Hozzászólások
Sisi Fórum » :: Szeretõk, barátnõk :: » Katharina Schratt
 Téma nyomtatása
Katharina Schratt élete
Jtoti
http://hu.wikiped...na_Schratt

www.huszadikszazad.hu/img/80/galleryth/2760_schratt_katalin.jpg

1855. szeptember 11-én született Badenban.
Gyermekkorától színésznõ akart lenni, pályáját 1872-ben kezdte Berlinben, majd a bécsi városi színházhoz szegõdött. 1883-ban lett a Burgtheater tagja, ahol 1900-ig mûködött. Közepes színésznõ volt, nem tartották igazi egyéniségnek, eleinte naiv és humoros szerepeket játszott, késõbb inkább drámai hõsnõket alakított. Elsõ neves lovagja a híres színész, a kalapdivatot teremtõ Alexander Girardi volt. Élete másik szereplõje ittebei Kiss Miklós, egy könnyelmû magyar úr volt, akinek egy nõ sem tudott ellenállni. Õ feleségül vette a törekvõ hölgyet; eleinte 14 szobás lakásban éltek, de a férj nemcsak saját vagyonát, hanem felesége hozományát is elkártyázta. Házasságukon 1880-ban született gyermekük sem segített. Bár nem éltek együtt, Schratt élete végéig hivatalosan Frau Kiss maradt, s törlesztette férje adósságait.

A harmadik barátja maga a császár lett. Ferenc József pedáns, bürokratikus, katonás ember volt, aki korán kelt és sokat dolgozott. Kevés fantáziája volt, ez nemcsak gondolkodását, de szexuális szokásait is jellemezte. Idõnként magához rendelt egy-egy színésznõt, aki megtetszett neki, s szó nélkül tette meg, amit kellett, még a kardját sem csatolta le. A mûvésznõ elõdje a császár mellett Anna Nahovski volt, õ a Schratt - villától néhány lépésnyire kapott egy házat az uralkodótól, s ott élt a császárnak szült két gyermekével. Lánya, Helene, a zeneszerzõ Alban Berg felesége lett.

Erzsébet királyné egészen más ember volt, mint a férje. Rajongott Heinéért és verseket írt az õ modorában, lovagolt, hegyet mászott, szabad életet szeretett élni. A bécsi udvar légkörétõl megcsömörlött császárné maga hozta össze Ferenc Józsefet Schratt Katalinnal. A magyaroknak oly kedves Erzsébet (aki a kiegyezésben is szerepet játszott) így "kárpótolta" a császárt, akitõl negyedik gyermekük születése után lényegében külön élt, szinte állandóan külföldön utazgatott, csak protokolláris feladatait látta el otthon. Jó, szinte barátnõi viszonyban állt Schratt-tal, s úgy irányította a dolgokat, hogy a színésznõt az uralkodócsalád barátjának tekintették. Olykor legkisebb gyermekükkel, Mária Valériával négyesben mentek nyaralni. A császár elfogadta a felesége által kialakított helyzetet, s bele is szeretett a színésznõbe. Schratt valami kispolgári nyugalmat, egyszerû, jó ételeket, figyelmes hallgatást nyújtott a császárnak, és sok mindenben befolyásolhatta is az uralkodót, de a politikába nem volt beleszólása. Schratt állítólag folyton Erzsébetet próbálta utánozni, aki emiatt magában le is nézte õt - errõl bökverse is tanúskodik: " Úgy véli, õ Titánia, / s ligetben pajzánul szökell, / pedig hiú e mánia: / kövér a Schratt, fogynia kell. "
A schönbrunni kastély parkja szélén húzódó Gloriettegasse 9-es szám alatti biedermeier villát a császár vásárolta kedvesének, aki 1889-tõl haláláig itt lakott. Ferenc József minden reggel hét órakor ott állt a villa elõtt, ahová a parkon át gyalog ment. A mûvésznõ télen a Hofburg mellett, a Ringen lakott egy palotában, amelyet ugyancsak a császár ajándékozott neki, s amely ma a Karajan Központnak ad otthont, augusztusban pedig Bad Ischlben, a császári villától nem messze bérelt házat - a fürdõhelyen ma ezt is mutogatják. A világ úgy tett, mintha nem venne tudomást a viszonyról, "a császárnak mindent szabad" és az "amirõl nem beszélünk, az nincs" elve szerint.

A császár igen bõkezû volt barátnõjével, ékszereket ajándékozott neki, kifizette kaszinó-adósságait, s végrendeletében félmillió koronát hagyott rá. (Schratt fizetése a Burgtheaterben évente 8000 korona volt.) Ferenc József 1916-os halálakor Katalin virágot vitt a felravatalozott uralkodónak, de a temetésén nem volt jelen - ezt már nem viselte volna el a szigorú etikett. Schratt Katalin jóval túlélte a császárt, megérte az Anschluss-t, Hitler bécsi bevonulását is, 1940. április 17-én Bécsben, 85 éves korában hunyt el.

Schratt halála után villáját Albrecht Hopf német üzletember vette meg, az õ unokája adta el, 30 millió schillingért. Az 500 négyzetméteres épületet a 4,7 hektáros parkkal Günter H. Sieber, egy autókereskedõ cég vezérigazgatója vásárolta meg, 2000-ben. A berendezést, Schratt Katalin bútorait és festményeit 3,5 millió schillingért árverezte el a bécsi Dorotheum.

(Múlt-kor/Panoráma, Sajtóadatbank)


[img]http://www.mult-kor.hu/attachmets/10676/schratt.jpg[/img] is not a valid Image.


Barátnõ és hadügyminiszter
Reviczky Katalin





Õ volt az ablak, amelyen át a császár a világba tekintett." - Nem fûzõdik nevezetes személyiséghez a mondás, csupán egy névtelen udvari kamarás volt az, akinek tulajdonítják, mégis történelmi horderejû megfogalmazása lett Schratt Katalin, Ferenc József császár barátnéja egyedi és feledhetetlen szerepkörének.

A császár életében két nõ létezett - legalábbis a nyilvánosság számára ismerten, mi több, elismerten: Sisi, a feleség és "a Schratt", a Burgtheater nagyszerû és sikeres mûvésznõje. Míg az egyik tragikus mítosszá lett, a másikról - eltekintve emlékezetes szerepeinek fennmaradt emlékétõl, kosztümös fényképeitõl - mindig is hallgatott a fáma. Érdekében állhatott valakinek vagy inkább valakiknek, hogy Schratt Katalin Ferenc József császárhoz intézett levelezésének nyoma veszett? A Habsburg-család vagy tartott tõle vagy tolerálta. A történetek mindössze arról szálltak szájról szájra, mennyire kihasználta a barátnõ anyagilag a császárt, és mi mindenre fordította pártfogását. A hálátlan szerep kétségtelenül Schratté lett, holott õ maradt õfelségének öreg napjaira egyetlen vigasza, sõt, kapcsolata a külvilághoz. Talán nem is véletlen, hogy Michael Habsburg, a császári pár legfiatalabb dédunokája, a család krónikása elismerõ megjegyzéseket tesz e sorok írója elõtt Schratt Katalin nevének hallatán: "Családunk hálával adózhatna emlékének, amiért az idõs császárt nem hagyta magára". A neves mûvésznõ és még nevesebb barátnõ neve születésének 150. évfordulóján egyetlen személy, egy meglepõen nagy hasonlósággal rendelkezõ pályatárs figyelmességének köszönhetõen váratlanul, de annál nagyobb lánggal robbant be a köztudatba.

A bécsi Burgtheater kellemesen teltkarcsú, szõke mûvésznõje igazi bécsi szépség. Nestroy, Raimund, Grillparzer, Schnitzler, Horvath népszínmûveibõl jól ismert publikumkedvenc. Ulrike Beinpold nemcsak Shakespeare-, Wedekind-, Handke-szerepeket játszik, hanem olyan figurákat is, akiktõl a sors valamiért megtagadta a nekik járó figyelmet. Ulrike 8 éves korától áll színpadon, 15 évesen már a Burgtheater, a német nyelvterület vezetõ színházának tagja, aki Jerome Savarytól Jürgen Flimmen át Claus Peymannig a legkiválóbb rendezõkkel dolgozott. Schratt-tal kapcsolatosan lelki rokonságot és megdöbbentõ hasonlóságokat fedezett fel. Mindkettõjüket gyermekkori álmok vezérelték a világot jelentõ deszkákra, mindketten családjuk ellenére döntöttek a színmûvészet mellett, gyors és tartós karriert futottak be, mindketten - azaz mégsem! Ulrike csak egyet nem próbált: milyen érzés egy császár kedvesének lenni. Susanne Wolf dramaturg-írónõvel összeállított elõadásában a mesélõ szerepkör mellett bravúrosan jeleníti meg a neves kolléganõt, a császárt, a pályatársakat, a Habsburg fõhercegnõket és más kortársakat, és egész váratlan dimenziókban világítja meg Schratt Katalin jellemét. Az isteni szikrát talán maga Schratt küldte: elege lett a kiapadhatatlan Sisi-kultuszból, a Ferenc Józsefet szuveníreken, tányéron, zsebkendõn, vázán ábrázoló giccsbõl. Végre õ is szót kér, hogy ha az utókornak is, de egyszer méltóképp feltárulkozzon. Mégpedig éppen a bécsi körút nevezetes palotájában, egykori lakóházában, a mai Herbert von Karajan Központban, ahol 93 éves élete utolsó évtizedeit élte, mindvégig szuverén egyéniségként. Amikor Bécs Hitler bejövetelén ujjongott, Schratt bezárta palotája zsaluit és "ezt az õrültet nem szívelhetem" jelszóval foglalt állást a nyilvánossággal szemben.
Katalin személyiség volt: amikor több színház is hívta bemutatkozásra, és csupán egyetlen találta megfelelõnek, az igazgató pedig örömében majdnem megölelte - a gesztus számára oly tolakodónak tûnt, hogy "no, ezt oztan nem lehet!" felkiáltással az állást sem fogadta el. Nemcsak a Monarchia teátrumait, de a német színházak legjobbjait varázsolta el cserfesen bájos bécsies dialektusával és kellemes hanghordozásával, a Siebs-féle színpadi "Hochdeutsch"-ban. Meghódította Amerikát és egy magyar nemes szívét, akitõl - a 19. század körülményei között szokatlan feminista bátorsággal - hamarosan el is vált. Anton fiát egyedül nevelte, tisztelõk és barátok támogatták viharos anyagi helyzetekben. 30 évesen találkozott elõször a császárral. Az elõadásban látjuk, amint Eugen Ketterl komornyiktól eligazítást kapott az udvari etikettrõl és arról, hogy a császár jelenlétében nem szabad leülnie. Így aztán még Ferenc József személyes felszólítására sem mert helyet foglalni, hanem elismételte a kapott leckét. "Nem féltem a császártól, csak kissé remegtem a jelenlétében" - mint mondta.

Évtizedekre szóló barátságukat Sisi, a feleség indította el, és a késõbiekben is támogatta. Talán mert szabadsága így zavartalanabbá vált? A barátnõt Makart egyik tanítványának festményén vitte be a császár szobájába, a mûvésznõt pedig színházi anekdotáival õfelsége mindennapi életébe. Látjuk a két asszonyt fürdõkben pihenni és utazásokon: a klasszikus, törékeny szépséget, Sisit, és a gusztusosan párnázott, életkedvtõl kicsattanó "Wienerin"-t, és halljuk a császár csipkelõdõ megjegyzéseit, amikor mindketten ugyanazt a diétás receptet, fogyókúrát próbálják ki. Bemutatkozik a nagyszerû komédiás, a természetes bájú és kedvességû nõ, a nagyvonalú barát és a diszkréten titkot tartó "hadügyminiszter". Igen, Sisi nemcsak egyengette Schratt útját a császárnál, de tartott is tehetségétõl, befolyásától. Nem is rejtette félelmét véka alá, amikor kemény szigorral, ki tudja miért, éppen hadügyminiszternek becézte férje elõtt Schrattot.

Egy szokatlan asszony, szokatlan életmóddal - ami állandó "pendlit" jelentett a színpad, a háztartás, a császári udvar és a kaszinó játékasztala között - kerül nagyon is emberi közelségbe. Vajon mi lehetett volna a Monarchiából, ha a császári ház tagjai csak töredékét is mutatják annak a nagy szívnek, mely Schratt fûzõje mögött dobogott? A barátnõ éveken keresztül várta reggel 8 órakor õfelségét a kor nem egykönnyen felölthetõ ruháiban, nem egykönnyen elkészíthetõ frizuráival és friss kávéval, péksüteményekkel, melyeket ugyan õ készített, de a biztonság kedvéért az udvari szállító péknél is "bebiztosított", aki ugrásra készen állt.

Rudolf halálakor a császár vigasztalhatatlan volt. Erzsébet a barátnõt küldte el hozzá, hogy vigaszt nyújtson, mert õ nem volt képes rá. "Tudom, hogy a vigasz hangjai nem érnek el felségedhez. Azért jöttem, hogy ezekben a nehéz órákban együtt sírjak önnel..." Erzsébet halála után az aggályoskodó Mária Valéria fõhercegnõ tartott attól, hogy a császár feleségül veszi Katalint. Lehetséges, hogy az egyházi aktus, amit a lelkiismeret diktált, meg is történt, de nincs rá bizonyíték. Ismét Mária Valéria volt az, aki Ferenc József halálakor a ravatalhoz hívta a hû barátnõt. A császárt azzal a rózsakertben vágott fehér rózsával helyezték örök nyugalomra, amelyet Schratt helyezett egyetlen virágként koporsójára. Milyen nagyokat sétáltak e rózsabokrok között, elnézegetve a vidám kis Zsizsi majmot, a tarka papagájokat és az állatszeretetérõl is nevezetes Katalin sok más házi kedvencét a schönbrunni kastély kertjében.
A finom érzékkel összeállított jelenetek, a jól szerkesztett mozdulatok, az átgondolt gesztusok révén hatalmas dimenziókat nyer e világhírû, mégis szerény asszony karaktere. A világ eseményeirõl, különösen a színházi berkek pletykáiról cyranói találékonysággal napi beszámolókat nyújtó "nagyasszony" komolysága, integritása, diszkréciója és titoktartása páratlan volt. A császár Erzsébet halála után nem támogatta õt többé hivatalosan, Katalin mégsem fordult soha ellene. Hogy addig meg fizettette tetemes kaszinóköltségeit? Nos, nemcsak adott, de élvezni is tudta az élet örömeit. A számtalan férfit életében - kit ezért, kit azért szeretett - mind boldoggá tudta tenni. Értette az élet és a szerelem mûvészetét. Önmagát adta akkor is, amikor az Andrássy Gyula gróf munkatársaként Bécsben élõ Dóczi Lajos politikus és neves író A csók címû verses vígjátékában bolondulásig szerethetõen deklamálta: " Es gibt Küsse ganz verschiedener Weise, man küßt bald laut, bald leise." (Az ember több módon csókol, hol hangosan, hol inkább csak bókol.) Mégsem adta magát könnyen, pedig a kor nagy színésze, Alexander Girardi megõrült érte. Embersége konokul következetes volt. Akárcsak megrögzött játékszenvedélye, amitõl nem tudott megválni. Hihetetlen császári pénzekkel gazdagította Monte-Carlo kaszinóját. Távolságtartó csak a császárral szemben volt, mégis kéznél volt mindig, ha kellett, büszkesége azonban nem engedte õt kezdeményezni. Konok kitartását nem a számítás vezérelte, sokkal inkább a korát jóval megelõzõ történelmi tisztánlátás és az egyszerû, vele született szívélyesség. Epikureus módjára habzsolta az életet, észszel élt, de nem volt intellektuális személyiség. Kedvelte az olcsó szerelmi regényeket, mégis komolyan vette az életet. Szókimondó volt és közvetlen, azonban magába zárkózó és áhítatos, amikor Sisi meggyilkolásának és a császár halálának évfordulóján tisztelgõ imát mondott a császári sírok mellett. Egy ellentmondásokkal teli sors, egy nagy történelmi szerep, melyet abszolút hétköznapi természetességgel játszott el egy kiváló aszszony és ember, "a Schratt".

Könyv:

Joachim von Kürenberg : Schratt Katalin
Joachim von Kürenberg Schratt Katalin a császárváros regénye
Szerkesztette: Jtoti - 2011.10.10. 20:04
 
Ugrás a fórumra: