Hozzászólások
Sisi Fórum » :: Más - világ :: » Könyv
 Téma nyomtatása
Nagy Lajos: Képtelen természetrajz és más karcolatok
maya40
Ez a könyv a legigazibb magyar - mások szerint pesti - humor, keserű és szarkasztikus, de mégis hanyatt esve röhögős.
Mindenkinek ajánlom, aki nem félti a hamvas ártatlanságát.

[img]http://static.libri.hu/cover/8a/0/614004_4.jpg[/img] is not a valid Image.

Vagy elérhető elektronikus formában - hál'isten - a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

http://mek.oszk.h.../00992.htm

Ízelítőnek honlapunkhoz illően stílszerűen:

A LÓ

A ló háziállat. Hogy miért házi, azt könnyen megérti az ember, ha meggondolja, hogy a kenguru vagy a cethal nem háziállat. Viszont nehezen érti meg az ember, ha azt is meggondolja, hogy a poloska sem háziállat.

A ló növényevő, patás, négylábú, egyfarkú és két szemű. Igen bátor állat, mert míg az emberek azért mennek a csatába, mert különben főbe lőnék őket, a ló anélkül is elmegy. Sőt nemcsak a nemes paripa megy el, hanem az egyszerű konflisló is elmenne, ha a konfliskocsisnak nem lenne annyi esze, hogy csupán a Nyugati-ig hajtsa.

Hát így áll a dolog a ló nemességével és bátorságával. Az okosságával nemkülönben. Mert ha gyököt vonni nem is tud, még mindig jóval okosabb azoknál az embereknél, akik elhitték, hogy tud gyököt vonni, s a lábával az eredményt kikopogja.

A lovat életének nem minden szakában hívják lónak, mert eleinte csikónak hívják, s csak később lesz ló, lósága után pedig, miközben, ha nagyon jól megy neki, paripa is lehet, végül gebe lesz, legvégül pedig virsli, sőt...

A lovaknak egyedenként nevet szoktak adni, elnevezik például Trubadurnak, Gyöngyvirágnak, Noniusnak, Kincsemnek, Tokiónak stb. Ezek a nevek leginkább versenylovak nevei, oly előkelő nevek, mint az embernevek közt az Artúr, Edgár, Ervin, s más effélék. Viszont, ahogy vannak közönséges embernevek is, mint például János vagy Mór, úgy vannak közönséges lónevek is, mint Madár vagy Kese. Sőt a konflislovak legnagyobb része egyszerűen a Zanyád névre hallgat.

A lovakat foglalkozásuk szerint fölosztják: versenylovakra, hátaslovakra, igáslovakra, konflislovakra, fiákerlovakra, katonalovakra, haszontalan gebékre és öreg virslijelöltekre. A cirkuszlovakat kifelejtettem, a hátaslóról pedig még azt akarom mondani, hogy nem azért nevezik hátaslónak, mert háta van, hiszen ezen az alapon hasas lónak is nevezhetnék, márpedig hasas lónak megint csak egészen másféle lovat neveznek, hanem azért nevezik a hátaslovat hátaslónak, mert a lovas a hátán ül. Kivéve persze, amikor lenn hever a lábai alatt, de viszont az ilyen ügyetlen embereket nem vehetjük figyelembe, amikor a lovakat osztályokba sorozzuk.

A lóhoz hasonlít a zebra, egy csinos, stráfos nadrágos állatka, rokona is neki. Hasonlít hozzá továbbá a szamár is, az is rokona neki, nem kell szégyellnie, elvégre mindnyájunknak vannak szamár rokonaink.

A ló zabbal él, kivéve a konflislovat, a konflisló vadgesztenyével és szalmával él, bár a kocsisa zabból él, azaz abból, hogy a zabot tízszer olyan drágának hazudja az utas előtt, mint amilyen drága valóban.

A lóról van egy közmondás, amely így szól: "A lónak négy lába van, mégis botlik." Hát ez a közmondás, mint a közmondások általában, nagy marhaság, mert nem lehet mondani azt, hogy mégis botlik, hiszen épp azért botlik az ember is, mert lába van, s ha már valaki, vagy valami a lábával botlik, akkor annál inkább botlik, minél több lába van; a lábatlan ember például egyet se botlik. Ezek szerint a legjobb dolga van a százlábúnak, mert attól senki sem veszi rossz néven, ha botlik egyet.

1920


Egyéb részletek:

A MAGYAR FÖLDBIRTOKOS

A földbirtokos egy olyan pirospozsgás gróf, aki reggeli imádságul (mert vallásos ember!) még az ágyban halat, hideg sültet, dzsemet, tejszínes kávét, csipkés szalvétát, hófehér kenyeret és ezüst villát eszik....

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A MILLIOMOS-ÁLLAT
A NAGY "BREHM" ÚJ KÖTETÉBŐL

A milliomos-állat, röviden milliomos, igen elterjedt állatfaj, bár nem szapora. Föltalálható a föld bármely részén, tehát Budapesten is. Átmenet az ember, röviden szegény ember és a gorilla közt, habár külső tulajdonságaiban, úgy mint testalkat, arckifejezés, öltözködés, túl is szárnyalja a szegény embert, viszont lelki tulajdonságaiban mélyen a gorilla, sőt hiéna alatt áll.....

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A KUTYA

A kutya háziállat. Három fő részből áll, úgymint: fej, törzs és végtagok. Ha ezen részek bármelyikét a kutyából elvesszük, akkor a kutya elromlik, és többé sem nem szalad, sem nem ugat, egyáltalán nem működik tovább.....


---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

HOGY IS ÁLLUNK AZOKKAL A CÍMZÉSEKKEL?

Fönn voltam az egyik miniszternél. Mielőtt magas színe elé kerültem, két óra hosszat vártam az úgynevezett miniszteri előszobában. Itt két miniszteri titkár dolgozik, mindkettőnek egy-egy telefon az asztalán. Minden második percben telefon-fölhívás. Egyik beszélgetést sem értettem meg, de valamit, ami mindegyikben benne volt, ami mindegyiknek a tartalma volt, mégis megértettem. Megpróbálom reprodukálni úgy, hogy ön is megértse, kedves olvasóm. Körülbelül így hangzott:

- Alázatos szolgája méltóságos uram... igen, őméltósága már volt kegyes közölni... őexcellenciája most el van foglalva... őméltósága van nála... igen, a kegyelmes úr... nem, a kegyelmes úr őexcellenciája... kéreti méltóságos uramat... kegyeskedjék őméltóságának a figyelmét fölhívni, hogy iksz őméltósága ipszilon őméltósága útján már... őexcellenciájánál... alázatos szolgája, méltóságos uram, tessék parancsolj, igenis jelentem a kegyelmes úrnak, a tanácsos úr őméltósága őnagyságával együtt... egyenesen őexcellenciája parancsára... alázatos szolgája, kegyelmes uram, parancsára, csára, ája, ciája, alája, őistencsudája!

Nos, mit szól ehhez ön, olvasó őkedvessége? Akarom mondani, mit méltóztatik ehhez szólni? Parancsoljon talán valamit mégis hozzászólni! Csak úgy hozzáméltóztatni. Igen, ahhoz, amit a titkár urak ott őexcellenciája elő őszobájában így összeméltóztattak az alatt a két óra (pardon őóra) alatt. Ugye, ez nem csekélység? Nem őcsekélysége. Ez az a bizonyos undok hazai saját külön magyar címkórságunk. Igen, ez őcímkórsága! Ugyebár, kedvességednek is az a véleménye, hogy őfenesége már méltóztathatna ezt a marhaságot (őmarhaságát) egyszer megenni. Mert mondhatom, hogy mialatt én alulírott (őalulírottsága) ezt hallgattam, őnyavalyasága majdnem ki méltóztatott törni őundorsága miatt, amit őcímkólikasága bennem kelteni kegyeskedett.

1918


---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

AUTOSZUGGESZTIÓ

Akár csak egy kis gyíktól, annyira nem kell megijedni ettől a gyíkfarknyi tudományos bevezetéstől. A couéizmus, vagyis autoszuggesztiós gyógymód abból áll, hogy a beteg szuggerálja magának, hogy ez és ez a betegsége nincsen, hogy ő egészséges. A szuggerálás úgy történik, hogy egyedül egy szobában, nagy csöndben, gépies egymásutánban sokszor elmondja például: nem fáj a fejem, nem fáj a fejem, nem fáj a fejem. És a fejfájása elmúlik.

Nagyon megtetszett nekem ez a rövid, de velős módszer. Elhatároztam, hogy magam is alkalmazom, ha nem is betegség ellen, mert véletlenül egészséges vagyok, hanem a számtalan sok bajom ellen. No de melyiket tüntessem el legelőször is a sok közül? Hopp, megvan! Este lefekvés után megkezdtem az autoszuggesztiók rendszeres alkalmazását. Mégpedig így:

"Rengeteg pénzem van, rengeteg pénzem van, rengeteg pénzem van!"

A hatás nem mutatkozott. Reggel sem. Mert reggel is csak annyi pénz volt a tárcámban, mint este, azaz néhány korona.

Tanulmányoztam a couéizmust tovább, és megállapítottam, hogy azért nem volt sikerem, mert lehetetlenséget próbáltam. A pénztelenség külső valóság, nem pedig bennem végbemenő folyamat. Ezen tehát autoszuggesztióval nem változtathatok.

Lássunk tehát valami mást. Mi bajom van még? Van egy rossz szokásom; későn fekszem le, vagy három-négy óra tájban, és későn kelek föl, úgy tizenkét óra tájban. Ez nem helyes. Ezen változtatni kell. Mindjárt frissebb leszek, és sokkal több mindenfélét intézek el naponta. Megkezdtem tehát az autoszuggesztiók alkalmazását. Hazamentem este tíz órakor azzal a szent meggyőződéssel, hogy autoszuggesztiók segítségével korán elalszom, nyolckor fölkelek - s már benne leszek az egyenesben. Gyors eredményt akartam, föltettem tehát magamban, hogy tízezerszer mondom el:

- Rögtön elalszom, rögtön elalszom, rögtön elalszom!

Mire ezt tízezerszer elmondtam, reggeli hét óra lett. Csakugyan el is aludtam, nem ugyan rögtön, hanem úgy egy óra múlva, azaz nyolckor. És aludtam kivételesen délután hat óráig.

Nem jó, elhibáztam. Azaz a módszer jó, de én nem jól alkalmaztam. Nem is a lefekvéssel kell ezt kezdeni, hanem a fölkeléssel. Aznap éjjel későn mentem haza, négy óra tájban és azt szuggeráltam magamnak:

- Reggel nyolckor ébredek, reggel nyolckor ébredek, reggel nyolckor ébredek!

Föl is ébredtem reggel nyolckor. Fölnyitottam a szemem, megnéztem az órát, pont nyolcat mutatott, azután lehunytam a szemem, és pokoli nyugalommal aludtam déli tizenkettőig.

Hopp, nem jó! Azaz a módszer jó, de megint rosszul alkalmaztam. Hibás volt az autoszuggesztiós szöveg. Mert nem elég fölébredni, hanem föl is kell kelni, mit mondjak, ki kell ugrani az ágyból. Az már eredmény!

Aznap éjjel ezt szuggeráltam magamnak:

- Nyolckor kiugrok az ágyból, nyolckor kiugrok az ágyból, nyolckor kiugrok az ágyból!

Másnap déli tizenkettőkor ébredtem. De nem az ágyban, hanem attól három lépésnyire a földön. A háziak mesélték, hogy reggel nyolc óra tájban valami zuhanást hallottak.

A további kísérletekkel felhagytam, mert közben egy bölcs barátom felvilágosított, hogy minden módszer jó, csak éppen egyiket sem lehet jól alkalmazni.

1925

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
- Antoine de Saint-Exupéry -
 
Ugrás a fórumra: