Hozzászólások
Sisi Fórum » :: Sisi - Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia :: » Udvarhölgyek, bizalmasok
 Téma nyomtatása
Festetics Mária grófnő a bizalmas élete
Jtoti
Tolnai Festetics Mária grófnő (Tolna, 1839. október 20. Söjtör, 1923. április 17.) csillagkeresztes hölgy, Erzsébet királyné udvarhölgye, a bajor királyi Terézia-rend tiszteletbeli hölgye.

Festetics Sándor (1805 - 1877) és Josephine von Boxberg (1811-1892) ötödik gyermekeként született. Először Klotild főhercegnő mellett vállalt munkát, hogy anyagi gondjait enyhíthesse. Így ismerkedett meg Erzsébet királynéval, aki szívesen látta volna udvarhölgyei közt. Eleinte vonakodott elvállalni, mert egyrészt jól érezte magát Alcsúton, másrészt pedig hallotta, hogy a bécsi udvarban nem szeretik a magyarokat;[1] végül Andrássy és Deák meggyőzték. 1871 decemberétől a királyné haláláig vele volt.[2] Számos házassági ajánlatot utasított el, hogy a királyné mellett maradhasson. A millenniumi ünnepségek során végig a királyné kíséretében volt. 1898-ban kitüntették az I. osztályú Erzsébet-renddel.

[img]http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Sojtor/pages/images/018_a_kastelylakok_clip_image018.jpg[/img] is not a valid Image.

http://www.suline...age018.jpg



http://hu.wikiped...M%C3%A1ria


http://hu.wikiped...6jt%C3%B6r

Elszármazottak találkozója
http://zaol.hu/hi...on-1644941

http://www.suline...ylakok.htm

A Festeticsek, s különösen Mari grófnő, esetében vannak jelei annak, hogy az uraság figyelme kiterjed a maga embereinek a családjára, esetenként a falu közösségét is támogatják. Festetics Sándor (1876-1944, e néven a második Söjtörön) temetőbővítésre ad földet s szegényháznak telket. Mari grófnő pénzt hagy örökül a szegényház felépítésére, s taníttatja nem egy emberének gyermekét. Mikolics Ferencnek, gazdájának fiát például, akiből az ő támogatásával lett állatorvos.

Az urak többnyire szerényen éltek, legfeljebb a vadászatok napjaiban volt olykor nagyobb dínom-dánom. S egy-egy bál, ha férjhez adandó leány volt éppen valamelyik családban. Vagy férjhez kívánkozó. Mint Fábián Ilona kisasszony például, aki sokáig azt remélte, elveszi feleségül a Farkas fiú, a Tibor. Ezért bőven szervezett estélyeket, pazar uzsonnákat a korábbi Prácsovics-házban, az akkor Fábián Ilona-féle kastélyban. De ő is inkább sétálgatott a szép napsütésben, esetleg a szintén pártában maradt Pajthy Emíliával, a pap húgával, Marthon Rózával, Patay Róza unokájával kart karba öltve vagy közös hintón kikocsikázva. Fehér kesztyűben, fehér napernyővel.

Kurucz Tildának még a dédapja jött Söjtörre, a Deák-birtokot igazgatni. A fia Mari grófnőnél lett béresgazda. Az ő fia – Kurucz Tilda édesapja – igen szeretett faragni már gyermekként is. Egyszer hívatják a kastélyba, a grófnő előmutat egy madarakkal faragott szép széket: te csináltad? " szól a történet.

Apám nagyon megijedt – meséli aztán a további részleteket Tilda néni –, mert a fát a grófi erdőben vágta. De nem volt baj, éppenhogy nagyon tetszett, amit csinált. S a grófnő beíratta Iglóra szobrászatot tanulni. Ki is tanulta az uraság költségén, de végül maradt bútorasztalos. Szebbre, jobbra nem volt vevő. Csak a családnak maradt egy-két darab. S mutatja Tilda néni a díszes-gyönyörű tükörkeretet, a fából faragott, áttört mintájú kézimunkakosarat.

Festetics Sándor gyakran végigguríttatta kerekes székét a falu középső traktusán, s meg-megállt a nadrágos emberekkel néhány szóra. Néha uzsonnára is meghívták a jegyzőt, a plébánost, a rangosabbakat. Hárman éltek a kastélyban: Fáni, a cseh komorna, a magyarul csak néhány mondatnyi tudománnyal dicsekedhető grófné, Rittler Hilda, és Sándor gróf. (Németek, csehek és a Festeticsek korábbi, itt élő generációinak emlékét idézik fel. Az első Festetics Sándor gróf ( 1805-1877 ) felesége, Josefin Boxberg osztrák volt, s talán – a geneológia ellentmondásos adatai nem teszik bizonyossá a feltételezést , apjának sógornője, Matauschek Emánuela az a cseh születésű söjtöri grófné – sírja őrzi ittéltének emlékét az alsó temetőben , aki szülőhazája kedvenc szentje, Nepomuki János olajképét festette meg a templom számára valamikor az 1860-as években.)

Barátságos, udvarias emberek voltak a Festeticsek mindvégig. Eötvös Károly meséli el az anekdotikus történetet az első söjtöri Festetics, János már felnőtt fiáról, Sándorról, akihez gyakran járt át vendégségbe Oszterhuber József és sógora, Deák Ferenc Szentlászlóról. A Söjtörre kiránduló urakat igen boszantotta, hogy ha a faluban futnak össze a kastély urával, soha nem tudják megelőzni a köszönéssel. Egy ízben már az épület közvetlen közelébe, a falu közepén álló kőkereszthez jutottak, s megnyugodva nevettek egymásra: no, most már biztos, hogy mi köszönünk be... De csak eddig jutottak: kiugrott a Krisztus mögül a gróf, mély kalapemeléssel üdvözölve kedves vendégeit.

Sándor gróf leánya, Festetics Mária (1839-1923) az egész falu kétségtelenül s szó szerint is nagyasszonya. Karrierje, amely személyét Erzsébet királynéhez kapcsolja, már életében a dicsőség aurájával ékesítette. Azt ugyan a történeti legendák körébe kell utalnunk, hogy neki magának bármi köze lenne az 1867. évi kiegyezés kikovácsolásához, de hogy gyakorlatának kialakításában lehetett szerepe, az bizonyosnak látszik. És ez sem kevés, sőt, országosan és históriailag fontosnak mondható körülmény.

Az 1870-es évektől lett Ferenc József sajátos sorsú és jellemű feleségének egyik magyar udvarhölgye (egyébként Andrássy Gyula és Deák Ferenc ajánlására). Az 1870-es, 80-as években, amikor még szülei, illetve édesanyja éltek (és élt Erzsébet királyné is), csak a kilenchetes évenkénti szabadságok idején vendége Söjtörnek. Haza jön ide, szenvedélyes szeretettel rögzíti naplójában szülőfaluja iránt érzett szerelmét, szeretetét. Aztán, nyugalomba vonulása után, éli a helybéli földbirtokos jól körülírt szerepét. Szülei halottak már a kilencvenes években. Vixerl is, ahogy imádott öccsét, Viktort, a fiatalon elhalt huszárkapitányt becézte. Egyedül él az emeleti szobákban, hallgatja a fülemüleszót, gyönyörködik a park faóriásaiban, s kijár minden nap a temetőbe, imádkozni szeretteiért. Közben szívósan gyarapítja a birtokot, végül is majd' háromszáz holddal, amely végül unokaöccsére, Sándorra marad. Élete végső órája 1923. április 16-án, hajnali fél háromkor érkezik el a gyertyákkal fényesen kivilágított, a halál körüli szolgálat lázától felbolydult kastélyban.

Jó húsz évvel később, egy másik, akkor téli éjszakában, 1944-ben ugyanígy ragyogott-fénylett a kastély, újra gyászhírt üzenve a falunak. Mari grófnő unokaöccse, az utolsó söjtöri Festetics, Sándor haldokolt akkor, aki az első világháborúban szerzett sérülése miatt lett hadirokkant, s kerekesszékhez kötött nyomorék. Légiriadó volt, bombázók jöttek, fenyegetve a falut és határát, de a kastélyban nem lehetett eloltani a világot: ki kellett szolgálni a haldoklót, a halottat. Pár nap múlva két német katonai teherautóra pakolta fel Boxberg Josefin ami fölfért, s indult haza, Innsbruckba. Elmenekült a faluból az utolsó Festetics.
[img]http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Sojtor/pages/images/018_a_kastelylakok_clip_image022.jpg[/img] is not a valid Image.


Az urak társadalmi különállása általában semmiféle különösebb indulatot nem váltott ki az emberekből. Vagy ha ki is váltott, az nem jelenik meg az áthagyományozott közvélekedésben és különösen nem feljegyezhető eseményekben. A falu földbirtokosai szerényen éltek. (Mari grófnő naplójegyzeteiből kiderül, családjának mindennaposak az anyagi gondjai, a háztartás igencsak rászorul az udvari szolgálat jövedelmére.) Thassyék együtt ebédeltek, ha kilátogattak a majorba, a belső embereikkel. Festeticsék , a harmincas-negyvenes évekről van szó - reggel nyolckor keltek, a reggeli tej, tea, vaj, pirított kalács. A gróf sokszor volt ideges, rabja az állapotának, ilyenkor tört-zúzott, amit ért, kiabált. Reggeli után az intéző följött a grófnéhez beszámolni, s ezután sokszor ki is ment velük a birtokra. A gróf csak üldögélt, többnyire a balkon alatt, ha a komorna épp nem tologatta a faluban. Németes ebéd volt , ahogy az egykori szakácsnő minősíti , utána lepihentek. Négy óra felé kimentek sétálni. A grófnak egy mulatsága volt: a telepes rádió. Hidegvacsora nyolc körül. Kilenckor vége a napnak.

Egy udvarhölgy Söjtörön
http://gocsejimuz...-sojtorrol

A kastély Söjtörön

[img]http://www.kastelyok.com/images/908/908_1.jpg[/img] is not a valid Image.

A Festetics család birtokolta a községben található főkastélyt. Híres tulajdonosai gróf Festetics Sándor (1805?1877), majd lánya,Festetics Mária grófnő (1839?1923), Erzsébet királyné kedvenc udvarhölgye voltak. A kastélyba gyakran voltak vendégségben zalai nemesek, és a lakói között található volt pl: Séllyei Elek, Sümeghy Ferenc, boldogfai Farkas Tibor, boldogfai Farkas Dénes, Thassy Kristóf (1887 - 1963)[3], nemesnépi Marton Róza, Fábián Ilona, Pajthy Emília és Tarányi Ferenc főispán. Utolsó tulajdonosa a kastélynak gróf Festetics Sándor (1876?1944), Mária grófnő unokaöccse (testvérének, Festetics Viktornak a fia). Forrás: Festetich-kastély
Szerkesztette: Jtoti - 2015.06.07. 09:20
 
Ugrás a fórumra: