Hozzászólások
Sisi Fórum » :: Habsburg - Lotharingiai ház :: » Habsburg-Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg
 Téma nyomtatása
Halála
Jtoti
Jós álom!

Ferenc Ferdinánd egykori lelki tanácsadója, dr. Lányi püspök Nagyváradon, hajnalban borzalmas álmot látott. Tartalmát három embernek mondta el: anyjának, szolgájának és egy vendégének. Papírra is vetette. Álmáról való beszámolóját a következő sorok idézik szóról szóra:

"1914. június 28-án, reggel fél négy órakor iszonyú álomból riadtam fel. Álmomban az íróasztalomhoz léptem, hogy átnézzem a beérkezett postát. Felül egy fekete pecsétes, fekete szegélyes, Ferenc Ferdinánd címerével ellátott levél feküdt. Írását rögtön felismertem. Felbontottam a levelet, és a levél fejrészén, égszínkék színben, olyan kép tűnt szemembe, mint amilyenek képes levelezőlapokon láthatók. Utcarészletet ábrázolt. Őfelségéék gépkocsiban ültek. Velük szemben egy tábornok, a sofőr mellett egy tiszt.

Az utca mindkét oldalán embertömeg állt sorfalat. Közülük két suhanc ugrott elő és Őfelségéékre lőtt.

A levelet kivettem a borítékjából, és elolvastam. Tartalma fokozta alig elviselhető lidércnyomásomat, így hangzott: Kedves Lányi püspök, nagytiszteletű Uram! Közlöm Önnel, hogy ma, feleségemmel együtt, Sz@rajevóban, délelőtt fél tízkor, orvgyilkosság áldozata leszek. Jámbor imáiba és miseáldozatába ajánljuk magunkat és kérjük, hogy szegény gyermekeinket, úgy mint eddig, továbbra is tartsa meg szeretetében és hűségében. Szívélyesen üdvözli az Ön Ferenc főhercege. Sz@rajevó, 1914. június 28., reggel fél négykor." Eddig az álom.

"Borzalmas erőfeszítéssel téptem ki magam e szörnyű halálos álomvízióból. Remegve, könnyezve ugrottam ki az ágyamból. Ránéztem az órára, fél négy volt. Most már éberen az íróasztalomhoz siettem, és leírtam az álmom. A szívszorító rémálomhoz tehetetlen kétségbeesés társult. Mit tehetnék, hogy elhárítsak egy jegesen közeledő halálveszélyt? Semmi eszközöm nem volt hozzá. A racionális-énem is szűkölt e nyomorúságos lelki-szellemi állapotom mögött. Hátha csak képzelődöm! Ki hitt volna nekem? Hisz még nem történt meg, amiről hírt akartam adni. Fölriasztott barátaim is legfeljebb kórházba vitetnek és párnázott cellába zárnak őrjöngésnek vélt jajdulásomért. Az ő helyükbe én is azt tettem volna."

[img]http://mek.niif.hu/01900/01905/html/cd8/kepek/tortenelem/to321bv95460.jpg[/img] is not a valid Image.

1914. június 28-án egy boszniai hadgyakorlat alkalmából St@rajevóba látogatott Habsburg Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös és felesége, Chotek Zsófia grófnő (Hohenberg hercegnő). Már érkezésükkor bomba robbant a pályaudvaron, s tizenegy személy megsérült, de a főhercegi pár sértetlen maradt. Délelőtt 10-kor Nedjelko Cabrinovic, egy összeesküvő bombát dobott a trónörököst szállító konvojra, ám ezt a főherceg lesöpörte a kocsiról, így csak később robbant, megsebesítve több nézőt és a kíséret egyik tagját. A városházi fogadás után a pár a sérültek meglátogatására indult, az első autó sofőrje azonban eltévesztette az útvonalat, és vissza kellett fordulnia.

A kocsisor megállásakor, 10 óra 50 perckor adott le közelről hét pisztolylövést a házaspárra a 19 éves Gavrilo Princip, az Ifjú Bosznia, illetve a belgrádi támogatású Fekete Kéz szervezethez tartozó szerb-bosnyák fiatalember. A főherceg azonnal, felesége a kórházba szállítás közben halt meg. A merénylő, akit nyomban letartóztattak, a vizsgálóbírónak kijelentette: bosszút akart állni a szerbek elnyomásáért. A perben kiosztott hat halálos ítélet közül hármat hajtottak végre, Prinicipet egy társával, mivel még nem voltak 20 évesek, húsz év várfogságra ítélték. Mindkettőt Theresienstadtba vitték, ahol Princip 1918-ban, tüdővészben halt meg. A szerbek ma is nemzeti hősként tekintenek rá.



Boldog békeidők: az utolsó percek
A merénylet hátterében Bosznia 1908-as, Monarchia általi annexiója állt, amelyet a nép - amely ötszáz év török megszállás után függetlenségre vágyott - nem tudott elfogadni. Ferenc Ferdinánd egyébként autonómiát szeretett volna adni a szlávoknak, de Szerbia egy nagyszerb állam megvalósítását tervezte, Bosznia és Horvátország csatlakozásával.

A merénylet csak egy égő gyufaszál volt, melyet Európa lőporos hordójába dobtak. Egyes osztrák politikai csoportok a merényletet szerb hadüzenetnek fogták fel, s jó alkalomnak tartották Szerbia katonai lerohanására, de az akció megkezdését Németország álláspontjától tették függővé. A német vezetés, amely évek óta készült egy nagy erőpróbára az angolokkal és franciákkal, július 5-én a háború támogatása mellett döntött.


Gavrilo Princip
Ezután az Osztrák-Magyar Monarchia július 19-én elfogadhatatlan ultimátumot küldött Szerbiának, amelyben az osztrákellenes propaganda leállítását követelték, továbbá hogy Belgrád engedjen be egy osztrák-magyar bizottságot, amely a merényletek hátterét vizsgálná. A szerbek, maguk mögött tudván a cári Oroszországot, elutasították a követeléseket s még aznap mozgósításba kezdtek.


A Monarchia ezután megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, majd a merénylet után egy hónappal, július 28-án hadat üzent Szerbiának, bár Tisza István magyar miniszterelnök e lépést korainak tartotta. Másnap az oroszok mozgósítottak, 31-én Németország küldött ultimátumot az angoloknak és franciáknak. A konfliktusba sorra bekapcsolódtak a háborúra már felkészült, egymással szemben álló szövetségeket alkotó európai nagyhatalmak. A németek augusztus 2-án bevonultak Luxemburgba, 3-án Belgiumba. Augusztus 12-ig minden ország hadat üzent a szemben álló csoport tagjainak, és kitört a négy évig tartó világháború, amely a korábbi háborúkhoz képest elképzelhetetlen pusztulást hozott Európa népeire.

A végső egyenleg 10 millió halott, 20 millió sebesült, a polgári lakosság mérhetetlen szenvedése és egy olyan békerendszer volt, amely magában hordozta a következő világháború csíráját.

[img]http://m.blog.hu/ko/konzervatorium/image/FF28.jpg[/img] is not a valid Image.
Szerkesztette: Jtoti - 2011.03.21. 17:41
 
Ugrás a fórumra: