhány, sokszor egymásnak is ellentmondó indoklása is, erre is térjünk ki!
Voltak, aki magát a császárt, Rudolf apját, illetve annak "politikai; érdekeit, na meg a környezetének elvárásait és persze az Osztrák Titkosszolgálat hatékony beavatkozását tették felelőssé. Nos, aligha kétséges, hogy ha ez lenne a mottó, sokkal gördülékenyebb forgatókönyv került volna kivitelezése és semmiképpen sem olyan, ami amúgy a császárt a világ és a lelkiismerete előtt az ismeretes rettenetes helyzetbe hozta. Mennyivel egyszerűbb elrendezni egy balesetet, akár vadász,- vagy közlekedésbeli katasztrófát, netán felbérelni (megzsarolni) egy un "anarchistát", sőt mennyivel kézenfekvőbb az amúgy is rossz bőrben levő, betegeskedő Rudolf esetében a méreg alkalmazása?
A következmények szempontjából, kétségtelenül az öngyilkosságnak a beállítása volt a legrosszabb, a legnehezebben kezelhető, ennél csak a tényleges öngyilkosság a rosszabb, ami ráadásul szinte minden érintettnek múlhatatlan lelki marcangolást okozott, ami később, még jóval később is mindenféle mentegetőző, önmosdató megnyilvánulásokhoz vezetett (Lásd Larisch, Vetsera-mama, Stefánia, sőt Zita írásait.
A politikai összeesküvés, mint motiváció, más politikai csoportok részéről is feltételezésre került, így esetleg a német, illetve a francia , sőt a magyar érdekek is számításba jöttek, ám míg az előbbiekben felsorolt alapvető ellenérvek ezekben is érvényesek, az is alapvetően ezek ellen szól, hogy bármennyire is volt Rudolf a politikai reformok híve, ez irányú tevékenysége, kapcsolatai, levelezése, sőt nyilvános írásai, semmiféle politikai hatással, így veszélyekkel sem jártak senki számára.
Tudjuk, hogy Ferenc József igyekezett folyamatosan belevenni fiát a politikai és társadalmi életbe, rábírni az ilyen irányú felelősségvállalásra, így ismeretes léhaságai ellenére egyre többször használta diplomáciai látogatások és eseményekben való részvételre, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ezek a szereplések nem voltak mindig kielégítőek neki (lásd Auersperg-eset 1883-ban), így a császár a trónörökös szavára nem adott, sem javaslatait, sem észrevételeit nem vette komolyan, ahogyan erre maga Rudolf is panaszkodott.
Nyilvánvaló, hogy az 1880-as évek vége felé Rudolf trónörökösnek, semmiféle hatalma, sőt hatalmi kilátásai sem voltak, léte, vagy nem léte a Monarchia, vagy Ferenc József császár politikája szempontjából lényegtelen volt, ahogyan egyébként ki is derült, halála után semmiben, sehol, semmiféle változás nem történt, ami teljesen független attól, hogy halálát mi (vagy ki) okozta

Mindemellett egyértelmű, hogy az eddig felsorolt összes halál-módozat, messzemenően nagyobb megnyugvást hozott volna a császárnak, persze a családnak, Sisinek, sőt az ügy számtalan szereplőjének is. Tudjuk, a katolikus egyház nem tolerálja az öngyilkosságot, kizárja a katolikus temetést, azaz külön gondot és kínos intézkedéseket kellett tenni, a pápai áldásért is.
Na de miért nem lehetett ezt elkerülni, mikor pedig a kötelező titoktartás elrendelésre került, minden kompromittálónak hihető írás megsemmisítésre, az orvosok bármilyen diagnózist parancsra állítottak fel stb.?
Remélem erre is választ kapunk a következőkben.
A gyilkosság indokaként persze felmerült a magánéleti motiváció is, a korabeli újságok természetesen örömmel terjesztettek fergetegesen romantikus elképzeléseket, amik vezethettek egy bosszúálló barát, férj, vagy rokon elégtételt követelő erőszakához, vagy később a "szerelmesek" kilátástalanságából fakadó "kettős öngyilkosságához".
A bosszút szomjazók számára viszont semmiképpen sem lehet becsülettisztító egy titokban, mondhatni orvul elkövetett gyilkosság, ellenkezőleg, azt abban a korban csak a nyilvánosság, sőt egy párbaj bevállalása oldotta meg, a "kettős" öngyilkosság ugyanakkor ez esetben elképzelhetetlen, azt egyetlen pisztollyal nem lehet elkövetni, ha kell elmagyarázom, annak más módja lett volna.
Miközben az udvar, illetve a császár roppant igyekezettel próbált valamilyen elfogadható indokot és magyarázatot adni a szörnyű tragédiára, annak fel kell tűnnie, hogy ezenközben Vetsera Mária (Mary) jelenléte, ugyancsak szörnyű sorsa és további története teljesen elsikkad, a család azonnal kitiltásra kerül, létük nem kívánatos többé.
Igaz, Bécs (sőt még Bukarestben is) "bűnös" szórakozóhelyein szemérmetlen képsorokat mutogattak a pár halál előtti erkölcstelen orgiájáról, ám valójában éppen Mary jelenléte és a vele történtek adnak egyértelmű választ az évszázados kérdésre, mi is történt 1889. január 29 és 30 közötti éjszakán a Mayerlingi vadászházban.
Tudomásul kell vennünk, sőt ez az akkori császári udvarnak és Ferencz Józsefnek is tudomásul kellett vennie, az öngyilkosság ténye óhatatlanul kiderült, megmásíthatatlan, azaz csupán az indokok és a körülmények terén lehetséges a manipuláció.
A császár csupán az események utáni másnapon, január 31-én reggel tudta meg Widerhofer doktortól a valót, ami összetörte.
Innen kezdve széles körben az tapasztalható, hogy Rudolf tettére mindenféle, akár a legképtelenebb magyarázatot kerestek, volt, aki szenzációhajhászásból, mások főleg és elsősorban mentegetőzésből, mint ilyen esetekben mindig is szokásos az életben.
Ezeknek a mentegetőzéseknek az egyik , talán legfontosabb vonala Rudolf előélete, sőt akár gyermekkori előélete képezte az alapot, de ezekben tévedések sorozata lapul. Igaz, Rudolf gyermekkorában trónökröshöz méltó "kiképzést" kapott, amit Sisi is vehemensen kifogásolt, de végül 8 éves korától, immár Latour (öreg) vezetésével elviselhető, sőt hatásos lett.
Ez a szigorú neveltetés Rudolf 19 éves korában zárult le, amikortól viszont szertelenül élni kezdett a szabadságával, amit megtehetett, "udvari feladatok" még nem igazán terhelték.
Ez a szertelenség persze jobbára féktelen mulatozást jelentett, ami az italozás mellett rendre a hormonok tobzódását is jelentette, természetesen mindez szigorú megfigyelés alatt, azaz a titkosrendőrség és a császár tudtával.
Úgy vélem, mindez bizonyos mértékig beleillett az arisztokrata fiatalok életmódjába, amit az udvar és a császári család neheztelve, de elfogadott, ugyanakkor, mint kiderült megcsömörlést okozott Rudolf lelkében és ellenszenvet az arisztokrata körökkel szemben.
Lehet, hogy Ő inkább alantasabb, polgári, sőt szolgai emberek között érezte jobban magát.
A női nem csábítása persze itt sem volt "szolidabb"
A szülői és persze császári óvintézkedés a megházasítást tűzte ki célul, azaz sor került Rudolf és Stefánia frigyére, ám ez igazi célhoz nem vezetett, Rudolf továbbra is "léha" életet élt.
Emiatt tán "depressziós" volt, mint sok mentségkereső állítja? Ugyan dehogy! Sőt a kor tanúi, Rudolf társaságának tagjai, ismerősei, egyöntetűen állítják, a trónörökös férfit és nőt egyaránt lenyűgözött személyével, szellemiségével, műveltségével, külsejével egyaránt. Politikai kapcsolatai tisztánlátásról, politikai érettségről, reformkészségről számoltak be, igaz, hatalma nem volt, sőt hatalmi kilátásai sem, de ha a jövő kiszámíthatatlan, ezek értékes jellemzők egy leendő birodalom-uralkodó számára.
Sajnos a "léha" (meggondolatlan) kicsapongás büntetése bekövetkezett, a trónörökös megfertőződött, leterítette a kor egyik elterjedt baktériuma, a gonorrhea kórokozója, aminek emiatt nekem is kissé utána kellett néznem.
E betegség ugyebár nemi úton terjed, és másképpen reagál rá a férfi és a női szervezet. Az előbbinek 1-2 nap lappangás után heveny és erőteljes fájdalmakat okoz, míg az utóbbinak hosszan tünetmentes, ám megjelenhet súlyos következményekkel a születendő utódokban. A kezelés abban a korban (nincs antibiotikum) gyógyszerrel nem lehetséges, a gyógyulás a beteg szervezetének immunrendszerétől függ, azaz a kúra szigorú absztinencia, teljes izgalom-, alkohol-mentesség, jó levegő, testmozgás és vitamindús táplálkozás stb. Volt aki meggyógyult...
Rudolf nem! Ő inkább morfiummal csillapította fájdalmait, egyre súlyosabb alkohol-adagokkal rosszkedvét és talált olyan női társakat is akik ennek a kórnak fittyet hánytak.
Stefánia nem!
Utal ez valamiféle depressziós öngyilkossági hajlamra? Aligha! Rudolf bízott a gyógyulásában és addig is volt módja megfelelő eszközökkel áthidalni a nehézségeket, amik megfelelnek egy idült gonorrhea-fertőzött tüneteinek (rosszullétek, itt-ott némi fájdalom, szembetegségek, nátha, köhögés stb )
Ennyit az egészségügyi indokokról!
Politikai téren ugyebár Rudolf nézetei "előremutatóbbak" voltak az apjáénál, de már bocsánat, minderre azok mutatnak rá, akik már az I. VH. történetének és végeredményének ismeretében vannak… Az azonban biztos, hogy Rudolf trónörökös soha semmiféle formában nem volt a változtatási lehetőségek birtokában, sőt még előszobájában sem, ezen a téren semmiféle nyomasztó gond a vállát nem terhelhette, inkább csupán kóstolgatás volt az érdeklődése és a véleménye a világ folyásáról.
Bátran kimondhatjuk, hogy az udvar sugalmazása, és számtalan történetíró elképzelése ellenére Rudolf trónörökös élete, életének fordulatai, nehézségei, a jövő feladatainak elvárásai, magánéleti problémái, betegsége NEM vezetett (feltétlenül) egy öngyilkossági elhatározáshoz, pláne nem egy adott pillanatban történő végrehajtáshoz, ennek a pillanatnak a megszervezéséhez.
El kell ismernünk azonban, hogy a kor szelleme, különösen a "hagyományőrző" arisztokrácia öntudata és büszkesége, adott esetekben, -becsületbeli kérdésként számolt az öngyilkosság elkerülhetetlenségével ugyanúgy, ahogyan más esetekben elvárta egy "párbaj" megvívását is.
A kérdéses cselekmények kapcsán leveleiben, bizalmas beszélgetéseiben Rudolf "BECSÜLETBELI KÖTELESSÉGET" emleget.
Mi is lehetett az?
Mi lehetett az a momentum, ami részben a császárnál, de persze a Vetsera családnál (és más érdekelteknél) kiverte a biztosítékot? Aligha az, hogy Rudolf (többek között) felkarolta a "szende" 17 éves Mary-t, hiszen ez a kapcsolat mondhatni 1888 tavasza óta épült és novembertől egyértelműen "viszony" rangjára emelkedett, ami, köszönhetően a nyilvánvaló titkosszolgálati megfigyeléseknek, egyértelműen a császár (apa) tudomására jutott?
Mi változott meg 1889 január 13-án (szerencsétlen szám)?
Elég egyértelmű! Ekkor vált egyértelművé, a kis Mary baronesz TERHES! Sőt, az is, hogy a becsületes Rudolf, vállalta a felelősséget (amiről akkor nem tudta mit is jelent)
Mary a hírt körbekukorékolta!. egyértelműen! Lássuk be, a maga szemszögéből igaza volt, hiszen gyereket szülni a leendő császárnak, esetleg trónörököst adni a birodalomnak, számára aligha lehetett káros, bízhatott abban, hogy minden rangbéli nehézség ellenére, minden körülmény ellenére, a jövő ígéretes a számára, ahogyan a születendő gyerek számára is.
Rudolf aligha így gondolta. Képtelen volt megszabadulni a házasságától, semmiképpen sem vélhette megoldhatónak, hogy egy újabb nem kívánatos családi kötelékbe keveredjen. Kétségtelen, hogy kiutat keresett. Ez jelenik meg valamennyi visszaemlékezésben, olykor öngyilkossági fenyegetőzéssel párhuzamosan, "végveszélyre" hivatkozva, segítséget követelve. Igen;, ez jelenik meg az utókor számára a szüleivel kapcsolatban, mintegy fokozva a lelkifurdalást, az önvádakat, holott nyilvánvaló, hogy ezekkel a gondokkal Rudolf egyik rokonához sem fordulhatott, főleg nem apjához, anyjához.
A korszellem szokásos megoldása ilyen esetekre már kialakult, jól ismerjük a példákat (még Ferencz József életéből is), a "megesett" mama egy időre "nyaralni" ment, a gyermek elhelyezését lebonyolították, a botrány elmaradt.
A másik lehetőség (magasabb körökből) nyilván az volt, keresni egy "megfelelő" házastársat, aki nem bánja, hogy a gyereke "koraszülöttnek" látszik, és az ígéretes jövőbeli karrier reményében igen-t mond a pap előtt.
Az első esetre Vetsera Mary baroness esetében nem kerülhetett sor, de ő a javasolt Braganza hercegi kérőt is elutasította, ahogyan elzárkózott minden hasonló megoldás elől, kijelentette: PÉNZZEL EZ NEM INTÉZHETŐ EL, INKÁBB A DUNÁNAK MEGY!!!!
Mit lehet kezdeni egy bárói család gyerekének, egy Habsburg trónörökös által nemzett gyerekével (aki esetleg maga is trónörökös)?
Volt még egy mód. és itt jön a képbe Theresa Miller, a "régi barát"
Bizony akkor is előfordult, hogy a nem kívánt terhességeket valamilyen módon eliminálják, bár ezt a kor valamennyi törvénye, benne az egyháziakat is roppant szigorúan elítélte, büntette. Nemcsak a saját magzatát elhajtó anyát, de valamennyi ebben segédkezőt is sújtotta a törvény. Természetesen ez alól semmiféle arisztokratikus kiváltság nem mentesített, sőt aligha kétséges, hogy a bűnelkövetőket maga az "úri társaság" is kivetette soraiból. Kockázatos dolog volt, de voltak elkövetők!
Felmerül a kérdés, vajon mit is keresett Theresa Miller az adott időben Larisch grófné intim rezidenciáján? Vajon miért kellett találkoznia Mary-vel és Rudolffal? Vajon miért jegyezte fel később ez a "derék" asszony, hogy Rudolf kétségbeesésében megintcsak az öngyilkossággal fenyegetőzött? Önmentegetés? Bizonyára ez is az!
Mindenesetre kézenfekvő és nyilvánvaló, hogy Rudolf és Mary nem közös öngyilkosságra hanem egy roppant törvénytelen aktusra
-magzatelhajtásra- készültek. Ez bizony kockázatos volt, a korabeli irodalom szerint az ilyesmihez orvosi segítséget úgy használtak, hogy az orvos a bekövetkező "spontán" vetélést már törvényesen kezelhette, ám ehhez magát a beavatkozást késleltetni kellett.
Igen! Már akkor is kitalálták a lassan oldódó "kapszulák" lehetőségét, azaz elérhető volt, hogy a vetélés akkor következzen be, amikor már egyetlen beavatkozó sincs jelen. (sok pénzért!)
Rudolf, miután hosszasan beszélte rá Larisch Máriát, hogy segítsen rábeszélni Maryt arra, hogy az imént leírt művi beavatkozást valahol Bécstől távol ejtsék meg, konstatálnia kellett, hogy Mary ebbe sem ment bele! Ezután jött az immár egyetlen megoldás!. Miller asszony segített, Larisch Mária a Burgba szöktette Mary-t mindvégig rejtekutakon, majd a pár eltűnt egy időre. Mary végleg.
Maria durva vitáról számol be, de végül elhangzik, Rudolf ragaszkodik ahhoz, hogy a következő 2 napban Mary vele legyen (ellenőrzés alatt), Larisch grófné meg tegyen amit akar.
Ez alatt a 2 nap alatt, Vetsera Mary-t Mayerlingbe csempészik, senkinek sincs tudomása az ott-tartózkodásról, kivéve a hű szolgákat Bratfisch-t és Loschek-et, csakhogy a pár nem öngyilkosságra készül, bár ennek a végkifejletnek a lehetőségével tisztában vannak.
Nyilvánvaló---- ha a beavatkozás balul üt ki (és erre Miller asszony nyilván figyelmeztetett) azaz a megindított szülés (vetélés) megállíthatatlan vérzést okoz, akkor Rudolf (nem tehet mást, a becsülete kívánja) követi Mary-t a halálba. Erre a lehetőségre Mary Larisch grófnőt is figyelmezteti, azt írja , ha kitudódik a szerepe, neki is halnia kell !
Ugyanakkor mindketten bizakodtak (az ifjúság teljes önbizalmával), azaz jól láthatjuk, ha az ügy lezajlik, és reggel élnek, minden elsimul.
Az éjszaka lezajlását viszonylag jól ismerjük. Rudolf, viszonylag korán nyugodni tért (betegségére panaszkodott), ám Bratfisch még fütyörészett neki és a titokban vele levő Marynek, majd hosszú beszélgetést hallott a szomszédból Loschek a szolga. Kétségtelen. a pár várakozott, hiszen nyilvánvaló, a magzatelhajtó hatást erre az éjszakára állította be a derék Miller asszonyság.
Valamikor, ahogyan azt nyilván megjósolta, elindult a vérzés, egészen pontosan a vetélés, ami kiszámíthatóan nagy vérzéssel járt, aggodalomra csupán akkor lehetett ok, amikor ez a vérzés szűnni nem akart, Mary pedig (mint ahogyan megjósolta Theresa Miller) egyre halványabb és álmosabb lett. Vajon mikor ébredt rá a bizakodó Rudolf, hogy már nincs visszaút és hogy ezzel az ő élete is véget kell hogy érjen? Hát ezt nem tudjuk meg, de hogy hosszan élesztgette az biztos.
Ugyanakkor érthető, számára már nem volt választási lehetőség, azaz elrendezte az utolsó még elrendezni valókat, előtte bezárta az ajtókat, majd a tükörben gondosan becélozva a halántékát meghúzta a ravaszt.
A bökkenője az ügynek Vetsera Mary jelenléte és halálának körülményei. Ezek sehova sem illeszkednek, ezért zajlott a teljes eltitkolás.
Az első szemtanú, Loschek nagy mennyiségű vérről számol be, amit mások is megerősítenek, bár utólag, Mary eltüntetése miatt a szavakat mind Rudolfra vonatkoztatják, tény, hogy Rudolf fején lövés nyoma, Mary teste körül meg rengeteg vér volt sérülés meg semmi, innen jött a "ciánmérgezés" ötlete, amit aztán Hoyos simán Rudolfra alkalmazott (???)
A rengeteg vér annál is inkább letagadhatatlan, mert a vadászház személyzete (nem kevesen) természetesen betódult a kérdéses szobába és a cipőtalpukon szerte hordták a padlóról az alvadt vért, amit aztán az említett helyi asztalosmester kényszerűen újragyalult.
Rudolf első valódi vizsgálatát Widerhofer udvari tanácsos ejtette meg (ám nem tette ezt meg Vetsera Maryval) és ő egyértelműen önkezű pisztolylövést állapított meg, meglepve ezzel a császárt és az udvart is, akiket furcsa módon Hoyos félretájékoztatott, holott az ő előzetes kijelentései alapján a Rotschild-bankház már Európát is tájékoztatta. Kapkodás és fejetlenség.
Mary kicsempészett holtestét, csak 48 órával a halála után, Dr. Franz Auchenthaler vizsgálja meg, aki hivatkozva a fejen látható be,- és kimeneti golyónyomra öngyilkosságot állapít meg. A megállapítás értelmetlen, Mary jobbkezessége ellene szól, de meg semmi magyarázat a hatalmas mennyiségű vérre. (fejlövésnél nincs ilyen) Az sem magyarázható, hogy ha ugyanaz a fegyver ugyanabban a kézben a fél fej roncsolódását okozza, miért mutat egy másikfejen csupán piciny éles szélű lyukat. Csak nem a jelentésben is megemlített rendőrkapitány műve utólag?)
Mary májusi újratemetése alkalmával már vizsgálat nem történt.
Az előadás végén, megpróbálom leszűrni és összefoglalni a szinte kizárólag lehetséges, ellentmondó részleteket nem tartalmazó konzekvenciát. Rudolf trónörökös 1889 január 29-30 ra virradó éjszaka, elkerülhetetlen becsületbeli adósságként véget vetett az életének. Az elkerülhetetlenséghez nyilván sok és szerteágazó körülmény vezetett, de az utolsó pillanatig fennállt a remény a helyzet elrendeződésére, ugyanakkor kötelességszerű volt, hogy az "elvarratlan szálakat", a megfelelő búcsúleveleket, már előre megalkossák, tudván, hogy szerencsés esetben azokra nem lesz szükség.
Azok akik kijelentették, a Mayerlingben történtek valósága még a legszörnyűbb elképzeléseken is túltesz, nyilván arra céloztak, hogy a magzatelhajtás megbocsáthatatlan bűn volt, különösképpen úgy, hogy ezúttal egy császári utódot érintett, valamint egy bárói család ifjú reménységének az életét követelte.
Teljesen egyértelmű, hogy bárki aki érintett lehetett soha sem nyilatkozhatott az igazságról, még 100 év távlatában sem, nekünk azonban szóvá kell tennünk, a közönnyel, a ridegséggel vádolt család rehabilitálásra kell hogy kerüljenek, ezen az adott problémán ők sem segíthettek.
Mindenki nyugodjon békében!

2019.01.19. SBK előadás
Készítő: Melis Sándor
Szerkesztette: Jtoti - 2019.02.01. 12:55
 
Ugrás a fórumra: