Hozzászólások
Sisi Fórum » :: A politikai és kulturális élet fontos emberei : » Andrássy Gyula
 Téma nyomtatása
Érdekes cikk a Vasárnapi Újságban
fgaben
Az Andrássy szobor története után kutakodva találtam erre a cikkre. 1906-ban a szobor leleplezéséhez kapcsolódóan jelent meg a Vasárnapi Újságban. Érdekes, hogy nem az ünnepségrõl szól, inkább a szoborba öntött Andrássyról, érdemeirõl, de a kor politikai viszonyairól is kapunk ízelítõt.

A szobrról és a koronázási relief Erzsébet alakjáról további írás és képek itt találhatóak.

ANDRÁSSY SZOBRA.

BUDAPEST SZOBRAI ismét megszaporodtak, még pedig egy lovas szoborral. Európa más nagy városaiban ezek a legérdekesebb látványosságok. Nem csoda, ha a mi közönségünk szintén lovas szobrokra vágyik. S hogy e tekintetben kielégíttessék, egy a parlamentben, az íróasztalnál és a diplomáczia parkettjén imponáló pályának fényes, sõt varázslatos ragyogású alakját kellett úgyszólván ráerõszakolni a lóra.
Bizonynyal különös, hogy a leglovasabb nemzetnek, a kitõl a huszárt utánozzák a világ hadseregei, gyalog álljanak majdnem összes érczbe öntött újabb nagyjai, sablonos irattekercseikkel. De hát az is egy darab történelem lehet, ha valami nincs. Nem jó azt eltagadni.
Évek hosszú sora elõtt e sorok irója egy szerkesztõségi szobában dolgozott három magyar iróval, kik közül egy Kovács nevû Konstantinápolyban született, a másik, Pulszky Károly Londonban, a harmadik, Szemere Attila Parisban. És ez a füstös szoba azzal a három fiatal emberrel egy élõ emlékeztetés volt, hogy a nemzet nem volt valamikor odahaza.
Ép oly nagy néma kiáltások ezek a gyalog szobrok is a fõváros utczáin, melyek minduntalan figyelmeztessenek, hogy csak Íróink, politikusaink, szónokaink vannak,—de a katonáink a császáréi.
Hogy lovas szobraink is legyenek, igazi lovas szobraink, ahhoz nem elég a szoborbizottságok szavazattöbbséggel való döntései; ahhoz más út vezet.'. .
De ez mind csak zárjelben legyen mondva, mert akár lóháton, akár gyalog van megörökítve gróf Andrássy Gyula, mindenkép alkalmas arra, hogy a magyar ember szive kevély érzésekben mártódjék meg láttára. Andrássy Gyulák ritkán születnek és nem minden népeknél.
Méltán lélekemelõ volt vele foglalkozni, úgyszólván vele élni egy napig. Hiszen egyéb napokon is minden lépten eszünkbe juttatja õt nem egy dolog, mely általa létesült. Hiszen él a történelemben, — de a történelem nem mindig van azon a lapon kinyitva, a hol õ szerepel.
Deczember 2-ikán azonban ez a lap feküdt elõttünk. Szép ünnep volt, pompában, hódolatban gazdag. Ha nézte az égbõl a megdicsõült, meg lehetett elégedve. Együtt volt megint az egész nemzet; mint egy arany abroncs a szétesõ dongákat, ez a név összerántotta egy pillanatra az összes pártokat, fõmûvének, a kiegyezésnek ostromlóit és támogatóit. Ott volt koronás sátorában a király, a királyi herczegek és herczegasszonyok. Megjelentek a miniszterek, köztük Andrássy Gyula belügyminiszter, nevének és lelkének örököse. Meghozta hódolatát a törvényhozás mind a két háza, egy csomóban voltak itt, mint a kulcsok, melyek egyébként más-más zárhoz tartoznak. Megjelentek a vármegyék küldöttségei és fõispánjai. Duna felõl fújdogáló-szél enyelegve lengette a kalpagok kócsagjait. Szemet és a mindenféle szinû bársony köntösök. Ott volt az udvar kísérete, a Ball-Platz sima talpú urai, a külügyminiszter, ki tudja már hányadik utódja, ha téveteg léptekkel is, azokon az utakon járó, melyeket õ nyitott meg a birodalom jövendõ politikájának, és ott volt a delegáczió, melyet modus vivendinek õ gondolt ki, s benne olyanok, a kiket õ bele nem gondolt.
E hullámzó kép szemlélése közben mintegy elvonult a jelenlevõk lelki szeme elõtt a ragyogó pálya, mely ilyen dicsõséges bevégzõdést nyert.
Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferencz a magyar paraszt inkarnácziója, azoknak összes bölcsesége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charmeja és szeretetreméltósága desztilált alakban. Nagy úr tudott lenni, a nélkül, hogy gõgös legyen, mindenkit megnyert, sõt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedõnek látszanék. Vonzó elõkelõség s valamely megmagyarázhatlan kellem sugárzott ki egész lényébõl. Sokat tudott, többet, mint a mennyit tanúlt, tisztán és messze látott, meszszebb, mint a mennyit az emberi értelemnek és tapasztalatnak adatott látni. Divináczió dolgozott benne, a mi a jósokban és prófétákban. Nagy becsben kell tehát tartani, a mit alkotott és óvakodni hozzá nyúlni. Meg kell hánytorgatni az elmékben, a mit mondott. Az több lehet az emberi bölcseségnél; az isteneknek sejtelemmé gyengült látása, a mit a lángész kap tõlük.
A nagy dimensiójú emberek nagysága még a könyökükön is kitör. I. Napóleon mint stiliszta is óriás. Proklamácziói, napiparancsai a legfenségesebb irályminták. Szavakban csak maga tudta a saját egyéniségét lefotografálni. Bismarck Kraftausdruckjai beszédeiben, hatalmas lelkébõl kihasadt kõsziklák, melyeket ellenségei felé zúdít. Andrássy ötletei, remek frappáns fordulatai, képei és hasonlatai, bár nyelve nehezen forgott és kissé dadogott, a legnagyobb embereink közé emelnék még akkor is, ha sohase csinált volna egyebet, csak hogy elmondta ezeket a beszédeket. Ki ne emlékeznék a sátoralja-ujhelyi verebekre, melyek az elmélet és a rideg valóság közti eltérést parabolázzák? Vagy ki felejtette volna el a kis gyertyákkal teljesen meg nem világítható nagy képet és annyi ezernyi gyöngyét az õ sziporkázó szellemének? 1889-ben mondott beszéde még hangban, érvekben is a Deák nagy beszédeinek szintjét éri el.
De miért sorozni õt a beszélõ emberek közé (a kikbõl nagy termés van), mikor a tettei elsorolásával is köteteket lehetne betölteni ? Hisz a mi köröskörül van, nagy részben az õ alkotása. Maga az alap is, a levegõ, a melyben állnak s a melyet belélegzenek mindazok, a kik a két birodalomból itt jelen vannak. A 67-iki kiegyezést hárman csinálták. Ezekbõl az egyiknek szobra épen reá nézne, ha néhány közbeesõ utcza háztömbjeit lebontanák. Csak a harmadik munkatárs látja õt élõ szemekkel a királyi sátorból, miközben hallgatja a Széli Kálmán hozzá intézett szép beszédét.
Ám ha hárman voltak is az alkotók, a végrehajtó Andrássy Gyula volt, õ adta meg a formát, a szint az új mûnek, õ lehelt bele életet. Okos emberek sugdosnak köröskörül, hogy miért kellett épen most leleplezni Andrássy szobrát, mikor nagy mûve roskadozik? Roskadozik- e vagy nem, ez Andrássy nagyságából, érdemeibõl nem von le semmit. Hiszen ha a kerék eltörik, nem mindig a kollár az oka, hanem vagy a szilaj lovak, vagy a rósz kocsisok, vagy a rósz utakon való járás . . . Mióta a Habsburg-ház uralkodik, azóta magyar politikus nem végzett oly nehéz, oly fontos munkát, mint Andrássy. Hazája sorsára nézve egy se foglalt el oly horderejû pozicziót, mint õ, sõt a Habsburgok elõtt is egész Hunyady Jánosig kellene visszamenni. Mikor 1871-ben külügyminiszter lett, Ausztria nagyhatalmi pozicziója összeesett, eddig követett politikája teljesen megbukott. Andrássy merész kézzel valóságos tabula rázat csinált a romokból s egészen új nyomokon indult menteni, a mit lehet s új irányt, új czélokat tûzni ki. Roppant nehéz helyzete volt. A dirigáló államok kapujában csupa nagy rókák vigyáztak. Kemény legényekkel volt dolga. Az ujon keletkezett német császárság ügyeit Bismarck vitte, Oroszországban Gorcsakoff keverte a kártyákat, a britt szigeten Disraeli ravaszkodott. A nagy diplomaták kora volt ez.
Andrássynak az volt alapgondolata, kijózanítani Ausztriát ósdi törekvéseibõl, hogy Nyugat felé keresse boldogulását. (A német császárság alakulásával ez úgyis porba esett.) E helyett bevitte a Ball-Platzra az Árpádok politikáját, a Nyugatra támaszkodva Keleten ketemi boldogulást.
Egy Németországgal kötendõ szövetség tervét forgatta fejében. A Balkán az a pont, a hol a jövõ rejlik. Ha száz szeme volna a császárkirálynak, kilenczvenkilenczczel a Balkánt kellene figyelnie. Ez oly egyszerû és világos programm volt, mint a Kolumbus tojása, épen azért volt nehéz megértetni Bécsben. Végre megértették, s azóta is ezeken a nyomokon döczögnek, de a dolog alig ment elõbbre a berlini konferenczia óta.
Ott állt meg ez a zseniális munka a kontúroknál, a hol Andrássy leverte egykor a czölöpöket. Ó a semmibõl egyengette ki csodálatos diplomácziai mûvészettel az utakat, hidakat épített, õrházakat, bástyákat emelt, sánczokat készített. Hét év alatt bámulatos eredményeket ért el. Bismarckhoz folyton közeledve, megnyerte annak barátságát. Bismarckban ekként támaszt kapva, gyengítette az orosz befolyásokat a Balkánon. Gorcsakov érezni kezdte, hogy mesterére akadt. Diplomácziai zsenialitásának pókfinomságú szálai mindenütt keresztezték útjait. Andrássy nevét a Bismarcké mellett kezdték emlegetni Európában.
Lángesze mellé még szerencséje is volt. Minden úgy sikerûit, a hogy elõre kigondolta. Az 1878-iki berlini konferenczián (mely reliefben a szobron is meg van örökítve) õ játszta az elsõ hegedût, s úgy fordultak a dolgok, hogy a mostani hármas-szövetség lehetõvé vált, az ott keletkezett ellentétek után, hogy Szerbia királysággá lett s Andrássy óhajtása szerint biztosíttatott számára az önálló fejlõdés s végûi hogy a magyar-osztrák monarkhiára bizták Bosznia és Herczegovina megszállását és kormányzását, a mely két tartománynyal megkapta a mûködési alapot, a domináló pozicziót szárnyainak kibontására a Keleten. Ez az a pont, gondolta Andrássy, a melyet egykor Archimedes keresett a csavarja számára.
Nagy diadal volt ez Andrássynak; két tartományt hozott Berlinbõl a birodalomnak s magának nimbuszt.
De az ajándék nem tetszett idehaza. Boszniát nem akarták okkupálni, a helyett okkupálták a nimbuszát. Nagy népszerûségét, mely elmaradhatlan gloriolát font feje körûl s mely évtizedeken át kisérte politikai pályáján, nagy részben elvesztette.
— Hiszen arra gyûjtöttem, — mondta nyugodtan, •— és azért örültem neki, hogy ha kell, hazám javára megváljak tõle. De ez nem sikerûit neki, — talán csak ez az egy, a mi nem sikerûit. Mert ime, hegy-völgy viszhangzik hírétõl, nevétõl.
Népszerûsége csak azért nem volt egy kis ideig, mert a nemzetnél kamatozott és most megháromszorozva kapja vissza. M. K.

Forrás: Vasárnapi Újság 1906. 49.sz. 793-794.p.

"Erzsébet királyné emlékezetéhez csak nemes gondolatok és törekvések fûzõdhetnek. Ne feledje ezt el senki, aki e jegyben kezdeményez és fáradozik."
 
www.erzsebetszobor.eoldal.hu
Ugrás a fórumra: